Fényűző és színpompás, a dölyfös és az abszurd határán mozgó: Berlusconi
13/06/2023 09:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
A néhai olasz miniszterelnök életét több külföldi lap is elemezte, mind megemlíti Silvio Berlusconi dölyfös és abszurd személyiségjegyeit.
Annak kapcsán, hogy Soros György átadta a Nyílt Társadalom Alapítványok irányítását Alex fiának, a Reuters beszámol arról, hogy a Wall Street Journal nem csupán a most 92 éves alapítót szólaltatja meg, hanem interjút közöl a 37 esztendős Alex Sorossal is. Ő elmondja magáról, hogy apjánál politikusabb alkat. Azt tervezi, hogy folytatja az adományozást a baloldal felé hajló amerikai politikai jelöltek javára. Ki fogja terjeszteni az alapítvány prioritásainak sorát abba az irányba, hogy az foglalja magában a szavazati jogosultság és az abortuszhoz való jog bővítését, illetve a nemek közötti egyenlőséget. A Nyílt Társadalom Alapítványok évi adományozási kerete mintegy másfél milliárd dollár – írja a Reuters.
Berlusconi még mauzóleumát is jogellenesen építtette
Silvio Berlusconi halála természetesen kiemelt témája a nemzetközi médiának. A Politico európai kiadásában megjelent cikk a címben úgy jellemzi az egykori olasz miniszterelnököt, hogy ő volt az a férfi, aki elcsábított egy egész országot. A portál szerint, ha azt keressük, mi volt Itália legemlékezetesebb kormányfőjének az a vonása, amely a leginkább jellemezte őt, akkor azt kell mondanunk: a mindennél erősebb vágya, hogy szeressék. Már az 1990-es évek derekán elkezdte tervezni saját utóéletét. A Milánóhoz közeli Arcoréban található, több millió eurót érő villájának a területén hatalmas föld alatti mauzóleumot kezdett építtetni, hogy majd ott temessék el, több mint harminc további sírhely által körülvéve – ez utóbbiakat barátainak, családtagjainak és romantikus partnereinek szánta.
Ez tipikus berlusconis projekt volt – fényűző és színpompás, a dölyfös és az abszurd határán mozgó. A látogatók útja egy száz tonnás, az égboltot jelképező absztrakt szobor mellett vezet el, le egy impozáns lépcsőn, amely a római kor előtti temetkezési helyeket idézi, majd egy keskeny folyosón át, amelyet a túlvilági léthez szükségesnek tekintett dolgok díszítenek – gyümölcs, kenyér, kulcsok, mobiltelefon –, a végén pedig a sírkamra, annak közepén rózsaszínű márvány és gránit szarkofággal. A mauzóleumot megalkotó szobrász azt mondta egy újságírónak: „azt kérte tőlem, ne legyen nagyon szomorú a látvány”. Mindez egyébként az elkészítés idején érvényes szabályok értelmében jogellenesen épült, nem volt meg az előírt távolság a legközelebbi emberi lakóhelytől. A jogszabályt aztán 2003-ban – Berlusconi kormányzása alatt – megváltoztatták, a kriptát mintegy legalizálták.
A New York Times írásánál ne időzzünk ilyen hosszasan, csupán azt rögzítsük, hogy a lap kiemeli: Berlusconi honosította meg az olasz televíziózásban a szexet és a ragyogást, majd ugyanezt behozta a politikába is, hogy aztán bő két évtizeden át meghatározó alakja legyen az országnak – ő volt a legbefolyásosabb olasz politikus Mussolini óta.
Az EU-ban évek óta tapasztalható a reformok torlódása
Végül nézzünk egy ennél elemzősebb anyagot. A Frankfurter Rundschau vezércikke alaposan leszedi a keresztvizet a több mint harminc évvel ezelőtt létrehozott, weimari háromszögként emlegetett német-francia-lengyel együttműködési modellről, mondván, az jelentősen hozzájárulhatott volna az Európai Unió előreviteléhez, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert a három résztvevőnek ebben nem volt elegendő közös érdekeltsége. Korábban a német-francia tengely számított az európai egységesülés fő hajtóerejének, és a kelet-nyugati szembenállás megszűnése után az volt a koncepció, hogy e két ország, kiegészülve Lengyelországgal, amelyre, mint a harmadik európai magállamra tekintettek, együttesen majd biztosítja a keleti EU-bővítéshez szükséges stabilitást. Ez a gondolat azonban – írja a frankfurti lap szerzője – még abból az időből származott, amikor a jobboldali populisták alárendelt szerepet játszottak Európában, amikor azt lehetett hinni, hogy véget ért a történelem, és a demokrácia, valamint a piacgazdaság előretör az egész világon. Most azonban meg kell állapítani, hogy itt egyszerre öt történemi tévedés volt – folytatódik a cikk. Az első: Oroszország Ukrajna elleni támadásával megmutatkozott, hogy a globális kelet-nyugati konfliktus ma drámaibb, mint amilyen a hidegháborúban volt. A második: a jobboldali populistáknak akkora hatalmuk van Európában, mint még soha. A harmadik: előretörnek az autoriter rendszerek. A negyedik: Lengyelország időközben az ellentéte lett annak, ami lehetett volna, az európai stabilitás horgonya. És végül az ötödik: miként harminc év elteltével Kelet- és Nyugat-Németország is még mindig csak az összecsiszolódás folyamatában van, ugyanez érvényes a régi EU és az új kelet-európai partnerek közötti viszonyra.
A német kommentár felpanaszolja, hogy az EU-ban évek óta tapasztalható a reformok torlódása. A közös kül- és biztonságpolitika még mindig gyermekcipőben jár. Arról, hogy el kellene térni a 27 tagország egyöntetű állásfoglalásának a követelményétől, továbbra is csak beszélnek. A mostani menekültügyi kompromisszum távolról sem jelenti azt, hogy eljutottak volna a közös, szolidáris menekültpolitikához. Számos Európán belüli konfliktusra rávetül az ukrajnai háború árnyéka, és emiatt úgymond „nem érzékelik a radarok”, hogy az Európai Unió közepén van két ország, Magyarország és Lengyelország, ahol nem teljesülnek a közösség jogállami követelményei – vélekedik a Frankfurter Rundschau.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2023.06.13., kedd 6:00
Riporter: Kárpáti János