Magyar Nemzet-444-vita: van-e sajtószabadság, mi a propaganda?

Habár legfeljebb néhány tucatnyi érdeklőt várt a szervező Transzparens Újságírásért Alapítvány végül több mint kétszázan jelezték részvételi szándékukat Facebookon és a főleg fiatal nézők meg is töltöttek egy nagyobb termet a Magnet Közösségi Házban.

Apáti Bencének és Plankó Gergőnek elsőként arra a kérdésre kellett volna egyértelmű választ adnia, hogy van-e sajtószabadság Magyarországon. A 444 újságírója a kormányfüggetlen médiában megszokott módon amellett érvelt, hogy ez nem ennyire egyszerű kérdés, a sajtószabadság mértékét egy skálán lehet elhelyezni. A Magyar Nemzet publicistája – aki egyébként bevallottan nem tartja magát újságírónak – egyértelműbbnek látja a helyzetet. Szerinte azért nem igaz, hogy nincs sajtószabadság, mert újságírók nincsenek börtönben. „Ha valóban diktatúra lenne (...), akkor Gergő nem itt ülne, hanem az Andrássy úton tépkednék lefelé a körmét” – fogalmazott Apáti, mire Plankó ironikusan visszakérdezett: „Schmidt Máriának dolgoznék?”. 

A hangulatra tényleg nem lehetett panasz. Alapvetően baráti volt a légkör – csak akkor vált kínossá, amikor Plankó Gergő egy egyértelmű tévedésével szembesítette Apáti Bencét. A publicista azt írta, hogy a baloldali sajtóban egy sort sem írtak a kölni szilveszteri eseményekről. Plankó azonban rákeresett, és csak az indexen, a 24-en, valamint náluk, a 444-en több mint 60 ilyen témájú cikket számolt össze abból az időszakból. A Magyar Nemzet munkatársa úgy magyarázkodott: ő igazából az év végi összesítésekből hiányolta csak a kölni események megemlítését.

Természetesen szóba kerültek a pénzügyek is. Plankó Gergő először a Mérték Médiaelemző statisztikáira hivatkozva elmondta: ma a sajtópiac 40 százaléka bevételeinek egyharmadát az állam állja. És egy összehasonlítást is tett. 2009-ben az akkor nagyon erősen ellenzéki Heti Válasznak az állami hirdetőktől származó bevétele 20 százalék volt, most, a hvg-nek, a kormánnyal kritikus hetilapnak 3,5.

A közbeszédben ma már teljesen megszokott, hogy az újságírókat – függetlenül attól, hogy melyik médiumnak dolgoznak – propagandistának bélyegzik. Apáti Bencének ekkor a Klubrádió és Bolgár György is eszébe jutott. A Klubrádiót az Alfahír, a Hírhugó és a Nyugati fény mellé, a pártmédiák közé sorolta, és abszurdnak nevezte, hogy őt titulálják propagandistának. Ehhez a megjegyzéshez tegyük hozzá: a Klubrádió nem pártmédia, az Apáti Bence által felsorolt további sajtótermékektől eltérően nem kap politikai párttól támogatást. Érthető, hogy a 444 lepropagandázásával Plankó Gergő sem értett egyet. Szerinte ha propagandalap lennének, nem az ő zuglói parkolási mutyit feltáró anyaguk miatt lettek volna kellemetlen pillanatai Karácsony Gergelynek. 

A Klubrádióval kapcsolatban Apáti Bence sérelmezte még, hogy egy műsorunkban állítása szerint valaki lekokainbárózta Borkai Zsoltot, a volt fideszes győri polgármestert, holott erre semmi bizonyíték nincs. Vicces volt továbbá az asszociációs játék, amelyben a moderátor felvetéseire Apáti Bencének az újságírásról „a független-objektív” szókapcsolat, míg Plankó Gergőnek Apáti Bence jutott az eszébe. És az is kiderült: a Magyar Nemzet munkatársa Trianont, a 444-es újságíró pedig Miklósi Gábor Nélküled alatt történő ülve maradását tartja a legnagyobb magyar tragédiának.

A hasonló vitákra kétségkívül nagy szükség van. Ha másért nem, hát azért, mert a magyar nyilvánosság attól is elszokott, hogy tanúja legyen: két, a világot és saját szakmáját merőben másképp látó ember értelmes és akár szórakoztató párbeszédet tud folytatni. Aki az egész, másfél órás vitát meg szeretné tekinteni, az ide kattintva, a 444-en megteheti.

A tudósítást a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Képek: Földházi Árpád