„Jó munkákra vágyik” – Friedenthal Zoltán az Ötösben

Vendégünk augusztus óta az Örkény Színház tagja, aminek nagyon örül, habár a Pintér Béla Társulathoz tartozás korábban szintén óriási élmény volt a számára. Az egy 10 éves időszak volt, de nem volt teljes a szakítás, továbbra is több darabban játszik Pintérnél.

Friedenthal Zoltánt a Színművészeti Főiskolára ötödik nekifutásra vették fel, mondta el a műsorban. Amíg évről évre próbálkozott, elvégezte a Nemzeti Stúdiót, majd Miskolcon segédszínész lett. Már a szakközépiskolában bátorította az irodalom tanárnője, ezért is felvételizett ennyiszer a Színművészetire.

Voltak színházi élményei kamaszkorában is, de mikor a főiskolán bekerült a Novák Eszter-Ascher Tamás osztályba, akkor látott először Pintér Béla előadást, ami nagy hatással volt rá. És bár nagy eredmény volt számára, hogy a diploma megszerzése után ehhez a társulathoz kerülhetett, éppen egy nehéz magánéleti időszakon volt túl. Elbizonytalanodott, hogy egyáltalán színésznek kell-e lennie, még a külföldre költözésre is gondolt. Volt benne némi kisebbrendűségi érzés is, tette hozzá.

Végül a társulatnál végzett munka eloszlatta a félelmeit. Főleg, hogy több különböző produkcióban is részt vett. Mikor 10 év után váltott, és kiszállt a Pintér Béla Társulatból, újra felerősödtek a félelmei. Az ott megszokott munkamódszer ugyanis addig nagy biztonságot adott neki, mert kevés volt ugyan az önállóság, de az együtt gondolkozás annál több. Amikor egyedül vágott neki a szakmának ez után, nem tudta, hogy sikerülni fog-e.

Friedenthal Zoltán zenés osztályban végzett a főiskolán, ami nem véletlen, hiszen 6 éves kora óta zongorázik. A muzikalitását most az Örkény Színházban is tudja kamatoztatni.

A színpadi munka mellett már filmben is kipróbálhatta magát. Szirmai Márton Szerepzavar című alkotásában játszott. A függetlenség így elkíséri a színházon túl is.

Többször dolgozott együtt feleségével, Kálmán Eszter díszlettervezővel.

A népszerűséghez való viszonyáról is kérdezte a műsorvezető Friedenthal Zoltánt, aki elmondta, nem tartja fontosnak, hogy felismerjék az utcán, nem vágyik klasszikus ismertségre, neki az a visszajelzés számít, amit az előadás után a közönségtől és a barátoktól kap. Ő feladatokra, jó munkákra vágyik elsősorban, tette hozzá.

A szabadszelleműség szerinte társulaton belül is megvalósulhat, emelte ki Friedenthal Zoltán. A szabadság iránti vágy különben nem csak a munkában fontos számára. Ha nem színész lenne, mondta, akkor szívesen végezne természet közeli munkát; kertész, vagy erdész lenne, és egy rönkházban élne szíve szerint, távol a világ zajától.