Energiaátadás szemléletesen: a sarki fény

Az űridőjárás a Nap-Föld kapcsolatok fizikájának gyűjtőfogalma. Facskó Gábor fizikus szerint a Nap egy hihetetlenül agresszív szomszédunk, igazi fúziós reaktor, mely önmagában is pusztító erőt képvisel. Van azonban más nagy energiafelszabadulással járó tevékenysége is, a napkitörés, melynek során nagy mennyiségű töltött részecske szabadul fel. Ha ezeket a részecskéket a Föld mágneses mezeje bevonzza a légkörben sajátos folyamat tanúi lehetünk, amelynek látható jele a sarki fény.

A Wigner Fizikai Kutatóközpont Részecske- és Magfizikai Intézet Űrfizikai és Űrtechnikai osztály tudományos munkatársa az Utópiában beszélt többek közt a sarki fény kialakulásának fizikájáról. A földi fejhullám előtti tartomány vizsgálata a Cluster műholdak mérései alapján című doktori disszertációjában a napszél és a Föld mágneses hullámai közt végbemenő kölcsönhatások természetéről értekezett.

Ezek alapján a Napból, a Föld felé érkező részecskezáport eltéríti bolygónk mágneses tere. Ez a Föld védőpajzsa. bizonyos részecskék azonban – jellemzően a mágneses sarkköröknél – átjutva ezen a pajzson az atmoszférát is elérik. 100-120 kilométeres magasságban már kellően sűrű a légkör és az  itt összegyűlt semleges atomokkal ütköznek a fényrészecskék, amelynek során átadják energiájuk egy részlét, és mint a fénycsövek esetében is, gerjesztő hatás lép fel. Az így energiával telt részecskék maguk is fényt kibocsátva szabadulnak meg a felesleges energiától. Ennek eredménye a több órás, akár egész éjszakán át tartó látványos fényjelenség.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva, a műsor első felében hallgathatják meg.