Grúzia: Hol van az EU, amely fellép a civil társadalom elleni erőszakkal szemben?
13/12/2024 07:00
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Az október 24-én tartott parlamenti választás előtt szisztematikusan alkalmaztak erőszakot az ellenzékkel szemben, és olyan kereteket alakítottak ki, amelyekkel manipulálni tudták a választási eredményt, és hamis győzelmet arattak. Nemzetközi lapszemle.
Az EU-nak most már szankciókat kellene hoznia az erőszakot alkalmazó grúziai rezsimmel szemben, különben elveszíti a hitelességét – írják az EurActiv brüsszeli portálon megjelentetett közös cikkükben ismert európai külpolitikai szakértők, köztük Stefan Meister, a Német Külkapcsolatok Tanácsának, Steven Blockmans, a brüsszeli Európai Politikai Tanulmányok Központjának, Marie Dumoulin, a párizsi Európai Külkapcsolati Tanácsnak, illetve Nathalie Tocci, az Olasz Külügyi Intézetnek a vezető tisztséget betöltő kutatója. Kiemelik, hogy Grúzia az Unió keleti szomszédságának az egyik kulcsországa, a kontinens egyik leginkább Európa-barát társadalma, és földrajzi elhelyezkedése sorsdöntő jelentőségű a kaszpi térséggel és a Közép-Ázsiával való kapcsolattartás szempontjából. A térség egyik leghatározottabb reformpolitikáját valósította meg, mindaddig, amíg a Grúziai Álom elnevezésű párt kormánya módszeresen alá nem ásta az EU-integrációs folyamatot. Emlékeztetnek arra, hogy az Unió 2023 decemberében tagjelölti státuszt adott Grúziának, amit azonban 2024 májusában felfüggesztett, miután az országban elfogadták az úgynevezett külföldi ügynökökről szóló törvényt. Az október 24-én tartott parlamenti választás előtt szisztematikusan alkalmaztak erőszakot az ellenzékkel szemben, és olyan kereteket alakítottak ki, amelyekkel manipulálni tudták a választási eredményt, és hamis győzelmet arattak. A Grúz Álom nem hogy nem vonta vissza a külföldiügynök-törvényt, hanem 2028-ig felfüggesztette az EU-csatlakozási folyamatot. Most pedig a kormány tömeges erőszakot érvényesít a tiltakozókkal szemben. A biztonsági erők tagjai brutálisan megvernek civil aktivistákat, újságírókat és ellenzéki politikusokat, egyre több embert zárnak börtönbe. Mindezt orosz tanácsadók és dezinformációs kampányok támogatják. Az ukrajnai háború csak megnövelte Oroszország számára Grúzia jelentőségét, mert a dél-kaukázusi térség a nyugati szankciók megkerüléséhez megfelelő tranzitútvonalat biztosít.
Mindezek fényében a szakértők felteszik a kérdést, hol van itt az EU, mint olyan normatív hatalom, amely fellép a választások meghamisításával és a civil társadalom elleni erőszakkal szemben, és hol marad azoknak a grúzoknak a támogatása, akik Európában látják országuk kívánatos jövőjét. Az elemzők számon kérik az Unión a sokat hangoztatott geopolitikai gondolkodást, ami érti a szomszédság fontosságát. Konkrét követelésük az, hogy Bidzina Ivanisvilit, a Grúziai Álom vezetőjét, aki felelős pártja összes döntéséért, az állami intézmények foglyul ejtéséért és az erőszakért, helyezzék szankció alá, fagyasszák be külföldön elérhető javait.
Miként vethet véget Trump az ukrajnai háborúnak? – ezt a mondhatni sok milliárd dolláros kérdést teszi fel a Foreign Affairs című tekintélyes amerikai külpolitikai folyóiratban Michael McFaul politikatudós, a Hoover Intézet vezető kutatója, a Stanford egyetem egyik kutatóintézetének a vezetője, aki azonban korántsem szobatudós, hiszen 2012 és 2014 között Putyin Oroszországában volt az Egyesült Államok nagykövete.
Terjedelmes okfejtésének a részletes ismertetése szétfeszítené e lapszemle kereteit, így szorítkozzunk a lényegre: McFaul szerint Ukrajnának területeket kellene feláldoznia, cserébe a NATO-tagságért. Megállapítja, hogy a fronton nem látszik ugyan világos győztes, de nem is állt be patthelyzet, Putyin úgy érzi, hogy győzhet. Ha Trump ekkor kilátásba helyezi, hogy kevesebb támogatást fog adni Ukrajnának, akkor azzal nem megszelídíti, hanem még támadóbbá teszi az orosz elnököt, mert nincs az a hadsereg, amely visszafogná magát, ha azt látja, hogy gyengül az ellenfél. Putyin adott szavának a hitelességét illetően egyébként is elég megnézni, mit tartottak be a tálibok az általuk tett ígéretek közül Afganisztánban. Trumpnak tehát azt kell jeleznie, hogy növelni fogja Ukrajna támogatását, amíg el nem érik a patthelyzetet – akkor pedig meg kell győznie Volodimir Zelenszkijt arról, hogy tegyen le az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzéséről. Erre azokban az ukránok csak akkor lesznek hajlandóak, ha ennek fejében megkapják a NATO-tagságot.
Hszi Csin-ping aligha utazik Washingtonba Donald Trump elnöki beiktatására – írja a Frankfurter Rundschau. A német lap a CBS amerikai tévéhálózat értesülésére hivatkozva azt írja, hogy a megválasztott elnök nem sokkal a győzelem után meghívta a kínai vezetőt a január 20-i beiktatási ünnepségre. Az viszont nem világos, hogy Hszi elfogadta-e az invitálást. A kialakult szokások szerint nagykövetek vesznek részt az elnöki beiktatásokon, arra legalábbis 1874 óta nem volt példa, hogy külföldi államfő is megjelenjen. Ettől függetlenül Trump átmeneti csapatának az egyik szóvivője kijelentette: a világ állam- és kormányfői sorban állnak, hogy találkozhassanak Trump elnökkel. A CBS azt is tudni véli a frankfurti lap beszámolója szerint, hogy a Trump-csapat úgymond játszik a gondolattal, hogy más államfőket is meghívjon – köztük Orbán Viktor elnököt – a titulussal kapcsolatos pontatlanságnak most ne tulajdonítsunk jelentőséget. A cikkből mindazonáltal az is kiderül, hogy a formálódó Trump-kormányzatban lesznek olyan személyek, akik erőteljesen Kína-ellenes megnyilvánulásaikról is ismertek. Ami pedig Hszi Csin-pinget, illeti, ő maga ritkán utazik külföldre, és beiktatási ünnepségekre rendszerint alelnökét szokta küldeni.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.12.13., péntek 6:00
Riporter: Kárpáti János
