Merre tovább, Amerika?

A Trump által három éve megkezdett kereskedelmi háború csatatérré változtatta a fél világot, Amerika pedig tüsszentget, s ha ő tüsszent, akkor köhécsel majd a világ. A kalandvágyó 45. elnök nem számolt azzal, hogy nemcsak gazdasági, de politikai következményei is lesznek a szabadkereskedelmi megállapodásoknak hátat fordító, önös érdekeket szolgáló, a globális piacot mellőző merkantilista szemléletnek, amit Trump képvisel, s amit saját üzleti gyakorlatából eredeztetve igyekszik egy országon kipróbálni.

Most kezdődik Franciaországban a G7-ek találkozója, aminek különös jelentőséget és aktualitást ad, hogy most már Amerika feje is fáj a recessziótól. Trump is berezelt, és napok óta a bizonyítványát magyarázza. Szerinte erős országa gazdasága, nem tart a recessziótól, azt csak a fake news média akarja elhitetni a világgal. Persze nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. De miért beszél erről egyfolytában – azt bizonygatva, milyen remek gazdaságpolitikát folytat mind a mai napig? Joel Griffith-et hívtam fel, aki a köztudottan konzervatív, a republikánus kormányok legtekintélyesebb agytrösztjének számító Heritage Foundation gazdaságkutatója, egyben a jogtudományok doktora. Az országos médiumoknak a Fox TV-től kezdve a CNN-en át – rendszeresen nyilatkozó Griffith korábban a Wall Street Journal vezető szerkesztője is volt. Fel voltam készülve a válaszaira, de nem mindenre.

- Először csak általánosságban kérdezem arról, hogyan értékeli Trump elmúlt három évének gazdaságpolitikáját.

- Ha nagy általánosságban szólunk ennek a kormánynak a gazdaságpolitikájáról, akkor határozottan pozitív értékelést adhatunk. Elsősorban az adócsökkentés volt nagy hatással a gazdaság versenyképességére és a munkahelyteremtésre. Egy évtizede nem volt ilyen dinamikus a gazdaság, s nem teremtett egyetlen kormány sem ennyi munkahelyet, mint Trump kormánya. Egy család átlagosan évente 2900 dolláros adómegtakarítást tudott elérni. A feketéknél és a spanyolajkúaknál soha nem volt még ilyen alacsony a munkanélküliség, mint most. Gyakorlatilag alig volt infláció, és amit nem hallunk elégszer a hírekben sem, hogy 2019 első két negyedévében soha nem látott termelékenységi mutatót produkált az ország. Általánosságban tehát ezt nemcsak a republikánusoknak kellene megünnepelni, hanem a demokratáknak is. Mert a legfejlettebb ipari országok között a miénk a legerősebb, amit tapssal kellene mindenkinek megjutalmaznia.

- S ha el kezdjük boncolgatni az elnök által indított kereskedelmi háborúkat, akkor is ilyen rózsás a kép? Most látjuk csak igazán beérni annak hatásait.

- Kezdettől fogva nyíltan bíráltuk a Kínával, Mexikóval és Kanadával megkezdett kereskedelmi háborút. Mert már akkor úgy ítéltük meg, nem lesz kedvező hatással az amerikai gazdaságra. Komolyan aggódtunk és aggódunk a büntetővámok miatt, mert azok az üzletmenetre épp úgy negatív hatást gyakorolnak, mint a fogyasztókra. Nem beszélve arról, hogy teljes bizonytalanságban tartják a piacokat, elriasztják a befektetőket. A gyártás és a végtermék is drágább lesz/lett, aminek árát természetesen a vásárlóra terhelik. Vegyük példának az acélra és az alumíniumra kivetett büntetővámokat. A mosó- és szárítógépekhez, amelyek tényleg mindennapos árucikkek, sokkal drágábban jutnak hozzá az amerikaiak. Mostani számításaim szerint csak ebben az évben a kínai importra kivetett vám minden családnak 800 dollárjába kerül. Mivel ez állandó nyomás alatt tartja a gazdaságot, abban reménykedünk, hogy minél előbb véget vet a kormány ennek a gazdaságpolitikának.

- A magyar gazdaság motorja az autóipar, ezért mi is nagyon aggódunk, hogy az Európai Unióval folytatandó kereskedelmi háború minket is nagyon arcul csap.

- Mi egy olyan világban szeretnénk élni, ahol nincsenek büntetővámok. Sem a mi exportunkra, sem mások importjára kivetettek. Ha a globális piacot nézzük, akkor azt láttuk, minél kevesebb kereskedelmi akadályt állítottak, annál jobban virágzott a gazdaság. Mert az jó volt a befektetéseknek, a tőkének és az áruk, szolgáltatások piacának. Ettől lett az életünk sokkal biztonságosabb és a fejlődés gyorsabb, eredményesebb. A mi végső célunk is az, hogy az egész világon valóságos szabadkereskedelem virágozzon.

