Kevesebb vér folyt volna, ha Orbánnak más lenne az álláspontja
26/02/2023 15:03
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Csernyánszky Judit interjúja Oleg Vasziljevszkij kijevi újságíróval.
– Romokban az életünk, kinek kisebb, kinek nagyobb mértékben. A naptárunkban február 24 óta semmi sincs. Csak álmodunk most arról, hogy legyen olyan tavaszunk, nyarunk és őszünk, mint minden mindenki másnak. Szeretnénk végre utazni, vakációra menni! De most csak egy dolgunk van, hogy túléljük ezt a háborút. És túléljük abban az értelemben is, hogy segítjük a hadsereget. Sokan vagyunk, akiknek korábban semmi közük nem volt a hadsereghez, de most minden erőnkkel azon vagyunk, hogy győzelemre segítsük.
– Most hogy szolgálja vagy segíti a hadsereget?
– Nem csak én, mindenki a hadseregnek dolgozik. Sokan csak jótékonykodnak, például a fizetésükből vesznek golyóálló mellényt, generátorokat, amire nagy szükség van mostanság. Hisz nincs olyan család ma Ukrajnában, ahol ne lenne hadseregben szolgáló katona vagy civil, ezért segíti őket mindenki.
– És van most munkája? Milyen fizetést kap és honnan?
– Nincs munkám. Egy éve megszűnt. Ugyan átmenetileg egy finn autós magazinnak hetente kétszer írok 1-1 véleménycikket az ukrán harcok és a hadsereg helyzetéről. Az újságírók 80%-a elvesztette a munkáját Ukrajnában, autós újságírás pedig gyakorlatilag nem létezik. Egyeseknek sikerült új munkahelyet találni, de a többség, mint én is, önkénteskedek. Mivel nekem sok külföldi autós kapcsolatom van, ezért továbbra is autókkal, mikrobuszokkal vagy éppen autóalkatrészek behozatalával segítem a hadsereget. A túlélésre álltunk át otthon is. Arra, hogy legyen mit enni, és ki tudjuk fizetni az elektromos számlánkat. Már ha van áram, ugyanis az elmúlt három hónapban kétnaponta kimaradások vannak. Nincs éjszakai áram, alapvetően üresek a boltok polcai, gyógyszerhiány van. De azokhoz képest, akik a hadseregben és a lövészárokban nélkülözve élnek, mi mindenképpen kényelmesen élünk, tulajdonképpen nincs miért panaszkodnunk.
– Csoda, hogy munka és fizetés nélkül még mindig tudják menedzselni az életüket. Itt tényleg már csak a túlélésről van szó.
– A szerencsésebbek külföldi, zömében amerikai cégeken keresztül online végezhető munkát találtak. Mi, kijeviek tényleg szerencsések vagyunk, mert nem tartozunk azon több millió hontalan közé, akiknek leégett a házuk vagy el kellett menekülniük, és akiknek teljesen összeomlott az életük. Nagyon sok ilyen családot ismerünk, őket is igyekszünk segíteni. A mi családunknak annyival könnyebb, hogy vannak segítőkész európai barátaink.
– Hogy alakult a maga családjának a helyzete? A gyerekek hogyan vészelik át azt az időszakot?
– A feleségem kozmetikus, van munkája még, persze sokkal kevesebb a bevétele. A nagyobbik lányom koreográfus, és tánc-csoportjai vannak. S mivel a háború egy pszichológiai háború is, a csoportjai megmaradtak, mert a táncnak gyógyító ereje van. A kisebbik lányom autószalonban dolgozott, de érdekes módon – ugyan jóval kevesebbet keres, de még mindig van jövedelme egy Amerikába szakadt kijevi segítségének köszönhetően. A legkisebb gyerekem, a fiam, még tanul. Viszont nincs olyan nap, hogy ne mennének le a légiriadó hallatán az alagsori óvóhelyre. Ahol hideg, nedvesség és sötétség van. Meg kell mondjam magának, mi már nem megyünk le az óvóhelyre. Az iskolákban viszont kötelező betartani a légiriadó szabályait.
