Esztendőre vagy kettőre... - Lampé Ágnes jegyzete

Orbán Viktor tartotta az év első kormányinfóját, összesen a másodikat. Tavaly volt az első ilyen alkalom, idén pedig valószínűleg az utolsó. Évi egy lehetőség adódik arra, hogy az újságírók kérdezzenek. Hogy miért nem hajlandó több alkalmat bevállalni, hogy miért mutatja minden mozdulata azt, mennyire elege van az általa rosszindulatúnak minősített újságírókból és kérdéseikből, arra sejtjük a választ. Pedig Orbánnak igazán van rutinja, ha nem akar, nem válaszol, tesz egy gúnyos megjegyzést, leiskolázza a kérdezőt, vagy simán kidumálja, ha épp erre van szükség. Szóval ilyen alapon akár válaszolhatna is többször, ha úgy akarná.

De nem akarja, az évi egy alkalom láthatóan elég hivatkozási alap arra, hogy lám, ha nagyon kell, szóba áll velünk is, egyszer egy évben leereszkedik hozzánk, van itt sajtószabadság, egyszer egy évben ki lehet bírni ezt az egész macerát. Aztán már úgyis csak a kormányközeli sajtóval áll szóba.

Nagy bátorság, tényleg.

Miközben a 24.hu-t nem engedték be az eseményre, a hivatalos indoklás szerint telefonon kellett volna regisztrálniuk. Az űrkorszak küszöbén. Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár a helyszínen azzal indokolt, hogy a kollégák nem érkeztek időben. Aztán Havasi Bertalan meg azzal, hogy nem szoktak rendszeresen részt venni a kormányinfón.

Ennyit a sajtószabadságról.

De még egyszer: pedig lenne itt rutin. Hisz felmerültek súlyos témák, amelyekről tuti erős kérdést kapott volna, de mindezt megelőzte. Egészségügy és a klímavédelem ügyében már a felvezetőben több bejelentést is tett. Így előre megválaszolta azokat a kérdéseket, amelyekkel talán több újságíró is készült. Így lazán kihúzta a méregfogát ennek a két súlyos témának.

És rutinosan nem mondott semmit a Fidesz kritikájára vonatkozó kérdésekre sem. Sőt, még meg is fordította a felvetést. Az önkormányzati választás eredményéről azt mondta: azon ne lepődjünk meg, hisz Magyarországon demokrácia van. Az pedig, hogy az ellenzék ennyit nyert, nem természeti csapás. És olyan tuti szlogenszerű mondatokat is mondott, hogy „mi győzelmünk nem végleges, minden nap meg kell nyerni a politikai vitákat. Demokráciában mindig van kihívó, ezen nem kéne meglepődni, Most nem kiütéssel nyertünk, hanem csak pontozéssal”. Mondom, rutinos öreg róka ő már.

A médiával viszont még ezek után is lesz tennivalója. Arról is beszélt ugyanis, hogy ha a kormányinfó helyszínén választást rendeznének, „ebben a teremben 80-20 százalékban elveszteném ezt ... ellenszélben vagyok, még mindig. Lehet, hogy nem borzolja a sérómat és nem dőlök hanyatt tőle, de ellenszélben dolgozom.”

És előjött a nagy kedvencem is, a jól bejáratott, szokásos szöveg. Kijelentette: nevetséges, ha bárki azt állítja, hogy független, mert mindenkinek, az újságíróknak is van ideológiai meggyőződése, amit ő nem is vitat. Szerinte csakis ilyen meggyőződésből lehet írni, függetlenül nem.

Pedig ez nem igaz. Bármennyire is szeretné.

Lampé Ágnes jegyzete a 2020. január 11-i Hetes Stúdióban hangzott el.