Elhunyt Tamás Gáspár Miklós
15/01/2023 15:55
| Szerző: Klubrádió
A filozófus, közíró 74 éves volt.
Elhunyt Tamás Gáspár Miklós. A hírt Facebook-oldalán a Litera irodalmi portál közölte, amelyet a család a Transtelexnek erősített meg. A kolozsvári születési filozófus, politikus, közíró 74 éves volt.
A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben, itt Bretter György tanítványa volt. 1978-ig irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt elvesztette állását. 1981-ben kiutasították Romániából.
Ezután az USA-ban a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított. A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagja. 1985-ben résztvevője az ellenzéki csoportok monori találkozójának. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) jelöltjeként 1989-ben Budapest 14. választókerületében az ott visszahívott és lemondott képviselő, Várkonyi Péter helyén bejutott az egypárti parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője, 1992–94 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő. 2000-ben kilépett az SZDSZ-ből.
1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékén docens, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszora. 2002-től az ATTAC Magyarország alelnöke. 2008-ban a Szociális Charta egyik alapítója – írja róla a Wikipedia.
Open Society Foundations alkotói díjat kapott 1995-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét („kiemelkedő tudományos és oktatói munkássága, publicisztikai és közéleti tevékenysége elismeréseként”) 2005-ben, Húszéves a Köztársaság díjat 2009-ben, Budapest díszpolgárává választották 2020-ban, és Baumgarten-díjat kapott 2022-ben.
TGM politikai-filozófiai munkássága markánsan elkülönülő korszakokra osztható. Fiatalkori művei a fenomenológia hatásáról árulkodnak. A 90-es évek végére eltávolodik a nemzeti liberalizmustól, és a 2000-es években egyre inkább sajátlagos marxizmus kezdi jellemezni, ami a kapitalizmus és az akkori véleménye szerint államkapitalista keleti blokk kíméletlen baloldali kritikájában nyilvánul meg.
A Fidesz és Orbán Viktor egyik legnagyobb kritikusa volt – írja a Telex. Már 2002-ben, a két országgyűlési választási forduló között azt írta A helyzet című pamflettjében: „De ha a jobboldal most megint hatalomra jut, nem megy el többé. Önként biztos nem. ha évtizedekre számíthat biztos gálánsabb lesz egy kicsit. Némelyekkel. Olykor. Ám egy évtized vagy több Orbánnal ki tudja, mennyi időre szívná ki az életerőt ebből a szerencsétlen országból, amely mindannyiunk hazája, a jobboldalé is, Orbáné is. Nem kívánok nekik semmi rosszat. Csak uralmuk meghosszabbítása volna, azt hiszem, fatális, bár semminő illúziót nem táplálok az erőtlen, ötlettelen, bátortalan ellenzék iránt sem.”
A Klubrádióban is gyakran megszólalt, legutóbb néhány hete, az óév végén, akkor a többi között arról beszélt, hogy választások útján nem válható le a Fidesz rendszere, ehelyett alulról szerveződve, civileknek kellene elhozniuk egy újfajta reformkort. Emellett kifejtette öt tanácsát is a magyar közvélemény számára annak érdekében, hogy szabadabbra és jobbra változzon meg a fönnálló rendszer.
