Már biztos: farkasok támadtak birkanyájra Nógrádban – Farkasok és bárányok (3. rész)

A történet még mindig nem kerek, de cikksorozatunk harmadik, befejező részében (az első és a második részt a linkekre kattintva olvashatják el) mégis tisztul a kép. Az alábbiakban a Bükki Nemzeti Parktól kapott hivatalos válaszból idézünk. A park szakembere szerint a DNS-vizsgálat nem olyan egyszerű ilyen esetben. Nem mindegy, hogy ki veszi a mintát, milyen állapotban van az állat teste, például mennyire sütötte a nap, letakarták-e fóliával, és persze az sem mellékes, hogy mennyi idő után történik a mintavétel, hiszen a döghöz hozzáférhetnek a támadó állaton kívül más állatok is. Kérdésemre, hogy farkas ölte-e meg a juhokat, a válasz a következő: A támadás helyszínén talált szőrminta kutyától, míg a vizsgált tetemen gyűjtött nyálminta genetikai nyomok farkastól származnak. Azt tehát kimondhatjuk, hogy farkasok vannak a környéken.

Egy vadászati felügyelő szakember szerint egy őztrófeát vittek hozzá bírálatra. Ez úgy néz ki, hogy a koponyacsontnak azt a részét, amelyben a szarvak ülnek, kifőzik, aztán szépen ki lehet tenni a falra, vagy jó pénzért el lehet adni. A szakértőnek a trófea gyanús volt, megkérdezte, hogy hol van az elejtett őz teste. Megmondták. Elment, DNS-mintát vett a testből, majd azt és a koponyacsontból vett mintát laboratóriumba küldte, mert szerette volna tudni, hogy ugyanarról az állatról van-e szó. Az egyik jegyzőkönyv azt tartalmazza, hogy igen, ugyanazon állatról van szó, a másik azt, hogy bizonytalan a dolog, a harmadik pedig azt állítja, hogy a minták nem egy állatból származnak.

 

Rászabadult farkasok?

A faluban és a környéken arról is beszélnek, hogy nem csupán Szlovákiából, a hegyekből átkóborolt farkasok vannak a környéken, hanem tenyészetekből kiengedett ragadozók jelentek meg az utóbbi időben nagy számban, mert valakinek az az álma, hogy a vidéken újra legyenek farkasok. Ezt az elméletet a Bükki Nemzeti Park cáfolta:

A hasonló felröppenő álhírek hátterében, - melynek forrása nincs megjelölve, illetve minden objektív megalapozottságot nélkülöz -, csupán feltételezni lehet: olyan érdekcsoport tagjai állnak a hasonló álhírek terjesztői mögött, akik szemléletük, ismereteik hiányossága miatt nem tudják elfogadni a fokozottan védett nagyragadozók természetes úton történő, már évtizedek óta nyomon követhető megjelenését.

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság a nagyragadozó fajok, különösen a farkas előkerülő életnyomaiból kinyerhető genetikai információk alapján egyértelműen cáfolni tudja a "felröppenő hírt", az erre vonatkozó labormunka előzetes eredményei már két éve közzétételre kerültek, a Vadászévkönyv 2019. kiadásában. Az eddig elvégzett vizsgálatok teljes anyaga tudományos szaklapban jelenleg közlés alatt van.

Nem vadkár

Volt még egy fontos kérdés, hogy miért nem kapnak kártérítést azok az állattartók, akiknek vadon élő ragadozók okoznak kárt. A válasz annyi, hogy a nemzeti park a vadaknak nem tartója. Ők annyit tehetnek, hogy villanypásztor kihelyezésével, őrzőkutyákkal segítenek a gazdáknak a védelemben. Már 20 kuvaszt adtak át állattartóknak.

Egyébként az a juhász, akinek nyáját – immár bizonyítottan- farkasok tizedelték meg, a mai napig nem kapott semmiféle értesítést arról, hogy mi történt. Éjszakára megpróbálja zárni, védeni a juhokat, de tudja, hogy a ragadozók nappal is támadhatnak.

 

Szerző: Kazinczi Károly