Épített, elkövetett, megírt emlékművek

A szerda délutáni műsorban Timár Ágnes Hahner Péter történésszel arról beszélgetett, hogyan került a szabadság e monumentális jelképe az Egyesült Államokba 1885. június 17-én Franciaországból. A szobor története sok szempontból érdekes – derült ki az interjúból. A New York kikötőjében álló látványosság nem csak ajándék mivoltával került be a históriákba, hanem azóta betöltött szerepével is.

A folytatásban Szabó Miklós kulturális antropológus, az ELTE adjunktusa mesélt arról, hogy kultúránként eltérő, ki hogyan emlékezik meg a jeles eseményekről vagy emblematikus történelmi személyiségeiről. Hozzátette, az emlékállítás, az üzenetküldés nem csak szobrokban ölthet testet, hanem tettekben is. Az amerikai őslakosok és a telepesek, majd a már a kontinensen született fehér lakosok közötti összetűzések sokszor az őslakosok kultúrájától távol eső brutalitás irányába fordultak, ahogy a telepesek visszaéléseivel is találkoztak a történelem lejegyzői.

És ha már a műsor eljutott arra a megállapításra, hogy nem csak szobrok, fotók, festmények vagy éppen harci megnyilvánulások hordozhatnak üzenetet, vagy állíthatnak emléket, innen továbbléptünk, és irodalmi emlékeinket vizsgáltuk meg. Bán Zsófia író-irodalomtörténésszel azt tárgyaltuk ki, hogy egy-egy versnek, regénynek az irodalmi értékén túl még komoly felelőssége is lehet. És persze nem csak történelmi-politikai szempontból, hanem a személyes vonatkozásokat illetően is. Mert végül is a költő döntése, hogy mely szerelmének állít emléket, vagy éppenséggel milyen műfajt, nagy előd munkásságát kívánja megidézni az alkotásával.