Mit hozhat majd Trump első száz napja a Fehér Házban? – Nemzetközi lapszemle Kárpáti Jánostól

Az európai diplomácia eddigi irányítója, aki katalán gyökerű politikusként Spanyolországot képviselte az európai végrehajtó testületben, hamarosan átadja helyét a brüsszeli tisztújítás nyomán utódjául megválasztott észt Kaja Kallasnak, ez a nyilatkozata tehát jobbára az ő hattyúdalának tekinthető a kontinens legégetőbb problémáját, az ukrajnai háborút illetően.  

 

Borrell az interjúban hangsúlyozza: az amerikaiak annak tökéletes tudatában választották meg elnökükké Donald Trumpot, hogy ki is ő, és mit lehet tőle várni. Európának ez újabb ébresztő: rá kell ébrednünk, hogy többé nem tudjuk kiszervezni a saját biztonságunkat, gondoskodnunk kell magunkról, és ha befolyásolni akarjuk a világot, akkor egységesebbnek kell lennünk, erősebb Európát kell építenünk. És remélem – fűzte hozzá Borrell -, hogy mi, európaiak képesek is leszünk erre. Legalábbis ez az, amiben a EU vezetői megállapodtak néhány nappal ezelőtt Budapesten.

Az összes vezető? Beleértve Magyarországot is? – vetette közbe az ukrán újságíró. Az uniós fődiplomata válasza szerint igen, vagyis abban mindenki egyetért, hogy az EU-nak erősebbnek és egységesebbnek kell lennie. Az interjú készítője azonban visszatér erre, mondván ne kerülgessük a forró kását, és emlékeztet arra, hogy Orbán Viktor azt mondja, a Nyugatnak tárgyalóasztalhoz kell kényszerítenie Ukrajnát, különben beszünteti a katonai eszközökkel való ellátást. Van-e hát egység Ukrajnát illetően az EU-n belül? Josep Borrell erre válaszul azt hangsúlyozza, hogy Magyarország az elmúlt három évben támogatott minden olyan EU-döntést, amely a szankciókról, illetve Ukrajna támogatásáról született. Összesen 122 milliárd euró európai támogatásban részesült Ukrajna, ez egység nélkül nem lett volna lehetséges, és ennek részese volt Magyarország is.

Ezután azonban Borrell elismeri, hogy a fegyverszállításokat finanszírozó, úgynevezett Európai Békekeret további felhasználása tekintetében, amit Magyarország blokkol, nem garantálható az egység.

Most pedig néhány mondat arról a friss, eredetileg a New York Times-tól származó értesülésről, hogy Donald Trump állítólagos kiszemeltje – bár még nem végleges döntése - az amerikai külügyminiszteri posztra Marco Rubio floridai republikánus szenátor. Mit mond róla a Politico, mi várható tőle, ha valóban ő költözik be a State Departmentbe? A portál szerint Rubio behozhat néhány hagyományos republikánus nézetet a trumpi külpolitikai pályaívbe. Az Egyesült Államok számos ellenségét illetően héja álláspontot vall, ugyanakkor azonban kiáll a szövetségesi kapcsolatok, így a NATO fenntartása mellett.

Ha az 53 éves Rubióra esik Trump választása, akkor a Politico szerint sok amerikai diplomata megkönnyebbülhet, mert eddig attól tartott, hogy Ric Grenell, a viszálykodó volt berlini nagykövet esélyes a tisztségre. Rubio – írja a Politico – kemény fellépést szorgalmazott Kínával, Iránnal, illetve az Iszlám Állammal és az al-Kaidáva szemben. Híve az erőteljes védelmi költségvetésnek, és időnként támogatta azt, hogy válsághelyzetekben Washington ne zárja ki a lehetőségek közül a katonai beavatkozást. Igaz viszont, hogy az utóbbi években, ahogy a republikánusok Trump hatására változtak, Rubio is szkeptikusabbá vált a katonai erő alkalmazását illetően. Idén áprilisban ellene szavazott annak a kiegészítő csomagnak, amely Ukrajna, Izrael és Tajvan támogatását célozta. Azzal érvelt, hogy pártolja ugyan ennek a három országnak a megsegítését, de ellenzi, hogy eközben az Egyesült Államok tétlenkedik a déli, mexikói határon kialakult helyzet ügyében. A Politico mindenesetre kiemeli, hogy Rubio volt az egyik kezdeményezője annak a kétpárti jogalkotásnak, amely megnehezíti Trump számára, hogy kivonja az Egyesült Államokat a NATO katonai szervezetéből. Az újra megválasztott republikánus elnök tett olyan utalást, hogy lehet ilyen szándéka.

Mit hozhat majd Trump első száz napja a Fehér Házban? Az amerikai Newsweek magazin szerint januárban az elnök elsöprő erejű konzervatív napirenddel érkezik. A kezdeti időszakot a kulcsfontosságú tárcák vezető tisztségeinek betöltésén túl a fő kampányígéretek beváltása jellemzi majd, a gazdaság és a bevándorlás területén. Az előbbit illetően az adóterhek enyhítésén és a kormányzati kiadások csökkentésén lesz a hangsúly, az utóbbi vonatkozásban pedig megindulhat a papírok nélküli bevándorlók tömeges deportálása.

Szintén prioritást élvez majd a Newsweek szerint, hogy Trump igyekszik tárgyalóasztalhoz ültetni Oroszországot és Ukrajnát. Azt ugyan a szakértők kétlik, hogy ígéretének megfelelően egy nap alatt véget vet a háborúnak, de arra széleskörű felhatalmazása van, hogy változtasson az Ukrajnához való hozzáálláson, és lépéseket tegyen az amerikai támogatás csökkentése érdekében.

Végül nagyon röviden egy nagyon hosszú írásról: a Foreign Affairs folyóiratban Peter D. Feaver, az észak-karolinai Duke magánegyetem politológiaprofesszora úgy vélekedik, hogy Trump külpolitikáját a pőre tranzakcionalizmus, vagyis az ügyletek kötésének a szemlélete jellemzi majd – hogy közérthetőbben fogalmazzak, valamit valamiért.