Esterházy: A hallgatásnak is lehet jelentése, amit az ember nem szeretne, hogy legyen

Új ablakban

2021. december 25. 20 esztendőnk hatalom (2011.06.21. Szabad sáv: Esterházy Péter)

46:58

00:00

Rangos Katalin beszélgetett Esterházy Péterrel a Szabad sávban 2011 júniusában, annak apropóján, hogy az Éles és Irodalomban Esterházy tíz éve újra írni kezdett közéleti témákról. A műsorvezető a felvezetésben azt ígérte, hogy az akkor még újonnan tanult szavakkal, mint a praeambulum, centrális erőtér, nemzeti konzultáció, szembesíteni fogja az írót. Esterházy szerint az ő hívószavai jobbak: Közép-Európa, Duna, Bécs, Magyarország.

Beszéltek arról a Dés Lászlóval tartok páros előadóestjeik kapcsán, hogy zavaró-e a zene a beszélgetés és az előadások alatt. Esterházy azt mondta, ő a rádióban tanulta meg felolvasni a szövegeit, amikor azokat a cikkeit, amiket a Hitelbe írt, kéthetente felolvasta, és kiderült, valamelyest ez megy neki.

 

 

"Ha az ember azt gondolja, hogy nagyon jól, olvas fel, akkor meg kell hallgatni egy színészt is. Én három dolgot tudok a hangommal csinálni, ami elég is, de a legtehetségtelenebb színész is húszat tud". Azt mondta, a szerzőknek előjoguk van, ők bakizhatnak, de a színészeknek nincs módjuk hibázni. Szeret felolvasni, németül is fel tudja úgy olvasni, hogy jobb, néha jobban, mint magyarul.

Írni vagy nem írni?

Akkor - 2011-ben - visszatalált a közélethez, és egymás után többet is írt. Erről azt mondta, hogy fontos, hogy talál-e az ember hangot. El kell-e gondolkodni a dolgok értelméről, van-e értelme, ilyet írni, mert ha az ember végig gondolja, akkor az is kijöhet, hogy nincs. Esterházy azt mondta 11 éve, hogy ha az újságok által felvetett kérdésekre, vagy az ott olvasott bosszantó dolgokra reagálna, akkor egy olyan térbe, csihi-puhiba kerül, kerül, ahol nem szeretne lenni. Az irodalomban továbbra is otthon van, ott bármit szóvá tud tenni.

Szerinte a hallgatásnak is lehet egy jelentése, amit az ember nem szeretne hogy legyen. Ha valamit egyszerűbb megírni, mint nem megírni, akkor megírja. "Vannak ujjgyakok és a kis ujjgyakok. Egy flekken valamit megírni, nem kell kifejteni, majd meglátjuk, mi lesz belőle".

"Ha fixáljuk magunkat a praeambulummal, akkor én jobban szeretem, ha Majtényi beszél".

Elmesélte, milyen volt abban az évben, Egerben a Könyvhét, ahol nagy táblával, "Elegünk van a kultúrmocsokból" feliratú táblákkal tiltakozott négy felnőtt férfi. "Helyzet volt, értesítve lett a rendőrkapitány". Másnap nagyon csöngött a telefon, sok újságíró akart vele erről beszélni, ő meg nem akart erről beszélni, mert nem akart kapásból valamit mondani, aminek az lett az ára, hogy meg kellett írni a történetet.

 

A nők időnként radikálisabbak mint a férfiak - mondta Esterházy a táblát tartókkal kapcsolatban: Szerinte a négy ember okozta szituáció, az Elegünk van a kultúrmocsokból táblát tartó fiatalemberrel együtt, egyszerre volt félelmetes, nevetséges és mulatságos. "Ez a nevetséges kiterjedt rám is", mondta, mert a rendőrök akkor őt védett személyként emlegették. A felesége, Gitta azonban odafordult a tiltakozókhoz: Elege van a kultúrmocsokból? - kérdezte a táblát tartó fiatalembertől, majd hozzátette, tudja mit, nekünk is! Majd "ilyen parodisztikusan belekarolt", és a férjét elhúzta onnan, "szerencsére", mondta Esterházy, mert ő éppen elkezdett volna velük a kultúrmocsok mibenlétéről vitatkozni.