Iskolák a határon - Szénási Sándor jegyzete

Egy háziorvos hálásan osztotta meg a pomázi Sashegyi Sándor Általános és Középiskola igazgatójának levelét, aki azt írta: a két éve elkezdett kísérlet bevált, és kiderült, hogy a szülők tekinthetők felnőttnek, a gyerekek viszont nem feltétlenül tartandók bűnözőnek. Ez a megállapítás forradalmian új a hazai iskolaügyben, amelynek alakítói pont most zárják le a rendszerből menekülni akaró, és a nem épp olcsó magánoktatásba tartó diákok útját. Ugyanők, a börtönélmény még érzékibbé tétele érdekében néhány éve a rendőrséget is az iskolai felszerelési tárgyak közé rendelték, bizonyos kihágások, hiányzások, és egyéb bűnök megakadályozása érdekében.

A rendszerben a szülők szava minimális, a jövőben az igazgatói kinevezésekről sem kérdezik majd őket, és eddig csupán három nap hiányzást igazolhattak, nyilván mert alapból hazudósak, és bizonyára nagy hívei annak, hogy a gyerekük inkább egy drogtanyán tolja a szert, mintsem hogy iskolába járjon. Ezen túlmenően minden percre orvosi papír kellett, a háziorvosok várói tehát tele voltak enyhe lefolyású, otthon is kezelhető betegségre panaszkodó diákokkal, meg kamu papírért kérincsélőkkel.

Egy sértődősebb államtitkár persze most közbevetheti, hogy ez így akkora hazugság, hogy egy migráns adja a másikat, hiszen a szülők nemcsak a három nap hiányzást, de több óra elkésést is igazolhatnak, ami kiterjedt jogkörgyakorlásra utal. Ismerjük el, igaza van. Ezzel együtt az engedélyezetten késő, a három napon túli hiányzó gyerek, pontosabban a szülei hamar arra ébredhetnek, hogy meglátogatja őket a gyámügy, készen arra, hogy a bűncselekmények mögött magyarázatul rettenetes családi állapotokat találjon. A családlátogató hölgyek egyébként kedvesek, együttérzők, és érezni rajtuk, mekkora baromságnak tartják az egészet, de hát a törvény, ugye.

Ezután azonban még jöhet a fegyelmi tárgyalás, ahol az igazgatón, a tanárokon, a szülőkön, és persze a gyereken túl megjelenik a pszichológus is. Hátha elmebajos itt valaki.

Nos, ebben a helyzetben határozta el pár iskola, köztük a pomázi is, hogy a szülők ezentúl nem három, hanem tizenöt napot igazolhatnak. Az igazgató a már említett levelében azt írja, hogy a nagyobb szabadsággal nem éltek vissza az emberek, viszont ez a gyakorlat orvost, szülőt, pedagógust, mindenkit tehermentesít.

Forradalmi, mint mondtam. Csak hát a helyzet az, hogy az új gyakorlat nem tilos, mint ahogy az ellentéte sem volt kötelező. Egy kicsike, de általános túlteljesítés fertőzte tovább, nem véletlenül, a rendszert, amiből íme ki lehetett lépni.

Az ozorai példa, mondhatnánk Illyés Gyulával. Néha csak gondolkodni és akarni kell.

Szénási Sándor jegyzete a 2019. június 20-i Esti gyorsban hangzott el.