Minden lehatárolt lett Budapesten, szükség lenne szabad terekre
2/07/2021 12:04
| Szerző: Klubrádió
Sokkal több szabadabb térre lenne szükség Budapesten, ahol nem mondják meg az embernek, mit csinálhat. A Városliget túlságosan funkcionális lett, holott az emberek néha csak bambulni akarnak, főleg a karantén korszak után.
Milyen legyen egy nagyváros? Ez volt a hét kérdése a Reggeli gyorsban. Pénteken Réz Anna filozófus válaszolt, azonnal egy személyes példával érzékeltetve, ő hogyan képzeli.
Az első dolog, amit Réz Anna említett: kevesebb térkövet és több, régimódi, sima aszfaltot. Ő sokat rollerezik, és már tudja, hol lehet úgy haladni, hogy a díszkő ne rázza szét az agyát. "Masszív díszkő ellenesség alakult ki bennem, de nemcsak a rajtuk keresztül az ellopott milliárdok miatt, hanem a praktikum miatt".
Másrészt nagyon szeretne egy szabadabb várost, szabadabb tereket, amiknél jobban érzi, hogy az a sajátja, ami lakható, és úgy tudja használni, ami neki komfortos. "Nagyon kevés ilyen tér maradt a városban. Nagy, zöld és kevés benne a szabály". Ahol ő dönti el, hogy éppen fut, vagy kocsmázik, vagy "gyereket legeltet, és nincs minden funkcionálisan lehatárolva" - mondta.
Nem pusztán a zöldről van szó. A Városligetre terelődött a szó, aminél Réz azt érzi, hogy meg akarják neki mondani, hogy mit csináljon azon a területen. "A régi Városligetnek volt egy fajta vadsága, ami együtt járt a szabadságérzettel. Most meg minden lehatárolt és jól szervezet". Az ott épített játszóteret ugyanakkor zseniálisnak nevezte, "de valahogy az egész túl sok". Mintha a Városliget egy furcsa vidámparkká változna ahelyett, hogy csak tér lenne, ahol lehet létezni - mondta Réz Anna.
"Jó lenne szolidáris városban élni, ahol nem szednek ki minden padot, amit érnek, hogy véletlenül ne olyan ember üljön, feküdjön oda, akit nem tartanak erre érdemesnek". Jó lenne, ha lennének nyilvános WC-k. Szerinte ezek a dolgok összefüggenek, hiszen nem csak arról van szó, hogy mi van a hajléktalanokkal, hanem arról, hogy "ez a város a miénk. Ha kilépünk az ajtón, az ne csak arról szóljon, hogy eljutunk A pontból B-be".
Ez azért is különösen fontos, mert "most egy csomóan megtapasztaltuk, milyen az, ha az otthonunk valamiféle börtönné válik. Furcsa klausztrofóbiában vagyunk. Szerinte ebből az következik, hogy egyáltalán ne zárjanak be embereket a lakásukba, ha nem muszáj, ha pedig bezárnak, akkor legalább "ne zárjuk be a Margitszigetet, a játszótereket, mert akkor elszívunk előlük minden levegőt. Nagyon komoly igényünk van arra, hogy az otthonunkon kívül is otthon legyünk".
Budapesten néhány néhány tér megmaradt, ami "fantasztikusan működik". De amikor ilyen érintetlen helyeken jár, Réz úgy érzi, mintha az valamilyen privilégium lenne. És azon van meglepve, hogy még nem vettek el mindent.
Budapest egyébként imádnivaló hely, de ez mit sem ér, ha nem adunk lehetőséget, hogy az emberek komfortosok legyenek benne, ne idegbeteg módon, rohanva, átmenetiséget megélve, mondta a filozófus.