Liberalizmus a vásznon – 25. epizód
25/02/2024 08:04
| Szerző: Timár Ágnes
A Hangosfilm – Mozgóképizmus szombati adásában maradtunk a 19. század végi Magyarországon, és a korszak térségre jellemző politikai és társadalmi hátterét elemeztük, hogy következő, a témához kapcsolódó filmünk, A napfény íze azon részleteiben is felismerjük a többlettartalmat, amelyekben eddig talán nem vettük észre.
A választott filmekkel a 18. századtól kezdtük az utazást. Mostanra Európa több országában, valamint az Egyesült Államok különböző régióiban is megvizsgáltuk, milyen módon alakult ki, és milyen ütemben formálódott a liberalizmus.
Paár Ádám, történész-politológus elmondta, hogy közeledve a polgárosodáshoz nem csupán az alappillérek egyeznek meg a világnézet modernkorban ismert változatával, hanem az is észrevehető, hogy a liberalizmus a korabeli államokban egyre inkább hasonlóan fejlődik.
Nem véletlenül választottuk A napfény íze című drámát, hiszen a vizsgált eszme alapvetése a jogegyenlőség megvalósítása, így a kisebbségeknek a többségi társadalomba való integrálását is célul tűzte ki. Ahogy két adással korábban Andrzej Wajda Az ígéret földje című drámájában elemezte Paár Ádám a korabeli lengyelországi zsidóság helyzetét, úgy a múlt héten a magyarországi viszonyok bemutatásába fogott bele. A legutóbb ugyan tovább folytattuk a speciális környezettanulmányt, de tettünk némi kitekintést a környező európai államokra, mások mellett körülnéztünk a korábban már vizsgált Lengyelországban, de megemlítve ismét a Dreyfus-pert, és annak legutóbbi filmes ábrázolását, a korabeli francia társadalom kisebbségpolitikája is újra górcső alá került.
Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa a 25. részben elmondta, a 19. század végi nyugat-európai zsidóság modern antiszemitizmusra adott válasza már egészen más volt, mint néhány évtizeddel korábban, hiszen az asszimiláció, illetve a társadalom részéről megvalósuló integráció nyomán teljes joggal az adott nemzet tagjainak érezték magukat a zsidó polgárok. Ennek ellenére volt, hogy az irántuk érzett szánalom, amely például az ifjabb Dumas-t is magával ragadta, és egy színdarabot is írt a megsegítésük vélt módjáról, annyira túlzó volt, hogy valójában a másik irányból, de ugyanazt tűzték ki célul, mint az antiszemiták: visszajuttatni a zsidókat a Szentföldre, hogy ott alapítsanak államot.
Ezt természetesen az akkor már erőteljes nemzeti identitású zsidó polgárok elutasították. Miközben, tette hozzá a történész, nagyon jellemző volt a frissen egy nemzet részévé vált kisebbség képviselőire, hogy nagyon is meg akartak felelni. Szinte már erőteljesebbé vált a nemzettudatuk, mint a származásuk és vallásuk identifikációs jellege. Erre hozza példaként Paár Ádám A napfény íze két főszereplőjét, valamint a Tiszt és kém című drámát, amelyben Alfred Dreyfus hasonló attitűdjét ismerhetjük meg.
A következő részben a 19. század végi, közép-európai társadalmi berendezkedésekről, politikai viszonyokról eddig szerzett ismeretek birtokában vizsgáljuk meg most már részletesen Szabó István A napfény íze című drámáját.
2024. február 24. szombat 13:30
Szerkesztő-műsorvezető: Timár Ágnes