– Nem fogyott el a türelmük? Továbbra is kitartanak, honnan ez az erő?
– Hát persze, kitartunk. Azt azért nem mondanám, hogy végtelen a türelmünk. Nagyon erős lélekerő kell ehhez, s néha úgy érzem, ez fogytán. De a partnereink azért küldenek olyan jeleket, amelyek bíztatnak. Most volt itt Biden elnök, ami kolosszális lelkierőt adott mindannyiunknak. Megerősít minket abban, hogy igenis ezt a háborút nem veszítheti el Ukrajna.
– Mikor tudták meg, hogy Kijevbe érkezik az amerikai elnök?
– Amikor már itt volt. Nem számítottunk ekkora meglepetésre. Reggel annyit közöltek, hogy a belvárost lezárják. Gondoltuk, megint valamilyen kormánydelegáció érkezik. Tegnap Georgia Meloni Olaszországból járt itt, előtte talán izraeli küldöttség. Az az igazság, hogy a lezárások ellenére szerintem nagy kockázatot vállal az, aki idejön. Hisz az égbolt nyitott, bárki bármikor berepülhet az ország területére. Ezért is értkeljük nagyra, aki vállalja ezt a kockázatot. Azt hiszem, Putyin számára ez több volt, mint jelzésértékű figyelmeztetés, különösen a nagy beszéde előtt.
– Mit gondol Putyin nagybeszédéről?
– Természetesen nem hallgattam meg, és amúgy sem tudtam volna két órán át nézni annak a diktátornak a képét, akinek ukránok vérétől koszos a keze. Persze olvastam a recenziókat, alapvetően a külföldieket. Viszont arra figyeltem fel, hogy még az orosz elemzők egy része is cáfolta azt a tömény hazugságáradatot, ami a beszédében elhangzott. Másrészről, nem hangzott el, amitől rettegtünk, hogy teljes készültséget hirdet ki a hadsereben, hogy lezárja a határokat és masszív csapássorozatot intéz ellenünk. A Nyugat szokásos szapulását hallottuk, megint azt, hogy senki más, csak az oroszok élnek a keresztény értékrend szerint, hogy az egész világ a pokolba kívánná Putyint. Az oroszok kis cárját, akit körülvesznek hűséges alattvalói.
– Milyen forrásaik maradtak? Maradtak még egyáltalán?
– Nem is a katonai és a fegyvertartalék a fontos, hanem a pénzügyi forrásaik. A Krím bekebelezése óta semmi mást nem csináltak, minthogy halmozták pénzügyi tartalékaikat. A kérdés a jövőben persze az lesz, hogy minden erőforrásukat a hadseregre és a háborúra fordítják-e. Ez benne van a pakliban és az orosz nép ezt már megszokta. A nyugdíjasok nem fognak tüntetni, ha nem lesz nyugdíjuk. Itt nincs demokrácia, Putyin simán átállhat a hadigazdálkodásra.
– A népszerűsége is stabil. Miért támogatják az emberek?
– Ennek történelmi magyarázata van, még a nagy októberi forradalom előtti időkre is vissza kell menni: II. Miklós vagy a Sándor cárokig. Semmi nem változik, a történelem ismétli önmagát. Csak a 18-19. századi, irodalmi klasszikusokat kell olvasni. Ha az észak-koreai, a kambodzsai vagy kínaival összevetem, szerintem a világ leghatékonyabb propaganda kampánya mindig Oroszországban zajlott. Sztálintól kezdve. Az embereket elvágják a külvilágtól és az információktól is. Akik dezertáltak vagy emigráltak, azokat teljesen lecsatolták még az internetről is, nem beszélve arról, hogy halál várna rájuk, ha visszajönnének. A Navalnijhoz hasonló esetek mindennaposak. Az emberek a teljes kontroll alatt tartott tv-t nézik. Lenin és Goebbels is ugyanazt tette, a médián keresztül érték el propaganda céljukat.
