Kánya Kata: Merjünk a hatsávos autópályán utazni!

Kánya Kata úgy látja, hogy az emberek többsége nem mer bátran élni, mert mást képzelnek a kudarcról, mint ő. Számukra az a kudarc, ha valami nem sikerül. Nem érti, miért gondoljuk azt, hogy mindent tudnunk kellene. Ő azt élné meg kudarcnak, ha meg se próbálna valamit, szerinte ez nagy szemléletbeli különbség. Sokkal fontosabb tudni azt, hogy mit nem tudunk, mint hogy mit tudunk. Hiszen az élet számtalanszor bebizonyította neki, hogy tud valamit, amiről korábban nem gondolta volna.

"Konkrétan ölni tudna", amikor azt látja, hogy egy tehetséges ember egy helyben toporog, nem tesz semmit a változásért. Ilyenkor szeretné megrázni az illetőt és tanácsot adni neki, de azt már megtanulta, hogy a kéretlen tanácsnál nincs rosszabb. Persze tudja, néha vannak olyan mondatok, amik az adott pillanatban valamire vonatkoznak, aztán pedig végigkísérik az életünket és száz különböző helyzetben segítenek. Egyszer, amikor színésznő korában próba nélkül kellett beugrania egy darabba és nagyon izgult, kollégája, Kozák András azt mondta neki, hogy „Ne akarj száz kilót felemelni, amikor tíz kiló a súly!”. Emlékszik, abban a pillanatban kiment belőle minden feszültség. Azóta sok szituációban eszébe jut ez a varázsmondat, és azonnal helyükre kerülnek a dolgok.

Szerinte az élethez nagy adag bátorság kell. A társkeresőknek is azt szokta mondani, hogy lehet választani: az ember egy kicsi faluban egy zsákutcában kocsikázik, és akkor biztosan nem történik vele semmi baj. Viszont csak azt a pár házat és fűszálat láthatja, ami ott van. Aki bátrabb, az viszont a hatsávos autópályát is választhatja, ahol ugyan fel lehet borulni, vagy több az esélye, hogy baleset érjen, de élménydús utunk lesz, láthatjuk a tengert, a sivatagot, a hegyeket. Szerinte kockázat nélkül nem történhetnek nagy dolgok.

Azt vallja, hogy kezünkbe kell venni a sorsunkat és el kell indulni, hiszen soha senkinek nem lesz olyan fontos az életünk, mint saját magunknak. Nem gondolja, hogy az önzőség volna, hogy fontossá váljunk magunknak. Azt tanácsolja, álmodjunk meg magunknak egy életet, ami nekünk jó, és kezdjük el megcsinálni.

A büszkeségét nem érzi korlátnak, sőt. Úgy véli, büszkének lehet lenni negatív előjellel is, főleg, ha nincs mire. Azonban lehet úgy is, hogy azt mondom, van tartásom és értékrendem, amiből nem engedek, van egy színvonal, amit képviselek.

Kánya Kata szerint mindenkinek szüksége van biztonságra, de jelenleg nagyon labilis világban élünk, ahol sokan hamis pszichologizálásba fognak. Manapság divat lett a gyerekkori traumák mögé bújva önigazolást keresni a cselekedeteinkre. Sok olyan emberrel találkozik, aki mindig kívülről várja a megoldást. Ők úgy gondolják, hogy nekik alanyi jogon jár a világtól minden, és várják a környezetüktől, hogy ezt megadja nekik. Úgy véli, egyszerűen csak el kell fogadni, hogy az életben vannak jó és rossz dolgok. A "dilettáns önmarcangolás" helyett, ha valami nehézség ér minket, abból csak fel kell tudni állni és tovább kell menni.

Szerinte túl sok mindent ma természetesnek látunk, amit elődeink jobban megbecsültek. Célok és keretek kellenek. Azt mondja, úgy kellene élnünk, hogy tudnunk kellene, mi az, amit a világért, az országért, a városért, a szeretteinkért, és nem utolsó sorban önmagunkért teszünk. Hiszi, hogy kell legyen oka annak, hogy itt élünk, akkor is, ha porszemként teszünk csak hozzá valamit az egészhez.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. De megnézhető a YouTube csatornánkon is. Feliratkozott már rá?