- Itt is, ott is halljuk, ez a gazdaságpolitika tehető felelőssé azért, hogy küszöbön a recesszió. Ön szerint is összefüggésben vannak ezek egymással?

- A kereskedelmi háborúk és az egyre magasabb bűntetővámok kétségtelen, nem segítik a GDP-növekedést. Nagyon sokféle becslést láttam az utóbbi időben arról, hogy konkrétan milyen kártékony hatással vannak a tarifák a gazdaság bővülésére. Így nyugodtan állíthatom, hogy a GDP-növekedést legkevesebb 0,5%-kal, de akár 1%-kal is csökkenthetik a bűntetővámok. Ugyanakkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy nem feltétlenül ezek a büntetővámok hibáztathatóak a növekedés lassulásáért. Európában már látszanak a recesszió jelei, Németországban az utolsó negyedévben már visszaesett a gyarapodás. A világ második legnagyobb gazdasága, Kína, már lassan két évtizede gyengélkedik, tehát már a kereskedelmi háborút megelőzően is látványosan csökkent a GDP-je. Éppen ezért minden eddiginél jobban ki van téve a nemzetközi folyamatoknak. Mi is védtelenek vagyunk a világon tapasztalható visszaeséssel szemben, ugyanakkor annak ellenére bizonyíthatóan jobb állapotban van a gazdaságunk, mint bármelyik más. Az elmúlt három év hibás kereskedelmi politikája ellenére még mindig izmosabb a mi növekedésünk, mint partnereink többségéé.

- Nem úgy néz ki, hogy az elnök megmásítaná eddigi szándékát. Amennyiben folytatja ezt a kereskedelmi háborút, úgy az amerikai gazdaság is recesszióba süllyed?

- Nem jósolnám ezt meg. Leginkább azért, mert nem szokásom ilyen gazdasági jóslatokba bocsátkozni. Azt azonban mindenképpen leszögezhetjük, hogy nem kétséges, a kereskedelmi viták és a vámok jelentős negatív hatást gyakorolnak a gazdaságra. Ugyanakkor az adócsökkentéssel és a szigorú gazdasági szabályozók lazításával mégiscsak sikerült valamelyest mérsékelni a kínai kereskedelmi háború amúgy súlyos következményeit. Ezzel együtt nyomatékosítani szeretném, hogy nem vitás, a büntetővámokra nincs szükség, mert az üzleti befektetések akadálya, mert az életünket teszi drágábbá, jelentősen növeli a megélhetés költségeit. A családok életét nehezíti meg, kereskedelmi partnereinket eltávolítja. De hogy mindez vajon egyenesen a recesszióba sodorja-e az amerikai gazdaságot, nem tudom megmondani, talán senki más sem.  

- A büntetővámok jelentette háború Kínával, az Unióval - a hidegháború új megjelenési formája lenne?

- Szerintem a helyzetet ekként megítélni túl erős kifejezés. Merthogy a büntetővámok bevezetése ellenére a Trump-kormány eltökélt szándéka mégiscsak a megegyezés. Merthogy az sem kérdéses, ugyanilyen súlyos aggodalommal tölt el bennünket, ahogy Kína a legalapvetőbb szabályokat megsérti, amikor semmibe veszi a szabadalmi jogokat, s ahogy önkényesen kisajátítja a szellemi termékek joghasználatát. S ezzel rontja az üzleti bizalmat nemcsak az Egyesült Államokban, de az egész világon. Azt kell látnunk, ha a szellemi termékek jogvédelme nincs biztonságban, ha nem védik a szabadalmakat, akkor ennek elég nyilvánvaló következménye az lesz, hogy a cégek, az intézetek egyre kevesebbet fognak költeni a kutatásra és innovációra. Ha elmaradnak a befektetések, akkor vajon mitől várhatnánk el azt, hogy életünket jobbá, kényelmesebbé tegyük, hogy az életszínvonalunk emelkedjen? Annak ellenére, hogy ellenzem a büntetővámok bevezetését, ez a probléma, amit Kína okoz, a lehető legvalósabb. Őszintén abban reménykedem, hogy végül a kormány be fogja látni, hogy országunk csak profitál a Kínával és az Unióval való kereskedelemből és ennek érdekében valamilyen más megoldást talál a viták rendezésére. Ezzel együtt nem hiszem, hogy ez a kereskedelmi vita a második hidegháborúhoz vezetne.

