"Nem jól ünnepelünk, de hát nem tehetünk mást"

Sik Endre szociológust, a Társadalomtudományi Kutatóközpont külső kutatóját a karácsony társadalomlélektani hatásairól kérdeztük a Megbeszéljük adásában. Azzal kezdte, hogy – ebben nincs semmi új – tényleg egy vallási ünnepről van szó, amely nagyon mélyen beivódott a zsidó-keresztény kultúrába. A zsidó vallásnak nincs köze a karácsonyhoz, de másnap kezdődik egy zsidó ünnep, amely ugyan szintén nem vallási jellegű, de mégis összefogja ezt a kultúrát – mondta.

Ha a keresztény kultúra elemére koncentrálunk: ebben élt sok száz évig egy olyan társadalom, amely nagyon szegény, nagyon pici részekre tagolódott, és ekkor tudták megünnepelni azt, hogy van az életüknek egy olyan pontja, amikor reménykedhetnek, hátha jobbra fordul a sorsuk, együtt van a család és olyat fogyasztanak, amit a hétköznapokon nem tehetnek meg. Mára ez nagyon sok szempontból megváltozott, de van hatása: az ajándékozásban, a családdal együtt töltött időben, a fogyasztásban a korábbi, keresztény vallási alapú kultúra vallás nélküli továbbélését látja a kutató. Sokkal többet fogyasztunk, vásárolunk, mint korábban; adományokat is adunk civil szervezeteken, baráti körön keresztül vagy személyesen, és bár ezek nem működnek az év minden napján közösségként, mégis megadják azt a jó érzést, hogy erre képesek vagyunk és erőfeszítéseket teszünk.

Tíz évvel ezelőtti példával érzékeltette, hogy akkor karácsonykor sokkal több hitelt vettek fel az emberek, ami azt mutatja, hogy akár a saját lehetőségeiken túlterjeszkedve akarják fogyasztani, jól érezni magukat vagy ajándékozni. Ha valakik ezt nem otthon teszik, hanem szállodában – hallani, hogy tele vannak a szállodák az ünnepekre –, abban is azt látja a szociológus, hogy a családi együttléttel a fogyasztói társadalomban, jobb körülmények közötti megismétlődik az, ami néhány száz évvel ezelőtt, sokkal szegényebb körülmények között volt. Sokkal több a hasonlóság a mai és a korábbi karácsony tartalma, társadalmi hatásai között, mint azt feltételeznénk – tette hozzá.

Nagy különbség van a nyugati és a kelet-európai ünneplési szokások között, vetette fel műsorvezetőnk, mire Sik Endre hozzátette: tovább is menne, az egyes országok között is vannak különbségek például a család szerepét illetően. Magyarország mindig is családközpontú, családi határok között működő társadalom volt, alapegység volt a család, méghozzá a legszűkebb, az úgynevezett nukleáris család. Más országokban – nem csak ebben, nem csak karácsonykor – nyitottabbak a társadalom alapszervezetei. A csak családra koncentráló családpolitika egyébként veszélyes, mert a családot annyira megerősíti, hogy kialakulhat a Dél-Olaszországban antropológusok által megfigyelt „erkölcstelen családközpontúság”, ahol a család minden, viszont azon kívül semmi sem számít. Szerencsére Magyarországon ilyen nincs, de az alapjai megtalálhatók, és ez az ünnepi formulában is meglátszik – vélekedett.

A karácsonytól az emberek sokat várnak, békét, szeretetet, megnyugvást, amiről tudják, hogy máskor sem kaphatnak meg, ami felértékeli az ünnepet. Magyarország az optimizmus- és a boldogság-skálákon világszinten rosszul teljesít, ez is az oka annak, hogy „nem jól ünnepelünk”, túl szűkre szabjuk a saját örömeink horizontját. De hát nem tehetünk mást, egyrészt erre vagyunk szocializálva, másrészt ezt teszi lehetővé számunkra az, amivel rendelkezünk. Ez a többségi társadalomra vonatkozik, nem azokra, akik megengedhetik maguknak, hogy elrepüljenek egzotikus szigetekre – mondta Sik Endre.

Aki beszélt arról is: ha az ünnepen jól érezzük magunkat, együtt vagyunk, a különleges ételek és azok közös elkészítése, elfogyasztása egyfajta összetartó erő, egy jó ideig legalábbis kifejezi az összetartás jó érzését, akkor ennek lehet örülni és gyakorolni.

A teljes beszélgetést a lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: