Elhunyt Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze

„Engem az Isten a tenyerén hordozott. Nekem szép és gazdag életem volt” - nyilatkozta Törőcsik Mari az MTI-nek a 80. születésnapján. Ekkor már öt évvel túl volt a súlyos betegségén, amikor egy kivizsgáláson a keringése összeomlott, a klinikai halál állapotába került, két hónapig az intenzív osztályon feküdt. Orvosi csoda volt, hogy felépült, és újra képes volt színpadon és filmen is játszani - írta a 444.hu.

 

Törőcsik Mari

Fotó: Arató András

 

„Hatalmas színészek között nőttem föl, szerencsém volt filmen és színpadon egyaránt” - mondta a karrierjéről.

Számos díját hosszan lehetne sorolni, a legfontosabbak: Cannes-ban a legjobb női alakítás díja (Déryné, hol van? , 1976-ban), amit magyar színésznőként csak ő nyert el, a Nemzeti Színésze, a Nemzet Művésze, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas. 

A színésznő 1935-ben született, Törőcsik Marián néven anyakönyvezték Pélyen, Heves megyében. Közel a Tiszához, ahogy ő fogalmazott, a világ végén nőtt fel. „Talán nem szép falu, de nekem kedves, olyan szép gyerekkorom volt” - emlékezett vissza. Nagyapja egy kis mozit működtetett, álmodozhatott a színészetről, de apácának készült gyerekkorában. Egerben járt az angolkisassznyokhoz, de államosították az egyházi iskolát. Közgazdasági gimnáziumba már Budapesten járt, még nem érettségizett, amikor jelentkezett a filmművészetire. Azzal tanácsolták el, hogy előbb fejezze be a gimnáziumot. Országos ifjúsági gépíróbajnoki címet nyert, majd jelesre érettségizett. Egy ismerőse vitte el újra a filmművészetire, másodszorra felvették.

Elsőéves volt, amikor Fábri Zoltán kiválasztotta a Körhinta női főszerepére. A film óriási siker volt Cannes-ban, Törőcsik játéka is lenyűgözte a szakmát. Némi vívódás után Törőcsik Marit ki is engedték volna a fesztiválra, de nemet mondott: „Oda estélyi ruha és táska is kellett volna. Ilyesmire nekem egyáltalán nem futotta. Apáméknak sem volt pénzük. Akkoriban anyám háború előtt átalakított kabátjában jártam.”  

A Körhinta Franciaország bemutatójára viszont már elment, egy nappal az 56-os forradalom előtt jött haza. „Ha én akkor egy ilyen siker után visszamentem volna, és azt mondom, szeretném, ha egy évig taníttatnának franciául, tárt karokkal vártak volna. De nem véletlenül áll a végrendeletemben az, hogy a hamvaimat szórják a Tiszába.”

Húsz évvel később, a Déryné, hol van? című filmért végül megkapta Cannes-ban a legjobb női alakítás díját 1976-ban. „Ezt Magyarországon kishírben közölték, a Film Színház Muzsikában egy fél sort kapott, de a rendező, Maár Gyula nevét már le sem írták” - jegyezte meg. 

Törőcsik olyan sokat forgatott főiskolásként, hogy több vizsgaelőadást és vizsgát is kénytelen volt kihagyni, ezért diplomát sem kapott. (22 évvel később kapta meg a diplomáját, amikor a Művész Színház igazgatója lett, és kérték a végzettségét igazoló papírt. A főiskola kiadta, nem kellett a hiányzó vizsgákat - például a marxizmust - pótolnia.)

A filmes sikerei ellenére a színházi szakma hűvösen fogadta. A főiskoláról a Nemzeti Színházba került, saját maga szerint is idegenül mozgott a színpadon, de Gellért Endre és Major Tamás megvédte. Utóbbi így: „Én nem tudok mit kezdeni magával. A szakmából szinte semmit sem tud, de annyira pontosan érez és érzékel, és az ízlése is egészen kivételes, csak a kifejezési formák hiányoznak. Maga képtelen ezeket az általános színészi eszközöket használni. … Maga legyen nyugodt, és maradjon ilyen pontos és érzékeny – folytatta –, majd egy idő után megtalálja saját formáit. Addig persze le fogják írni nemegyszer magáról, hogy nem jön át a rivaldán, de nem baj. Ne jöjjön! Majd akkor törjön át, amikor meglesznek a saját eszközei.”

Ahhoz képest, hogy Törőcsik első nagy sikereit filmszínészként érte el, egész karrierje során 120 filmben szerepelt, mégis elsősorban színházi színészként tartotta számon saját magát: 

„Nekem a színpad a minden”. Színházban elég sokáig várt a nagy áttörésre, csak az 1968-ban bemutatott Varsói melódiában játszott szerepéért kapott egyöntetűen pozitív kritikát. 55 darabban játszott jelentősebb szerepet. 

Filmes és színházi karrierjét maga úgy értékelte: sokáig nem volt megfizetve, ezért rengeteg rossz filmben, darabban, rendezővel is kellett dolgoznia, de legalább 13-14 zsenivel is dolgozhatott együtt. „Másnak - olyan zseniknek, mint Psota Irén vagy Kozák András - egy rendező jutott egész életében. Nekem színpadon nagyon nagy szerencsém volt”.

Harmadik férje, élete nagy szerelme, Maár Gyula rendező 2013-ban hunyt el. 41 évig éltek együtt, férje halálát nehezen dolgozta fel. Egy lányuk volt és egy örökbefogadott vietnami fiuk, aki - számos Magyarországon kapott rasszista sértés miatt is - visszaköltözött Vietnamba. 

Nyolcvanadik születésnapját nagy gálával ünnepelték a Nemzetiben. Az ország első színházában 2002 óta volt társulati tag, Alföldi Róbert és Vidnyánszky Attila igazgatói működése alatt egyaránt emlékezetes szerepei voltak, és jelenlétével demonstrálta, hogy ő fölötte áll a napi politikai ellentéteknek.

Az elmúlt évek nagy részét - és a karanténidőszakot is - velemi házában töltötte. A Best tavaly novemberben idézte nyilatkozatát:

„A gyerekeimért élek, ők tartanak életben. A színháztól már elbúcsúztam. Sokáig reménykedtem abban, hogy játszani fogok még a Nemzetiben. Hát nem. Vége. Befejeztem. Ez is elmúlt, mint sok minden más. De ami volt, annak így vagy úgy nyoma marad. Szerettem nagyon, ha megtapsoltak. De vigyáznom kell, nehogy hörghurutot kapjak. A tüdőgyulladás nekem a véget jelentené. Filmben és színpadon sokszor meghaltam. Azt eljátszottam. Klinikai halott a valóságban voltam, de visszajöttem. Még itt vagyok, mert még mindig azt mondom: élni jó! Még akkor is, ha olykor szörnyű nehéz. Van egy óriási dolog az életben, ami mindig, a legrosszabb helyzetből is kimentett. Az, hogy szeretnek, és az, hogy én is szerethetek. Ehhez tartom magam. Élni kell, amíg Isten engedi. És örülni minden percnek.”

Törőcsik Mari Fotó: nemzetiszinhaz.hu

 

(Forrás: 444.hu, 24.hu)