Mellár próbálkozott ellenzéki kerekasztallal, de süket fülekre talált

Új ablakban

2023. augusztus 10. Megbeszéljük-részlet (2023.08.10.) Mellár Tamás

17:57

00:00

Kijelentette: egyértelműen rendszerellenzéknek kell lenniük, azt kellene világossá tenni az emberek felé, hogy kiépült egy nagyon káros, nagyon rossz rendszer, amely az ország számára zsákutca. Külpolitikai szinten egyedül maradt a magyar kormány, nem nagyon vannak szövetségesei, a gazdaságban nincs igazi piac, Orbán és társai osztják el az erőforrásokat, ami nem produktív, mindig újabb külső forrásokat kell beletenni, társadalmilag pedig nem fenntartható, mert nincs középosztály, amely az innováció motorja lehetne, ráadásul a fiatalok közül sokan külföldre mentek. Nem arról van szó, hogy majd jön az ellenzék és egy-két helyen más politikát csinál, hanem az egész rendszert kell visszaalakítani demokráciává és piacgazdasággá – hangsúlyozta.

Arra a kérdésre, hogy érdemes-e parlamenti politizálást folytatni, úgy válaszolt: azzal együtt is, hogy nincs nagy foganatja, szerinte igen, ebben a nehéz helyzetben is. Elsősorban azért, mert a társadalom számára világossá kell tenni, hogy van alternatíva a kormány rossz döntéseivel szemben. De nem azt kellene mérlegelni, hogy per pillanat milyen visszhangja van egyes lépéseiknek, hanem karakteresen ki kellene állniuk elvi alapkérdésekben, elvszerűen politizálniuk. Ezzel kapcsolatban példaként említette, hogy a kormány nemrég megtiltotta az önkormányzatoknak adó kivetését a földbirtokokra, és ebben az ügyben szinte egyedül maradt azzal, hogy igenis ki kellene vetni, bizonyos értékhatár fölött szükséges lenne. Ellenzéki társai azt mondták, hogy ebbe nem kellene beleállniuk, mert nem népszerű. Választásokat nem tudnak nyerni, de úgy sem, hogy ha az ellenzék néha „összekacsint vagy együttműködik a kormánnyal” egy kis rövid távú népszerűség-növekedés kedvéért – tette hozzá.

Mellár Tamás egyértelműnek tartja, hogy az Orbán-rendszer zsákutcába jutott, de szerinte nem ők, az ellenzék és nem is a szavazók fogják megdönteni a kormányt, hanem a világpolitika és a világgazdaság. Akkorra készen kell állni világos programmal, hogy visszavigyék az országot a történelem főutcájára.

Hozzátette: az ellenzék az elmúlt tizenkét évben nemcsak víziót nem adott, hanem építkezni sem kezdett el. Orbánék a 2002-es vereség után ez utóbbit megtették, és olyan rendszert építettek ki a polgári körök révén, amellyel most is mozgatni tudják az embereket, noha „az érdekek és a kényszerek sokkal nagyobb szerepet játszanak a választásoknál, mint az értékek”. Ezzel együtt feltette a – költői – kérdést, hogy melyik ellenzéki pártnak van minden magyar faluban egy-két aktivistája. Az ellenzék ebbe a munkába nem ment bele, ehhez pénzre és sok-sok szimpatizánsra is szükség van. Szerinte még a legtöbb párttaggal rendelkező DK sem igazán erős, ez az előválasztáson kiderült, mert nem tudták megakadályozni a nekik nem szimpatikus jelöltek győzelmét.

Néhány hónappal ezelőtt előjött azzal, hogy ellenzéki kerekasztalt kellene összehozni. Az ezzel kapcsolatos kérdésre, hogy mi volt az ellenzéki pártok reakciója, azt mondta: próbálkozott jó pár helyen, de sajnos nem volt fogadókészség, süket fülekre talált. „Mindenki azt gondolja, hogy a saját kis szemétdombján jól elvan, egyébként meg, hogy az országgal mi lesz, az nem olyan fontos” – fogalmazott. Ezzel kapcsolatban Bibó Istvánt idézte és a tanult tehetetlenségről is beszélt. Azt mondta, szerinte az egyetemi berkekben is úgy van ezzel a többség, hogy az ő helyzete tulajdonképpen nem olyan rossz, a középosztályt tönkretették, a kisemberek pedig sokszor nem is látják, érzékelik, hogy mi történik velük; ez vezet ahhoz, hogy menetelünk tovább erőteljesen be a zsákutcába.  

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Facebook