Nem az út szélén, a semmi közepén hagynak családokat a hatóságok

Léderer András elmondta, a családok hónapokat vártak Szerbiában, ahol lényegében nincs tisztességes menekültügyi eljárás, tehát ott nem válhatnak soha menekültté (noha a magyar jog biztonságos országként ismeri el a szomszédos déli államot).

A három afgán család kivárta a sorát – közülük tavaly decemberben egy, idén januárban két család léphetett be a tranzitzónába, hogy meginduljon a menekültügyi eljárásuk.

Kérelmüket érdemi vizsgálat nélkül elutasították, de addig is a szögesdróttal körülvett tranzitzónában kellett maradniuk. Mivel a szerbek egyetlen kiutasítottat sem vettek vissza 2015 óta, a magyar bevándorlási hivatal átírta a deportálási célországot Szerbiából Afganisztánra, május 6-án, hétfőn délelőtt közölték a három afgán családdal, hogy másnap kitoloncolják őket Kabulba, úgy, hogy van köztük súlyos beteg, állapotos nő és több kisgyerek. Egy család (egy anyuka a gyerekeivel, akik egyike szívbeteg) kitoloncolását  sikerült leállíttatnia a Helsinki Bizottságnak az Európai Emberi Jogi Bíróságon, ők jelenleg is a tranzitzónában vannak.

A másik két családnál nem sikerült ezt elérni. A terv az volt, hogy őket rabomobillal Budapestre hozzák a ferihegyi reptérre, de az állapotos anyuka rosszul lett, és orvosi ügyeletre kellett vinni. Végül a két érintett családnak felajánlották, hogy visszamehetnek Szerbiába, majd illegálisan kitették őket az országból. A kitoloncoltakat kedden szállították el a tranzitzónából, és az onnan másfél kilométerre álló határkerítés kapuján a szomszédos országba küldték át őket. A menedékkérők átmeneti szállást kaptak Szabadkán, de a helyzetük így is nagyon bizonytalan, mert Szerbia nem fogadja be őket – mondta Léderer András. (A helyzetről a Helsinki Figyelő blog közölt összeállítást.)

Arról is beszélt, a tavaly júniusi új törvények alapján a hatóságok már nem vizsgálják, hogy milyen körülmények közül jön valaki Magyarországra, tényleg üldözik-e hazájában, csak azt, hogy áthaladt-e a biztonságosnak minősített Szerbián, és mivel az ország déli határához eljutni máshogy nem lehetséges, így automatikusan elutasítják a menekültkérelmeket. Szerinte Nikola Gruevszki, a körözött volt macedón miniszterelnök óta nem volt senki, aki beadta volna menedékkérelmét és elfogadták volna azt. (Igaz, Gruevszki nem is várakozott a tranzitzónában, cserébe ő is áthaladt Magyarországgal szomszédos országon.) A kitoloncolásnál egyébként azt se vizsgálják, hogy az illető milyen helyzetbe kerülne hazájában.

Mivel a szerbekhez nem lehet senkit visszaküldeni, az az egyik „megoldás”, hogy nem adnak enni a menedékkérőnek, aki végül inkább illegálisan visszamegy délre – közölte a civil szervezet munkatársa. Az éheztetésre pedig az teremt lehetőséget, hogy ha már elutasították valakinek a menedékkérelmét, akkor nem menekültügyi, hanem idegenrendészeti eljárás folyik vele szemben, és utóbbi esetben nem írja elő a törvény, hogy enni kelljen adni neki. Ételt viszont nem lehet bevinni a tranzitzónába, ezt legutóbb Iványi Gábor metodista lelkész próbálta meg, és őt se engedték be. Léderer András közölte: februárban kezdődtek az éheztetések, és ők minden egyes alkalommal a strasbourgi bírósághoz fordulnak, ha ilyenről tudomást szereznek. Ennek van hatása, utána kapnak enni az érintett emberek – tette hozzá a Helsinki Bizottság munkatársa.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszóra kattintva hallgathatják meg!