- Az elnök azt is hajtogatja egyfolytában, hogy az amerikai gazdaság kifejezetten erős lábakon áll, mintha ezzel menteni akarná a menthetőt, mintha maga is tisztában lenne azzal, a háborúskodás rosszul sült el, az amerikai gazdaság itta meg a levét és nem fordítva.

- Én is azt gondolom, hogy jelenleg a mi gazdaságunk sokkal erősebb a többi, a legfejlettebbek gazdaságánál. Ha megnézi a GDP-növekedésünket, akkor láthatja: annak ellenére, hogy az utolsó negyedévben kissé visszaesett, továbbra is elég magabiztosan tartja magát, nővekszik, mégha nem is a megszokott ütemben. 2019 első negyedévében 3,1%-os volt gyarapodás, most pedig, ha jól emlékszem 2,1%. Szóval lesz itt még potenciális növekedés. Az kétségtelen, hogy a kisvállalkozói szféra befektetései mintha jobban visszaesetek volna a vártnál, a múlt év utolsó negyedévéhez képest, és épp ezért lenne fontos lezárni ezeket a kereskedelmi vitákat. A lényeg ugyebár az lenne, hogy a piaci bizonytalanságok kiküszöbölésével kellene elérni a hosszú távú befektetésekhez való visszatérést a technológia, a kutatás és a fejlesztés terén, talán az ipari termelés terén, a tőkeberuházások újbóli megerősödésével. Ez eredményezhet hosszútávú növekedést, kereset- és béremelkedést. Ez az, amire ebben a pillanatban erősen koncentrálnunk kellene.

- Miként interpretálná nekünk azt, ahogy az elnök a FED-re, a jegybank szerepét betöltő FED-re és annak vezetőjére, Jerome Powellre támadt? Azt mondta, nem ért ahhoz, amit csinál, amikor az irányadó kamatot megemelte. Azért ilyenre sem volt még példa!?

- Igen, valóban adok-kapok szóváltás zajlik egy ideje az elnök és a FED között. Nekem erről az a véleményem, hogy talán túlértékeli a kormányzat a FED kompetenciáját a gazdasági folyamatok alakulására való tekintettel.  Inkább arra koncentrálnék, hogy nem kellene mesterségesen manipulálni a kamatemeléseket, vagy fordítva, aminek az elmúlt évtizedben szemtanúi voltunk. Ehelyett a gazdaságot úgy kellene élénkíteni, hogy megteremtjük a befektetésekhez szükséges ideális feltételeket, és a megtermelt javakból/profitból minél többet otthagyni a cégeknél és a fogyasztóknál is, ahelyett, hogy a kormány azokat lefölözné. Sokkal kevésbé hiszek a monetáris politika beavatkozásának hatékonyságában, mint mások. Ezzel együtt annak semmi értelme, hogy a törvényhozók és a végrehajtók, legyen az a kormány vagy a Fehér Ház, vagy éppen ugyebár a kongresszus a jegybank szerepét betöltő FED-et hibáztatják a rossz folyamatokért. A hosszútávú növekedést a befektetésekkel, s az áruk és szolgáltatások szabad piacával kell serkenteni.

- Ugyebár ma kezdetét veszi a 7 legfejlettebb gazdaságot tömörítő G7-ek csúcstalálkozója. Mi lenne ön szerint most a legfontosabb téma, amit mindenképpen meg kellene vitatni.

- Sejtésem szerint a két legfontosabb téma kell legyen a Brexit, ahogy az ma áll és ahogy annak állnia kellene. Mert komolyan aggódunk azért, ahogy a Brexit a szabadkereskedelmi megállapodásokat érinteni fogja. Ebben rendet kellene végre teremteni. A másik fontos téma pedig a gazdaság lelassulása. Ezen nem elsősorban az amerikai gyengülést értem, mert partnereiknél stabilabb növekedést produkálunk mind a mai napig. Engem sokkal inkább az Európai Unió gazdasági lassulása aggaszt, amit ráadásul alapvetően nem a kereskedelmi háborúk okoznak. Abban bízom, hogy egész Európában felismerik: a gazdasági növekedéshez jelentősen csökkenteni kellene az állami és a kormányzati beavatkozások mértékét, hogy a kormány ne telepedjen rá a gazdaság életre – nyilatkozta a Klubrádiónak Joel Griffith, a konzervatív agytröszt, a Heritage alapítvány kutatója, az amerikai média egyik népszerű kommentátora.

Csernyánszky Judit riportja a Hetes Stúdió 2019. augusztus 24-i adásában hangzott el, a fenti lejátszás ikonra kattintva meghallgatható.

Címlapi kép: Flickr