Jut is, marad is – Dési János jegyzete

A tüntetők megfékezésére belengetett arcfelismerő rendszer egyik legnagyobb előnye, hogy ebből is a fejedelmi család keres majd, a fejedelmi vőn keresztül. Hagyjuk most a részleteket a hanyatló nyugat ópiumának, elég legyen annyi, hogy egyik állami cég megrendeli a dolgot a másiktól, aztán a másik egy harmadiktól és az egy negyedik cégtől, amely valami véletlen folytán valahogyan mégiscsak a Tiborcz-körnek termel majd pénzecskét. Pénz, pénz, pénzecske.

Mondhatni, a kör bezárul. A zsebducét zavarja, hogy időnként tüntetések vannak ellene, gyűlések, beszédek és a többi. Ezért a maga szerény pedagógiai eszköztárát bevetve ettől el akarja rettenteni a potenciális résztvevőket. Lehet ehhez bíróságokat használni, még szerencse, hogy a Kúria már régen megvan, minden apróbb-nagyobb kormányzati megrendelés teljesítésére. Aztán ott a rendőrség is, ha már. Szóval, minden tüntető legyen szépen megfenyegetve, ha mondjuk elmegy most a Pride-re, jövő héten pedig - idézem Hadházyt - a letartóztatott politikusok kiszabadításért indított megmozdulásra - akkor csak be kell indítani a videót, amely felismeri a renitenseket és a kassza végül is Tiborcznál csörög és az már majdnem Orbán.

Tegyük fel, de csak tegyük fel, hogy Hatvanpusztán kicsit elszalad a fűtésszámla vagy a zebrák túl sok zabot ettek már megint - amilyen mohó egy szegény, kiéhezett zebra tud lenni - és hó végén már alig ficánkol néhány huncut fillér a bugyelláris alján. Mit lehet ilyenkor tenni, Adódna, hogy Matolcsytól kölcsönkérni elsejéig egy kisebb összeget, de Matolcsy mostanában nem olyan barátságos, meg nem is olyan jobb kéz. És tényleg nem lehet mindig elvárni tőle, hogy az ötszáz milliárdját megossza mással. Akkor tehát marad az, hogy, mikor a lakáj már szól az uraknak Hatvanpusztán, hogy a konyakot és a kávét a szivarszobában szervírozzuk, odaveti a vőnek a családfő: ja és fiacskám, tedd csak le azt a demizson pálinkát, mert kérni akarok én tetőled valamit. Nem, nem kóser szilvát, ugyan már. Csak annyit, hogy légy oly kedves öcsém és picinykét indítsd be a te arcfelismerő rendszeredet. Remélem, darabbérben dolgoztok, majd szólok, hogy a Felcsút-meccs közönségét is le kelljen kamerázni, mert első a biztonság. És jövő héten bedobok pár törvényjavaslatot, amitől nagy lesz a felháborodás, lesz rá tiltakozás és akkor megint csurran-cseppen egy kis bevétel nekünk. Nem, ne hálálkodj, ingyen tanítalak, tudod, mi ilyen fineszes népség vagyunk. Jut eszembe, a főzebramester megabrakoltatta már a csíkos lovacskáinkat?

Így érnek össze a dolgok. Van, aki efféle trükkökre szorul, mert nem mindenki jut egészen közel a mézescsuporhoz a nemzeti banknál, ahol bizony nagykanállal mérik a százmilliárdokat. Külföldi delegáció? Véletlenül tudunk egy jó kis szállodát neki, igaz, hogy marha drága, de nálunk hizlalja a bevételt az is.

Jut is, marad is. Igazán romantikus kor, amikor valaki egy egész egyetemet tesz fel a vörösre, és ha mégiscsak a fekete jön be, mindössze annyit mond: Easy come, easy go - könnyen jött, könnyen megy. És kér hozzá még egy egyetemet, mert ahol egy van a kaszinózásra, ott miért ne akadna még egy erre a célra.

Pár hete még azt hittük, a mieink a legnagyobb hazárdírozók, időközben kiderült, hogy sehol sincsenek amerikai barátjukhoz képest, aki most éppen a világ jövőjét rakta fel 19-re, amire persze lapot kér. kérdés, hány tökfilkó akad még a pakliban.

Dési János jegyzete a Hetes Stúdió 2025. április 12-i adásában hangzott el.