Liberalizmus a vásznon – 22. epizód

Andrzej Wajda alkotását a 22. részben közelebbről is megvizsgáltuk Paár Ádám történész-politológus segítségével. Egy héttel korábban a 19. és a 20. század fordulóján játszódó történetről beszélgettünk már. Pontosabban magáról a sztoriról nem, inkább ahhoz kapcsolódóan a lengyelek újra és újra levert forradalmairól, illetve az emberekről, akik a területről, amelyre akkor éppen nem állt a Lengyelország megnevezés, elvándoroltak. A világ számos pontjára emigrált lengyelek a még mindig a szabadságért harcoló európai nemzeteknek igyekeztek segítséget nyújtani. Ahogy az előző részben Paár Ádám elmondta, mint például nálunk Bem apó. Az is kiderült, hogy az Egyesült Államokba érkező magyar és lengyel forradalmárokat örömmel fogadták, bár valós anyagi vagy katonai támogatást nem adtak.

Paár Ádámmal, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársával Andrzej Wajda tablójellegű művének alapvető cselekményéről és motívumairól is beszéltünk, és persze tisztáztuk, hogy mi számított liberalizmusnak akkor, azon a területen.

A különböző reformokra és egy új Lengyelországra vágyók között megjelentek a pozitivisták, akik elutasították az emigrálás és a szabadságharc iránti romantikus érzéseket. Két lábbal a földön álltak, és az ő liberalizmusuk hangsúlyosan kapitalista szellemiségű volt, mondta el Paár Ádám. Hozzátette ugyanakkor, hogy a liberalizmus alapeszményeit, mint például a jogegyenlőség, illetve az emancipáció, ők is vallották. Az őket csak fiataloknak nevező réteg természetesen az a földesúri réteg volt, amely nem akart változást. 

Paár Ádám, történész-politológus vendégünkkel a jövő héten maradunk még Közép-Kelet Európában, és Az ígéret földje című dráma kapcsán elemezzük tovább a 19. és a 20. század fordulóján a lengyelországi liberalizmust.