Éljen április harmadika! – Kárpáti János jegyzete

Miután az államfő – akinek humorérzékéről nincs ismeretünk – döntött a választások időpontjáról, az ellenzék egyes képviselői nem bírják megállni, hogy ne süssék el a negyven évtől fölfelé még érthető poént: éljen április harmadika, hazánk felszabadulásának ünnepe. Ha nem ismételgetik túl gyakran, rendben van, ígérem, én is most lövöm el utoljára.

Azon viszont érdemes lehet elgondolkodni, van-e még szerepe annak a bizonyos kádári nosztalgiának a Fidesz-kormánnyal szembeni tömeges elégedetlenségben. Ha csak tankönyvekből ismerkednénk a politikával, akkor a minden lehetséges módon a vagyonosabb rétegeknek kedvező, magát legalábbis jobboldalinak tartó kurzustól elvben nem lenne meglepő, ha az egyenlősdi vádjával illetné az ellenzéket. Ezt korábban sűrűn meg is tette, érdekes módon azonban most már alig. És erre jó oka van, mert felettébb disszonánsan hangzana: az Orbán-kormánynál kádáristábbat ugyanis a rendszerváltás óta még nem hordott hátán a föld – sőt, túl is tesz az eredetin.

Munkaalapú társadalmat hirdetett, ahol nem a segély, hanem a szorgos tevékenység biztosítja a megélhetést, boldogulást. Csakhogy valójában az igazi siker záloga az, ha benne vagy a csapatban, a családban. Akkor úgy fognak veled bánni. Elváratik a feltétlen lojalitás, a semmit meg nem kérdőjelező engedelmesség, választások közeledtével pedig ennek jutalma az alamizsnaosztás, csak hogy tudd, kinek köszönheted a közmunkát. „Itt emelek, ott előre kifizetem, de legalábbis megígérem” - mondja a gazda. És nincs az a tiltakozó sztrájk, amit jogszerűnek tekintene.

Lassan ott tartunk, hogy az elégedetlen többség már nem Kádárt sírja vissza, hanem a szlovák, sőt a román életszínvonalat szeretné utolérni. Talán majd április negyedikétől, Battonyától Nemesmedvesig.

Kárpáti János jegyzete a 2022. február 3-i Esti gyorsban hangzott el.