Könyvdarálás és önégetés
28/09/2020 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
„Nem várta meg a fellebbezéseket, az örök okvetetlenkedők elmaradhatatlan hadát, hanem odaállt az örlőmalom elé s az első könyv, melyet saját kezűleg dobott a malomkerék közé, megindította haladéktalanul a tisztulás nagy folyamatát. Eltűntek a meztelen combokkal hívogató könyvek, a zsidó írók célzatosan fűszerezett áradozásai a testi szerelemről, a gyermektelenséget igazolni akaró álfilozofálgatások, s a külföldet majmoló szerelmi háromszögek.”
1944 nyarán, amikor a szövetségesek már partra szálltak Normandiában, a szovjet csapatok pedig a Kárpátok vonala felé jártak, egy vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály névre hallgató, s később háborús bűnösként kivégzett alak elérkezettnek látta az időt, hogy Budapesten megsemmisítse a neki nem tetsző könyveket. Elsőként egy Kiss József verseskötetet dobott a papírzúzóba, aztán követte őt Franz Werfel Musza Dag negyven napja, majd egy mesekönyv – mert a mesekönyvek a legveszélyesebbek – Felix Salten Bambija.
A kor nyilas sajtója lelkesen üdvözölte az akciót. Mert mitől fél egy nyilas? A gondolattól, a szabad szótól leginkább. (Bár akkoriban már mintha az oroszoktól is tartaniuk kellett volna, de a Vörös Hadsereggel szemben nem volt esélyük, pár nyomtatott oldalt viszont még el tudtak pusztítani. Megjegyzem, embereket is hozzá.)
Ahogy az egyik nyilas lap beszámolt róla: vitéz Kolosváry-Borcsa „nem várta meg a fellebbezéseket, az örök okvetetlenkedők elmaradhatatlan hadát, hanem odaállt az örlőmalom elé s az első könyv, melyet saját kezűleg dobott a malomkerék közé, megindította haladéktalanul a tisztulás nagy folyamatát. Eltűntek a meztelen combokkal hívogató könyvek, a zsidó írók célzatosan fűszerezett áradozásai a testi szerelemről, a gyermektelenséget igazolni akaró álfilozofálgatások, s a külföldet majmoló szerelmi háromszögek.”
A háború után vitéz Kolosváry-Borcsát elfogták, bíróság elé állították. A börtönben olvasta el a Musza Dag negyven napját - és állítólag azt mondta, hogy egész jó könyv.
A városi legenda szerint, az egyik bíró azt felelte neki, ha előbb olvassa el, mint a malomba dobja, és elgondolkozik rajta, akkor talán nem tesz olyanokat, amelyekért halálra ítélték.
Mindezt csak tanulságként jegyzem meg, miután a szélsőjobb virulens tagja mesekönyveket darálgat éppen – és üzenjük neki, hogy Meseország tényleg mindenkié. Még a nyilaskásoké is, bár ez utóbbinak persze nehéz őszintén örülni.
De mindezt csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom el. A lényeg, hogy van pálinka rogyásig, miközben nincs teszt elég. Lásd erről Lukasenko megjegyzését, hogy a vírus ellen a vodka és a traktor a legjobb.
Igen, én is azt gondolom, hogy vigyázó szemetek Minszkre vessétek, még ha így nem is jön ki a szótagszám. Nemzetek, országok. A rút kelepce sem tart örökké.
És reméljük azért tudunk keveset arról, hogy az ellenzék miként készül, tervekkel, törvényjavaslatokkal, emberekkel a demokrácia visszaállítására, mert tudnak titkot tartani.
Addig is, tessék maszkot hordani.
Dési János jegyzete a 2020. szeptember 28-i Esti gyorsban hangzott el.
