Madarak jönnek

A beszélgetés kezdetén Haraszty László ornitológus leszögezte: a madarak, ha nem is úgy, mint a dalban, valóban mesélnek – azok számára, akik meg tudják fejteni azt a rengeteg információt, amelyet hordoznak. Azt, hogy miért dalolnak a madarak, mindenképpen meg tudjuk fejteni: az énekesmadarak az énekükkel akarják távol tartani a területüktől a többi hím madarat a fészkelési időszakban.

Haraszty a madarak fészekrakási szokásaikról elmondta: a madarak általában abból építik föl a fészküket, amelyeket a közvetlen környezetükben találnak – néhány madár azonban speciális növényi eredetű anyagokat is használnak, sőt van olyan madár, amelyik (emberi szemmel nézve) szemetet is beépít a fészekbe. Nem mindegy persze az sem, hogy egy madár bokorba vagy épp odúba fészkel.

Haraszty László felhívta a figyelmet arra is, hogy a madárfiókák fészekhagyását nem foghatjuk föl úgy, mint az emberek kirepülését a szülői házból. A kirepülés inkább a járásnak felel meg: aki képessé válik repülni, az már el is kezdi azt. Más kérdés, hogy a szülők néha már a röpképes fiókájukat is táplálják még egy ideig. Az előbbi párhuzam mintájára fontos tudnivaló az is, hogy a madarak csak a táplálékszerzésre tanítják a fiókáikat (azt is csak bizonyos fajaik), repülni nem.

Amikor azt vesszük észre, hogy egy madár anyagot lop egy másik fészekből, az esetek túlnyomó részében az adott példány valójában a saját korábbi fészkének anyagát használja föl a következő fészek megalkotásához – néha persze valóban másoktól lop. Érdekes módon egyébként nem minden madárfaj költi ki fészekben a tojását, ez azonban a magyarországi madárfajokat nem érinti. Ha a madarakról beszélünk, persze a kakukktojások kérdéséről sem feledkezhetünk meg: a kakukk az evolúció egy pontján fölismerte, hogy egyszerűbb, ha más neveli föl a fiókáját; azóta verseny folyik a kakukk és az erre különbözően reagáló gazdamadarak közt.

A közbülső dal, a Beatles Blackbird című száma után Máté Bence, a világszintű díjjal is kitüntetett természetfotós sok mindent elárult a madárfotózás rejtelmeiről is: például a természetfotós a madárlesen eltöltött sok-sok óra legnagyobb idejét egyáltalán nem tétlenséggel, várakozással tölti, hanem számos apró mozzanatot örökít meg. Máté Bence fényképészként a világ számtalan táját bejárta, miután csereprogramot kezdeményezett a más világrészeken élő természetfotósokkal. Máté egy specifikus üvegfalat is használ a fotózáshoz, amely tizenöt éve segíti technikailag a természeti események teljesebb körű és hitelesebb megörökítését. Erről a félig áteresztő tükörről kapta a „láthatatlan madárfotós” megnevezést is. A fotográfia „Oscar-díjával” is elismert természetfotós a leghosszabb ideig 56 napon át tartózkodott egyhuzamban egy madárlesen, de ezt nem úgy kell képzelni persze, mint egy faodút: fűtés, elektromos áram és ágy is el volt helyezve benne. Erről is sok minden másról is szólt a beszélgetés, amelyet a fenti hangsáv mellett található lejátszás gombra kattintva újra meghallgathatnak itt a honlapunkon is.