Nem lesz olyan egyszerű Brüsszel elfoglalása
20/03/2024 09:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Bár a román szélsőjobb megerősödött, Orbán vágya, hogy szuverenista csapatokkal foglalja el Brüsszelt, nem tűnik valószínűnek az EurActiv elemzésében.
Kezdjük talán azzal, hogyan áll Brüsszel elfoglalásának az ügye a szuverenista csapatok által, a pillanatnyi számok tükrében, ahogyan azt az EurActiv elnevezésű hírportál összegzéséből kiolvashatjuk. A tömör válasz az, hogy kifejezetten rosszul – bár némi reménysugár lehet Orbán Viktornak, hogy a közvélemény-kutatások szerint Romániában élre tört a szélsőjobb AUR-ként rövidített pártja.
A Románok Egyesüléséért Szövetség 2019-ben alakult egy George Simion nevű korábbi fociultra vezetésével, és az elnevezésben levő egyesülés szó ebben az esetben Románia és Moldova egyesülésének az óhaját fogalmazza meg. A 2019-es választás nyomán létrejött Európai Parlamentben még nincs jelen ez a párt, ám folyamatosan nőtt a népszerűsége, és mostanra eljutott oda, hogy a legtöbb román mandátum megszerzését remélheti a júniusi EP-választáson. Ehhez persze az is kellett, hogy a szociáldemokraták és a nemzeti liberálisok nagykoalíciójának a támogatottságát tovább rombolják a korrupciós botrányok. Az említett három pártot tekintve jelenleg a következőképpen fest a megjósolható erőviszony: AUR 12 EP-képviselői hely, szocdemek kilenc, nemzeti liberálisok nyolc.
Simion azt mondta az EurActivnak, hogy pártja a Giorgia Meloni vezette Olasz testvérek által dominált konzervatív reformer EP-frakcióba kíván majd belépni, vagyis ugyanoda, ahová több nyilatkozat szerint a jobbközép Néppártból kiközösített Fidesz is tartana – bár a magyar kormánypárt, Orbán Viktor Putyin-barátsága miatt ugyancsak kilóg ebből a társaságból.
Németországban a romániaitól eltérő folyamatnak lehetünk tanúi: ott csökkent a szélsőjobboldali AfD – az úgynevezett Alternatíva – támogatottsága, mégpedig azért, mert az eddigi radikális baloldalból, a Die Linke nevű pártból tavaly októberben kivált Sahra Wagenknecht Szövetsége, és ez a szakadár csoport társadalomfelfogásában konzervatívabb, valamint kitapinthatóan euroszkeptikus, és ekként sok korábbi AfD-szimpatizánst magához csábított. Az Alternatíva a januárban remélt 22 EP-mandátum helyett most már csak 16-ban bízhat, míg Wagenknecht a januári három mandátumhoz képest sokat fejlődött, és 8 EP-képviselői helyre számíthat.
Az EurActiv megbízásából készített felmérés szerint Franciaországban eközben 30-ról 27-re csökkent a Marine Le Pen vezette Nemzeti Tömörülés várható EP-mandátumszáma. Le Pen pártja az úgynevezett Identitás-frakció fő ereje, és abban a csoportban van a német Alternatíva is.
Az egész Unió szintjén a radikális jobboldal – ha úgy tetszik, a nemzeti szuverenisták - két frakciója, az Identitás és a konzervatív reformista csoport 89, illetve 84 EP-mandátummal számolhat, összesen tehát 173-mal, de ebben nincs benne a jelenlegi, pártcsalád nélküli Fidesz. Eközben a Néppárt egymaga 183, a szociáldemokraták 135, a centrista liberálisok 86, a Zöldek 50, a Baloldal pedig (amelyhez a német Die Linke is tartozik) 46 képviselői helyre esélyes pillanatnyilag.
Ha a Nyugat nem tesz erőfeszítéseket, akkor Oroszország legkésőbb jövőre megnyerheti a háborút
Mi van akkor, ha Oroszország győz? – ezzel a címmel közli a svájci Neue Zürcher Zeitung internetes oldala Georg Häsler elképzelt forgatókönyvét arról, hogy Ukrajna legyűrése után hogyan folytathatná a Kreml a Nyugat elleni offenzíváját. A szerző szerint ebbe az is belefér, hogy NATO-tagállamra támadjanak az oroszok.
Häsler először is úgy véli, hogy ha a Nyugat nem tesz erőfeszítéseket, akkor Oroszország legkésőbb jövőre megnyerheti a háborút, diktátummal felérő békekötéssel szétzúzhatja a mai Ukrajnát, illetve az összes lehetséges rossz forgatókönyv közül még az lenne a legjobb, ha befagyna az ukrajnai konfliktus. Ezzel azonban nem érne véget, hanem továbbterjedhetne a küzdelem. Ukrajna után célkeresztbe kerülne a Baltikum, az ottani orosz kisebbséget használnák konfliktusforrásként, hogy előkészítsék a későbbi orosz intervenciót. E térségben a leggyengébb láncszem Lettország, ahol a legnagyobb arányú az orosz kisebbség, és ahol 2027-ben választások esedékesek. És miután Ukrajna területi engedményekre kényszerülne, újabb, sokkal nagyobb menekülthullám érné el a Nyugatot. Európában felerősödne a menekültügyi vita, ami felhajtóerőt biztosítana több országban az oroszpártiaknak, és kisebbségbe szorulnának a hagyományos pártok. A tényleges orosz nyomulás első újabb áldozata azonban a nem NATO-tag Moldova lehetne, ahol a gagauzok Moszkva segítségét kérik, a Dnyeszteren túli területen pedig ma is orosz hadosztály állomásozik.
Az elemzés szerint mindemellett különböző, főként a létfontosságú infrastruktúra elleni orosz szabotázsakciókra is fel kellene készülni Nyugaton. A szerző feltételezése szerint a lettek elleni orosz fenyegetéssel hajlandó lenne szembeszállni a másik két balti állam, Lengyelország, a skandinávok és a britek, Berlin és Párizs azonban tartózkodó lenne. A magyarok semlegesnek nyilvánítanák magukat, az amerikaiak pedig a legjobb esetben is csak logisztikai segítséget nyújtanának, mert saját erőiket egy esetleges kínai konfliktusra tartogatnák. A dolgok eszerint 2028-ra eljuthatnának oda, hogy Oroszország bevonulna Lettországba, úgymond az ottani oroszok segítségkérésére. A konfliktus az orosz Kalinyingrádot Fehéroroszországgal a lengyel-litván határ mentén összekötő Suwalki-korridor körül éleződne tovább. A svájci lapban közölt, elképzelt forgatókönyvnek ott a vége, hogy Oroszország atomfegyver bevetését helyezi kilátásba. Georg Häsler szerint azonban nem szükségszerű, hogy mindez bekövetkezzék: ha Oroszország nem nyeri meg a háborút, akkor csökken az eszkalációs veszély.
A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.03.20., szerda 6:00
Riporter: Kárpáti János