Komáromi a kórházi osztálybezárásokról: Ennek szörnyű vége lesz, ha nem kap észbe a kormány

Új ablakban

2023. november 09. Esti gyors - részlet 2023.11.09. Komáromi Zoltán

07:42

00:00

Hogy mi van ennek a hátterében, arról Komáromi Zoltánt, a DK egészségügyi árnyékminiszterét kérdeztük az Esti gyorsban. Azzal kezdte: nagyjából tíz éve úgy döntött a Fidesz-kormány, hogy a megyei és városi kórházakat, valamint a hozzájuk csatolt rendelőintézeteket kiveszi az önkormányzatok kezéből és létrehoz egy központi hivatalt, tehát „véletlenül sem” minisztériumot, amely az ágazat valódi gazdája lehetne, és ehhez a most Országos Kórházi Főigazgatóságnak hívott szervezethez rendelte az összes kapacitás-szabályozási, fenntartási, működtetési tevékenységeket, valamint a finanszírozást. Ezzel kizárta az önkormányzatokat az egészségügy működtetéséből, az azért vállalt felelősségből.

Ugyanezt megcsinálta a kormány az oktatásüggyel és a szociális szférával is, és látszik, hogy mindhárom területen napi működési gondok alakultak ki. A centralizáció nem az a megoldás, amely a garantálná a problémamentes működést az országnak, csak arra jó, hogy a kormány mindent tudjon kontrollálni, mindenbe beleszólhasson. De ha alkalmatlan emberek ülnek a kormányzatban, és Komáromi szerint ez látszik mindhárom ágazatban, akkor az napi működési zavarokhoz vezet. És kizárták a rendszerből, hogy egy talpraesett települési önkormányzat beavatkozzon, és olyan döntést hozzon, amellyel megszünteti a személyzeti illetve a személyi problémákat; utóbbinál arra utalt, hogy sokszor vezetési problémák vannak, főleg a kisebb kórházaknál látszik, hogy egy központilag kinevezett, alkalmatlan vezető évek alatt tönkre tud tenni egy addig jól működő intézményt.

A szakértő úgy folytatta: pusztán a béremelés nem oldja meg az említett humánerőforrás-problémákat, mert abba a kormányzat semmilyen motivációs elemet nem épített bele. Tehát kis túlzással ugyanannyit keres az az orvos, aki napi egy beteget lát el, mint az, aki napi harminc embert operál meg. Az intézményi menedzsment kezében semmilyen ösztönző, motiváló eszköz nem maradt, még a jutalmakat se nagyon tudják kigazdálkodni. Pedig pont az lett volna a megoldás, ha az intézmények kaptak volna motivációs alapot, akkor el tudták volna dönteni, hogy az adott kapacitást miként tudja a legjobban felhasználni, hogyan tud a legtöbb beteget meggyógyítani, és nem lennének 48-50 ezres várólisták bizonyos műtéteknél.

Komáromi Zoltán rátért arra, hogy ha egy osztályon nyugdíjba megy egy orvos, egy másik elmegy szülési szabadságra, egy harmadik elköltözik a városból, a negyediknek meg elege lesz a kórház vezetéséből, akkor hetek alatt kiürül egy osztály. Ugyanis ha egy-két orvos vagy szakdolgozó kilép egy zárt közösségből, egy teamből, amely adott esetben évek óta együtt dolgozik, akkor a többieknek többletfeladatot kell ellátniuk, de annak finanszírozására nincs pénze a menedzsmentnek, így előbb-utóbb mindenki elkezd menekülni. Ráadásul sokkal több az idős, nyugdíjas orvos és szakdolgozó, mint 15 évvel ezelőtt, a fiatalok nagy része a ’10-es évek elején elment külföldre, akinek meg olyan szakmája van, az meg tud élni a magánellátásban.

Innentől kezdve egy osztály gyakorlatilag kiürül: ezt látni például a szegedi urológiai klinikán, a szolnoki, a kecskeméti urológián, a tatabányai, a szolnoki szülészeten és a békéscsabai gyerekosztályon. Tehát lehetne sorolni a városi és megyei kórházakat, ahol a szülészet, a gyerekgyógyászat, a baleseti sebészet gyakorlatilag kiürül – összegezte. Ha pedig egy kórházban ilyen alapvető szakmák hiányoznak, az a többi szakma megterhelését, rizikóvállalását is jelentősen növeli. Ez a folyamat egyre gyorsul, és már nem is akar arról beszélni, milyen szörnyű végét látja – fogalmazott Komáromi Zoltán. Hacsak a kormányzat nem kap a fejéhez és nem kezd el gyökeresen mást csinálni, de Komáromi Zoltán szerint az ott ülők fel se fogják ennek a problémának a jelentőségét.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.