– Hogyan látja ebben Orbán szerepét és a magyar kormány propagandáját?
– Rossz hírem van a számára, Orbánt itt Oroszország szövetségeseként könyvelték el, mint Iránt. Blokkolja a nekünk Európából érkező katonai segítséget, és teljes zavart okoz a fejekben, amikor visszhangozza az orosz propagandát. Hisz az emberek számára a legnehezebb megfejteni, mi az igazság és a mi a hazugság. Az elmúlt 8 évben még a németeknél is sikerült Putyinnak eredményt elérni ezzel a hazug propagandával, de idesorolhatnám még Horvátországot is például.
– Magyarországon a lakosság szűk fele hisz Orbán propagandájának.
– Sajnos a propaganda ma épp olyan fegyver, mint a rakéta. Szomorú. Nem tudjuk egyelőre, milyen érdek fűzi Orbánt Putyinhoz, mint ahogy tudjuk viszont, mi motiválta Scröeder egykori német kancellárt. Talán egyszer megtudjuk azt is, de az biztos, ha nem ez lenne Orbán álláspontja, akkor sokkal kevesebb vér folyt volna ebben a háborúban. Ezt biztosan állíthatom.
– Ellenségüknek tekintik az ukránok ma a magyarokat?
– Hivatalosan és nyíltan ez természetesen nincs kimondva, de mindenki értelmezni tudja azt, hogy a magyar kormány elzárja az európai segítség útját.
– Miközben a magyar kormány a német Reinmetallal együtt fegyvergyártásba kezd, gyárat is építenek, csak remélni tudjuk, ez Önöket segíti majd.
Majd miután tisztázzuk, hogy ez részben magán, részben állami kezdeményezés, Oleg jelzi, nyilván profitot akar nyerni a kormány az üzletből. Minden háború profitlehetőség a kormányok számára, Naná, hogy ezt mindenki igyekszik kihasználni. S amikor arról kérdezem, sejti-e a háború végét, és milyen alternatívát lát, Oleg azt mondja: két lehetőség van: Az egyik, amiben mindannyian bízunk, hogy a harcmezőn még ebben az évben megnyerjük ezt a háborút, megvannak hozzá az erőforrásaink, kivéve, ha Putyin beveti a taktikai atomfegyverét. Máskülönben a Krímet is visszafoglaljuk. Mert egyre nyilvánvalóbb, hogy a Krím nélkül ennek a háborúnak sohasem lesz vége. Putyin számára stratégiai fontosságú a Krím és persze a fegyverszállítás logisztikai központja is, ezért annektálta 9 évvel ezelőtt. Az ukránok 82%-a azt mondja, hogy folytatja az ellenállást.
– S még ebben az évben van remény befejezni?
– Ha nem remélünk, akkor úgy járunk, mint a franciák, amikor Hitler simán bevonult Párizsba. Ezt észben tartjuk. És köszönöm azt is, hogy nem feledkeznek meg rólunk, mert az is a vesztünket jelentené.
– Zelenszkij elnököt hogyan látja, értékeli, amit csinál?
– Nem szavaztam Zelenszkijre, ennek több oka is volt, de azt látom, kész az életét is kockára tenni. Putyinnal szemben kimegy a frontvonalra. Putyin olyan, mint Sztálin, retteg. Zelenszkijnek nincsenek villái, eltitkolt dollármilliárdjai, nem menekült el az országból, nem függ a politikai köröktől. Keményen tárgyal, senkit előtte soha nem láttam ilyen keményen beszélni Európával. Tetszik a formaruhája, aminek szintén elvi üzenete van. Ki fog tartani. Nagyra értékelem.
– Köszönöm az interjút, Oleg.
– Remélem, egy év múlva, ha győzünk, megint megkeres és csinálunk egy nagy interjút.
Csernyánszky Judit interjúja a 2023. február 25-i Hetes Stúdióban hangzott el. A cikkben szereplő fotókat Oleg Vasziljevszkij készítette.
