Közénk is lövethetett volna - Dési János jegyzete
21/12/2020 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Most mindenesetre az ünnepek előtt két perccel a maradék önkormányzatiság került szétverésre, aztán jön még pár renitens civil szervezet, esetleg rádió és meg is van a rend, csend fegyelem – papi áldással, ha köll.
– Hát, mert képzeld el, fociztunk a fiúkkal a Vörös Téren, arra jött az autójával és amikor kiszállt belőle, pont odagurult hozzá a labdánk, és ő visszarúgta nekünk.
– És ettől olyan jó fej?
– Persze, hiszen közénk is lövethetett volna.
Tudom, hogy ismerik, és alapvetően csak azért jutott eszembe felidézni, mert talán a minap volt Sztálin születésnapja.
És persze szó sincs róla, hogy a mi kis vezetőnket hozzá hasonlítanám, még ha nagyon-nagyon fölszinesen lenne is erre egy két ok. Például Sztálin szeretett kollégáiról valami kompromittáló információt őrizgetni, s ha valaki ugrálni próbált – persze akkoriban még nem az ereszcsatornán –, vagy tiltakozni, akkor az ugye valahogy előkerült. De Sztálin a történelem egyik legvéresebb tömeggyilkosa volt, a mi kis vezetőnk pedig csak békeidőben rombol szét egy demokráciát és épít nyakméretére szabott diktatúrát. Több is veszett Mohácsnál! Bár nem sokkal.
Kisebb perek, jól irányzott adóhatósági vizsgálatok, a maradék független média és a kormánytól nem függő szervezetek – mint az önkormányzatok – bezárása és szétzavarása persze előfordul. Meg néhány egyetemnek is el kell menekülnie, meg maximum a szemetet nem viszik majd el, mert nem lesz pénze az ellenzéki önkormányzatoknak erre sem. De közben az ország vidáman épül-szépül, lásd a Budapest-Belgrád-Igori vasútvonalat, a focipályákat, és a király vár pompás újjáépítését, amelyekhez képest a GOELRO-terv smafu. (Emlékeznek: villamosítás + szovjethatalom = kommunizmus. Ha tovább folytatjuk az egyenletet, akkor focipálya+ „M. Lőrinc = orbitális nagy lopás.)
Amint azt brit tudósok bebizonyították, a világon a legnagyobb a szovjet törpe. Nekünk viszont egy kicsi kis diktátorra futotta csak, aki persze félkézzel megfojtja az önkormányzatokat, gittegyletté silányítja az alkotmánybíróságot, lábhoz szoktatja a bíróságokat és a ereszcsatornán menekülő szájeri alkotmánnyal teszi tönkre a népet, de mindez persze csak vidám hejehuja a nagy kollégákhoz képest. Ráadásul, a nép egy jelentős részének is tetszik. Ha Sztálin különös fából volt faragva, akkor a miénk csak fogpiszkáló, ha el nem b̶a̶s̶z̶o̶m̶.
Persze, mielőtt azért teljesen elandalodnánk, hogy ez csak egy vicces és felszínes diktatúrácska, afféle diktatúroida, jegyezük meg: a szájeri csatorna szilárdságú alkotmányból kimaradni tűnik, hogy a hadsereget a magyar polgári lakosság ellen nem lehet bevetni. Ami persze nem azt jelenti, hogy holnap tüzet nyitnak a derék magyar fiúk a színművészetisekre például. De azt mindenképpen, hogy aki itt katonának áll, az azért számoljon vele alakulhat úgy, hogy egy szép napon még efféle is eljöhet. (Hága kellemes város, de nem annak, aki ott van bezárva, üzenjük innen is.)
Most mindenesetre az ünnepek előtt két perccel a maradék önkormányzatiság került szétverésre, aztán jön még pár renitens civil szervezet, esetleg rádió és meg is van a rend, csend fegyelem – papi áldással, ha köll.
Addig is, amig még valami lapzártánkig megint ellopódik, a kamarai tagdíjat én jótékony célra fordítom, és gondolkozzunk el azon, nem az-e a jófej, aki az iparűzési adóját mégiscsak befizeti. Ha nem is „Lőrincnek”, de lesz annak helye.
Addig is vigyázzanak magukra!
Dési János jegyzete a 2020. december 21-i Esti gyorsban hangzott el.
