Fickós demokrácia, avagy kézben vannak a dolgok – Dési János jegyzete

A péntekenként fickós kis vezető – saját bevallása szerint – hibátlan demokrata, nagyszerű csatár, éles elméjű jogbölcselő, a magyar konyha legnagyobb ismerője, a disznók réme, a csavarkulcsok ördöge és bármikor akadémiai szinten szól hozzá nyelvtani problémákhoz is. E tárgyban talán publikálni is fog, minden valószínűség szerint szovjet nyelven.

Nos, e fickós kis vezető nem kíván élni a rendkívüli felhatalmazással a továbbiakban, mégpedig azért, mert hibátlan demokrata. Különben is, a menekültek miatt is rendkívüli helyzet van emberemlékezet óta, meg aztán ugye ott a parlamenti többség is, amivel bármit meg lehet csinálni. Talán csak annyi a megkötés, hogy akkor mégsem lehet lecsukni azokat a fideszes lebukottakat, akik így jártak. És azért is lehet elállni ettől a rendkívüli jogrendtől, mert azért azok az érdekes szabályok, amiket eddig elfogadtak akár maradhatnak is. És ha mégis lenne még egy kis fény az alagút végén, akkor az ördögűzéssel és törvényalkotással egyaránt magas szinten foglalkozó vadász majd bead péntek éjjel egy törvénymódosítást, de olyat, hogy ha egy svéd rénszarvas azt az istállójában elolvassa, hát a szívéhez kap és összeesik, még a golyót sem kell rá pazarolni, mielőtt beemelik a helikopterbe.

Szóval onnan tudjuk, hogy demokrácia van, hogy a kis vezető ránk parancsolt, hogy kuss, ez az. És mi meg összecsapjuk a bokánkat, hogy igenis, kegyelmes uram, és köszönjük a demokráciát, vigyázunk rá. De levihetjük a parkba kicsit rugdosni a többiekkel? És közben bólogatunk – mert az ugyan még nem kötelező, de azért elvárt. Szólásszabadság van, mi nem hallgattatnánk el senkit, csak kb. az egész független sajtót lehetetlenítjük el, és aki kicsit dudál, az többhavi fizetéssel felérő büntetést kap, a többit meg elviszi a rendőr. (Ezért ne fészbukozzunk, mert az csak bajt hoz ránk. Elégedjünk meg azzal, hogy lájkoljuk az unoka és a kovászos uborka képét a legfelsőbb helyen.)

Demokrácia van, hiszen mindenki örül, hogy Mészáros Lőrinc meg Garancsi meg még páran a saját lábúaikból szépen gyarapszik. Hol egy Budapest-Belgárd-Igori vasútvonal jut nekik, hol valami jutalomfalatka a Balaton partján, ha már az Andrássy út környékén megszerezhető palotákat hazavitték a saját lábukon.

Közben persze az önkormányzatok kifosztása zavartalanul folyik, a propaganda teljes hangerővel nyomja, hogy mindenről a tugyukkik tehetnek. És napi négy ordas hazugság mellé éppen hogy odafér egy kis államositatás, meg némi katonai erőfitogtatás – mert a halálom a kövér tábornok.

Hja, senkinek nem könnyű.

Ezzel együtt, azért a kis vezetők sem nőnek az égig – bár ezért nekünk is tenni kell.

Ha tehetik, maradjanak otthon.

Dési János jegyzete a 2020. május 25-i Esti gyorsban hangzott el.