Magyar szomor - Szénási Sándor jegyzete
9/05/2019 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Egy Eurostat-jelentés szerint a vizsgált 32 állam közül az élettel mi vagyunk az egyik legelégedetlenebb társaság, a lettek, lengyelek, csehek, szlovákok, észtek, de még a románok is boldogabbak.
A 65-74 éves korcsoport ugyanis - persze csak a magyar bánat mélyszürke kavargásához képest - kifejezetten vidornak mutatkozik, a nála tíz évvel fiatalabbakhoz képest mindenképpen. Ám az ötvenesek nem csupán őket, de a 74 évesnél idősebb generációt is lepipálják életuntságban, reményvesztettségben és szorongásban. Így aztán az a helyzet áll elő, hogy minél közelebb jut egy magyar az elmúláshoz, annál bizakodóbb és derűsebb; míg az aktív populáció, amely elvben az életerő szimbóluma, a halál rokonának mutatkozik.
Legyünk azonban pontosak. Az ötveneseknél jóval fiatalabbak, bár a 65 éven túliak szintjét nem érik el, szintén elvannak a világgal. Nemcsak azokról beszélünk, akik még nem vándoroltak ki, sőt. Akik kimentek, azóta ők is újfent elégedettek az élettel, szemben itthoni létezésükkel, amikor csak a búval vertek hadát gyarapították. Távozásukkal javult a statisztika, ám ez a megoldás a negyvenesek-ötvenesek esetében sajnos nem alkalmazható.
Mit tegyünk velük?
Tudható, hogy ez a szomorú társaság tartja el az országot, a családot, a rendszert, a nagymamát, és ő üdvözli szeretettel Tiborcz vállalkozót abból az alkalomból, hogy a maga lábán megállva immár 35 milliárd dolgos tulajdonosa. E terhek között az érintett populációnak tán fel sem tűnik majd, hogy fizetnie kell azokat az államilag a lélek mérnökeinek kinevezett tollforgatókat is, akik őt nemzetpolitikai keretek között igyekeznek majd boldoggá fegyelmezni. Jobb módszert pillanatnyilag elképzelni sem tudunk.
Szénási Sándor jegyzete a 2019. május 9-i Esti gyorsban hangzott el.