Hajléktalanként élt egy színdarab kedvéért Szalai Kriszta

"Óriás Gyermekjogi Plakát-néven szeretném felhívni a biztonságos gyermekkor szükségességére a figyelmet - mondta el a beszélgetés után Szalai Kriszta a jelenlegi terveiről. - Minél több gyermek nő fel egészséges, szeretett légkörben, annál egészségesebb lesz a társadalmunk. Megkérdeztem 100 gyermeket, mit üzennek a felnőtteknek ez ügyben? Az ő üzeneteik videóüzenetekben és három nagyplakáton láthatóak majd ősztől. Ugyanakkor 13 ember elmondta a már sajnos megélt bántalmazott gyermekkorát. Az ő vallomásaikat is felvettem, azt is indítom ősszel. Így szeretnének másoknak segíteni. Van rádiós, színésznő, nevelőszülőknél felnőtt, van pénzügyes és coach is a beszélni merő megnyilatkozók között."

Szalai Kriszta a 2017-től bemutatott hajléktalan-monodrámájába beleírta az általa megtapasztalt ötnapos hajléktalanságának történetét: parókát húzott, ócska göncöket vett fel. "Nekem napi több órába került, hogy bekerüljek bárhova vécére - mondta. - Nem engedtek be. Effektíve nem kerültem be. És én ezt így forszíroztam is, hogy na, akkor nézzük meg, hogy tudok vécére menni, hogy tudok ételt kapni, hogy tudok munkát kapni. Sehogy." Utólag a közöny fájt neki, amivel az emberek többsége viseltetett iránta: saját ismerősei és kollégái is anélkül mentek el mellette, hogy a szemébe néztek volna.

A monodrámában a 60-as évektől kezdve beszél a szociálisan érzékeny alkotó Szalai Kriszta az intézetbe tett gyerekek sorsáról, illetve a rendszerváltás eredményezte szegénység, hajléktalanság terjedéséről és egy erős asszonyról, Lakatosné Jutkáról, aki hajléktalanként él. Szalai Kriszta egy rádióriportban hallotta, amint Jutka beszélt magáról, úgy gondolta, ebben a hajléktalan nőben akkora tartás és annyi erő van, amit mindenképp meg kellene osztani az emberekkel. Többször is találkoztak. A nő A Város Mindenkié csoport aktivistája, és ahol teheti, szót emel a hajléktalanok jogaiért.

Más társadalmilag érzékeny előadásáról is beszélt Szalai Kriszta: Daniel Keyes pszichiáter sikerkönyvét, Az ötödik Sallyt ő vitte színre 1998-ban, a gyerekkori traumái miatt személyiségzavarossá vált Sally történetét. "A Komédi Franc Ez?-nél is a közönség között játszottunk, Az ötödik nagy Ő-t húsz évig játszottam, utána mindig teáztam a nézőkkel, ott nyílhatott meg a lelkük, hogy nekik mit jelentett például egy ötszemélyiségű nő történetét látni - mondta. - Nagyon sokan megnyíltak, hogy Úristen, az ő gyerekkoruk is milyen borzasztó volt. Nagyon sok abuzált ember van. Amit ők visznek egész életükben, az tulajdonképpen a gyerekkorukból gyökereztethető."

2005-ben megírta az „És a nyolcadik napon…” című színdarabot, amely férje Cserna Antal színész-rendező rendezésében került bemutatásra a Thália Színházban. A főszerepet egy – valóban – Down-szindrómás kisfiú játszotta, akinek Szalai Kriszta formálta meg édesanyját. "Vittem a kisfiút vissza az iskolába, és azt láttam, hogy még mindig nézegetnek, és furcsán nézegetnek, hogy én bevállalok egy sérültet, vagy az utcán megyek vele. És így jutott eszembe a Kapcsolda programja, hogy sérülteket vigyek iskolákba, egészségesek közé. Idézőjelben egészségesek közé, mert kiderült, hogy a sérültek önfeledten tudnak szeretni, az egészségesek meg szorongtak, ráadásul serdülők, és a visszajelzésekből kiderült, hogy a közös programok által az egészségesek kaptak a legtöbbet és fejlődtek a legtöbbet" - tette hozzá. A 2008-ban indított Kapcsolda-programban a fogyatékkal élő és egészséges gyerekek egy-két napig közös – kézműves-, sport-, zenefoglalkozásokon – programokon vesznek részt. A program 15 éve folyamatosan zajlik az iskolákban.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.