"Ha egy hajdú reggel arra ébred, hogy ért a harangöntéshez, nosza bízzunk rá egy gyerekszínházat!"
20/02/2025 07:20
| Szerző: Klubrádió
Ha egy hajdú arra ébred reggel, hogy ért a harangöntéshez, és akkor rögtön meg is adják neki a munkát anélkül, hogy kipróbálnák, vagy kicsit oldalabbra néznének, miközben ott van egy mester, aki bizonyítottan tudja….akkor az történik, mint, amit a Kolibri Színházban is látunk. Így kommentálta Molnár Piroska a Dobszerdában, hogy a kulturális miniszter annak ellenére nevezte ki január elején Zalán Jánost a Kolibri Színház igazgatójának, hogy a társulat elsöprő többséggel a főrendező, Vidovszky György pályázatát támogatta, a döntés ellen pedig több színész és más színházi szakember is tiltakozott. Tegnap tüntettek is a színház előtt.
A nemzet színésze egy rendes iparosnak gondolja magát, aki ha kap egy feladatot, tisztességesen, nagyon megbízhatóan végzi a munkáját és a rábízott feladatot ezer százalékig megpróbálja teljesíteni, amit vállalt. A kötelességtudat a legfontosabb számára. Úgy érzi, jól döntött, hogy egész életét a színészetnek adta.
A színésznő egy éppen futó darabban, a Mádám Bizsuban játszott karakter egy szövegéből idézve fogalmazta meg életfilozófiáját. Ebben egy részben egy Szép Ernő verset énekel, melynek szövege így szól:
"Más méri életünket, nem mi, de ahogy most elszámolom, keveset őrölt a malom, itt plusz ott mínusz, summa, semmi"
Hozzátette, az tapasztalata, hogy a pálya annyit ad vissza, amennyit az ember beleöl. Márpedig Molnár Piroska nagyon sokat adott bele a karrierjébe.
De akkor marad-e élete az embernek? Vetette fel Váradi Júlia.
Molnár Piroska erre egy képpel válaszolt: ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret.
“Vagyis nem lehet egyszere kétféleképpen élni, lehet, hogy valakinek sikerül, de nekem nem sikerült. Ami ugyan fáj, de az én választásom volt, az élet is úgy hozta, hogy azért, akiért feláldozhattam volna a pályámat és az életem adtam volna, az nem tudta elfogadni tőlem ezt az áldozatot”.
Molnár Piroska a tavaly elhunyt Eötvös Péter kétszeres Kossuth-díjas magyar zeneszerző, zenepedagógus és karmester felesége volt. Egy fiuk született, aki 25 évesen 1995-ben elhunyt.
A színésznő felidézte: volt férje nem tudott azzal a tudattal dolgozni, hogy ő nem azt csinálja, ami a dolga.
Ez azt jelentette, hogy mindkettejükkel az volt a baj, hogy meg volt bennük a képesség, a tehetség arra, amit csináltak, de a másik iránti odaadás már nem fért bele az életükbe. Egyikük sem akarta feladni karrierjét a másikat.
Szóba került a Kolibri Színház ügye is, ahová Hankó Balázs kulturális miniszter annak ellenére nevezte ki január elején Zalán Jánost a Kolibri Színház igazgatójának, hogy a társulat elsöprő többséggel a főrendező, Vidovszky György pályázatát támogatta, a döntés ellen pedig több budapesti színházigazgató és ismert színész, köztük Molnár Piroska, Pogány Judit és Udvaros Dorottya is tiltakozott. Szerdán délután pedig tüntettek is a színház előtt.
Molnár Piroska erre azt mondta,
ez egy szívszorongató dolog. A szakértelem…..ugye… Ha egy hajdú arra arra ébred reggel, hogy ért a harangöntéshez, és akkor rögtön meg is adják neki a munkát anélkül, hogy kipróbálnák, vagy kicsit oldalamra néznének, miközben ott van egy mester, aki bizonyítottan tudja….akkor az történik, mint, amit a Kolibri Színházban is látunk.
Molnár Piroska 28 éven át játszotta a Kolibri Színházban Bors néni szerepét.
Felidézte kaposvári éveit, ahol sokáig pökhendi, ki ha én nem alkat volt, saját bevallása szerint nagyon el volt telve magával. Sikeres volt és fejébe szállt a dicsőség, aztán kapott finom visszajelzéseket arra vonatkozóan, hogy ebből vegyen vissza. Tréfásan és kevésbé viccesen, de helyrerakták.
Az időben visszafelé utazva bepillanthattunk Molnár Piroska gyerekkorába, amit Kunágotán töltött édesanyjával. Édesapját nem ismerte, mert elvitték az oroszok munkaszolgálatra.
Anyukájával egy gazdagabb család mosókonyhájában éltek. Anyja szappant főzött, tyúkokat tartott és vágott, de a kis Piroska nem volt erre fogékony, mert már 4-5 évesen színésznő akart lenni. A családjukban egyetlen felmenője sem volt szakmabeli. Gyerekként rengeteget olvasott, sokat nem kellett tanulnia, mert szivacsként szívta magába a tudást, így sok szabadideje volt. A főbérlőknél megtalálható volt Jókai- és Mikszáth összes műve, amiket pillanatok alatt kivégzett. Elmondása szerint édesanyja a végén már beágyazta a könyveket, hogy ne találja meg és csináljon mást is.
Barátai ugyan voltak, de furcsa bogárnak tartották, aki a padláson ül és zokogott Kosztolányi: Szegény kisgyermek panaszai felett.
A teljes beszélgetést meghallgathatják a lejátszóra kattintva.
2025.02.19., szerda 20.00
Riporter: Váradi Júlia