Huszárok – Józsa Márta jegyzete

 

Azt írják az egyik oviban a szülőknek, hogy március 15-én huszárosat fognak hagyományőrző játékozni, és erre bizony előkészületekre lesz szükség. Ami azt jelenti, hogy minden kisfiú elkészíti a katonakönyvét, a kislányok pedig a háztartási könyvüket.

Tiszta sor, itt aztán mindenki megtanulja a helyét legkésőbb négy éves korára, semmi Meseország mindenkié, meg genderőrület – azokat a mesekönyveket meg sem kell írni, amelyek megmutatnák a valóságot és a mai életünk izgalmas és gyakran iránymutatást kívánó labirintusát. Minek is, az irodalom hatalmi szempontból egy ribanc, az írók meg azok a kurvapecérek, akiknek valahogy mégsem sikerül parancsolni. Nem értenek azok semmit. A kurzusbarátok valahogy nem reagálnak arra a parancsra, hogy alkossanak remekműveket. A többiek meg csücsülnek a világuralmista-sorosista babérjaikon, és kéjjel figyelik, ahogy a brüsszelita európai olvasóközönség körbe rajongja őket az év valamennyi napján.

Van azonban ez az ünnepnap, március tizenötödike, amelynek mégiscsak szólnia kellene a szabadságról, a szabadságérzetünkről és arról is, hogy a gyerekeinknek a XIX. századból a szabadságeszményt kellene eltanulniuk megemlékezés közben, és nem azt, hogy kinek a kezébe való a fakanál. És van ennek az ünnepnek egy főszereplője, az idén kétszáz éve született költő, Petőfi Sándor, akinek emlékét úgy hajlítgatja a politika, hogy abban az irodalmi teljesítmény és a radikális, egalitárius forradalmi gondolkodás már csak fel sem merül.

Huszárnak persze mindenki nyilvánítja magát, teszem azt az NER egyik kedvenc és alaposan megfizetett irodalmárát most kitömték Kossuth-díjjal is, bár gondolom az a huszonvalahány milla neki aprópénz, de jól jön. Ahogy a dicsőség is, így legalább most adhat interjúkat, és lazán dumálhat a nyugati eszmeáramlatok borzalmas veszélyeiről, ezek tudniillik politikai és kulturális anarchiát okoznak, de neki – mert az én nevemben ugyan ne beszéljen – legalább megmarad a keresztény-konzervatív normalitás. Innen már tényleg csak egy lépés az Alaptörvény értékhorizontjára hivatkozva – ez amúgy egy vadiúj fogalom, ízlelgetem még, biztos hivatkoznak majd rá sokan, kábé annyit jelent, mint az, hogy recefice bumm-bumm-bumm, csak legalább ennek van hangutánzó jelentése -szóval ez a szintén Petőfi nevével visszaélő, magát kulturálisnak nevező ügynökség érzékhorizontos bülbülszavú vezetője azon alapon rúgja ki a magyar irodalom idegen nyelvekre való fordítási programjának kurátorait, hogy támogatták a Meseország mindenkié észtre való fordítását. Huszáros bátorságra vall, elvégre a döntést ő maga firkantotta alá. Olvasatlanul, állítja felelősségteljesen a döntések ura.

Hát ilyenek a mai NER- huszárok, még szerencse, hogy kard van a kezükben, és nem a tűzhely mellett kavargatják a gendert. Mindenki tudja, mi a dolga, úgyhogy tényleg nem tudom, mit csodálkozunk azon az iskolaigazgatón, aki betiltotta a saját diákjai által rendezett, Petőfi-művekből összeállított ünnepi előadást arra hivatkozva, hogy azokban aktuálpolitikai vonatkozások vannak. Gőzöm sincs, kire gondolt a felakasztandó királyok, meg a dicsőséges nagyurak esetében, például. Amúgy ezt tekinthetjük pedagógiai bravúrnak is, a gyerekek mindennél jobban megértették, miért és mi ellen harcolt a költő, karddal és pennával.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsor 2023. március 16-i adásában hangzott el.