Iskolatáska – Józsa Márta jegyzete
3/09/2023 16:00
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
A magyar átlaggyereknek most megkezdődik a tanév. Jelentős részük számára anélkül, hogy eljutottak volna nyaralni, úgyhogy alaposan meg kell fontolniuk a tanároknak, hogy feladhatják-e az első napon a Nyári élményeim című kötelező fogalmazást vagy rajzot házi feladatul. Persze kérdés, hogy hány iskolában milyen bármely szakos tanárok adják fel, ez a kifejezés az álláshirdetések e nyári slágere. Az tuti, hogy a matekóra-helyettesítésre beosztott tesitanárok akár az elmaradt nyaralásról, a kifizetetlen menzáról és a tanítás, tanulás élményétől megfosztott iskoláról minden bizonnyal el tudnának csevegni a diákjaikkal. Elvégre egy csónakban eveznek, ha nem is jachtoznak éppenséggel idén az Adrián.
Azt mondják, kétszer ad, aki gyorsan ad, alighanem ezt a bölcsességet követi a világ legeslegcsaládbarátabb kormánya, persze a magyarról beszélek, amikor idén is úgy döntött, hogy augusztusban kétszer is jön a családi pótlék. Az a bizonyos, amit legutóbb 2008-ban emelt meg az a bizonyos kormány, amelynek a nevét e kontextusban ki sem ejtjük.
Amúgy ez Magyarország legrégebbi családtámogatása, 1912 óta járul hozzá az állam a gyereknevelés költségeihez. Néhány kivételtől eltekintve mindig mindenkinek járt, nem függött össze a család jövedelmével, a gyerekek létszámától függően emelkedik az összege. Az, amely 2008 óta gyakorlatilag teljesen elinflálódott, és amely a GYES mellett azóta is az egyetlen olyan juttatás, ami mindenki, tehát a legszegényebbek számára is elérhető. Sőt, augusztusban kétszer is, valahogy azonban nem teszi hozzá a még a kormányfőnél, sőt az államfőnél is családbarátabb propaganda, hogy ez bizony azt jelenti, hogy szeptemberben egy büdös vas sem érkezik ezen a címen a kincstárból.
A csalási pótlék összege amúgy gyermekenként 12 200-tól 25 900 forintig terjedhet a gyerekek számától, egészségi állapotától függően. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az egy családra jutó havi átlagos összeg 23 769 forint volt 2022-ben. Miközben a tanszereket sem kíméli az infláció, körülbelül húsz százalékkal drágább most megpakolni egy iskolatáskát, mint tavaly, a közétkeztetés díja pedig több mint harmadával nőtt. A pénztárcától és az iskola igényeitől függően 20-100 ezer forint körül lehet felmérések szerint az iskolakezdés gyerekenkénti költsége, ez nagyjából annyit jelent, hogy kéthavi családi pótlékból már el lehet szegényesen indítani egy gyereket suliba.
Aztán jó kérdés, hogy mi lesz szeptemberben, amikor ez a pénz nagyon, de nagyon fog hiányozni a világbajnok inflációharcos áldozataitól. Akik sokszor még attól sem riadnak vissza, hogy hitelt vegyenek fel a tanévkezdés költségeire. Hogy azután elküldjék a gyerekeiket a zömmel olyan iskolákba, ahol nem a szülő, nem a gyerek és mégcsak nem is a tanár választja meg, hogy mit tanuljon.
A héten sokat szörnyülködtünk azon, hogy mit tanulnak Putyin rendszerében az iskolások a magyar ’56-ról – miért, nálunk mit tehet egy pedagógus, ha nem a NER szellemében akar tanítani? Én anno Kolozsvárott bezárt ajtók mögött, a tanárom suttogófelolvasásában ismerkedtem meg Kölcsey Ferenc: Himnusz című költeményével. Pontosabban ismerkedhettem meg volna, ha otthon a szüleim, szintén csendben és titokban már ismertették meg volna velem.
Summa summarum: a magyar átlaggyereknek most megkezdődik a tanév. Jelentős részük számára anélkül, hogy eljutottak volna nyaralni, úgyhogy alaposan meg kell fontolniuk a tanároknak, hogy feladhatják-e az első napon a Nyári élményeim című kötelező fogalmazást vagy rajzot házi feladatul. Persze kérdés, hogy hány iskolában milyen bármely szakos tanárok adják fel, ez a kifejezés az álláshirdetések e nyári slágere. Az tuti, hogy a matekóra-helyettesítésre beosztott tesitanárok akár az elmaradt nyaralásról, a kifizetetlen menzáról és a tanítás, tanulás élményétől megfosztott iskoláról minden bizonnyal el tudnának csevegni a diákjaikkal. Elvégre egy csónakban eveznek, ha nem is jachtoznak éppenséggel idén az Adrián.
Ennyit most a boldog gyerekkorról. Mit is mondjak erre? Inkább egy Kukorelly Endre-versből idéznék, ha már a gyerekkorról beszéltem, meg arról, hogy kinek jut ma egy kis vásárfia az építőteleppé változott Városligetben. Csak úgy eszembe jutott, 1958 a címe, egy részlet:
Vitt minket nagyapám
a Ligetbe. A húgom szeretett volna
színes papírból gyártott napernyőt, de nem
vett neki. Lufit kaptunk, meg nyalókát. Ha
volt vattacukor, akkor vattacukrot.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen című műsorunk 2023. augusztus 31-i adásában hangzott el.
