Nemzethy, magyarosch, különlegesch – Hardy Mihály jegyzete

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában azon a sörreklámon, amit elsősorban a sportközvetítések szünetében láthatunk a tévében. Tudják, arra gondolok, ami így kezdődik: Mi magyarok különlegesek vagyunk… Nos az egyébként nem hazai tulajdonú sörgyár és ügynöksége egy többéves reklámkampányt épített fel erre a mondatra. A jelek szerint így kívánt udvarolni a potenciális vásárlóinak és nem kevésébe mellékesen a kormányzati füleknek is kellemesen csengő felütéssel kezdi a 30 másodperces filmecskét.

Tény és való, hogy mindig van valami bájosan önironikus ezeknek a reklámoknak egy részében, de nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy kényszeres megfelelés a kormányzati elvárásokhoz, legalább annyira motiválta a reklámügynökség kreatív szakembereit, mint a jópofaságra törekvés. Mert – még ha öntudatlanul is – ez a reklám is az évszázados magyar különlegesség-tudatra épül, ami már annyi, de annyi bajt hozott a fejünkre a XIX. és a XX. században is.

Mert mennyivel is vagyunk különbek, mint a szomszédaink? Mennyivel jobb vagy több egy magyar, mint mondjuk egy szlovák, egy román vagy éppen egy szerb ember? Hát – szerintem – semmivel. Mennyivel jobb költő a mi Petőfi Sándorunk, mint az ukrán Tarasz Sevcsenko? Mennyivel jobb író Karinthy Frigyes, mint a cseh Jaroslav Hasek? Vajon kinek jobb a zenéje, a lengyel Frédéric Chopinnek vagy a magyar Liszt Ferencnek? Már amennyire a lengyelek saját magukénak mondhatják a franciákkal szemben Chopint, vagy mennyire tekinthetjük kizárólag magyarnak a burgenlandi Raidingban született Lisztet, akit a Wikipedia is fele-fele arányban tekint egyszerre osztráknak és magyarnak is. És éppen ez az, ami ezeket a különlegességi-kisajátítási kísérleteket teljességgel értelmetlenné teszi.

A magyar különlegesség szószólói rendre a magyar, pontosabban a magyarországi származású Nobel-díjasokra is szoktak hivatkozni. Elegánsan megfeledkeznek arról a körülményről, hogy többségük a magyar ugar lehúzó ereje elől menekülve ért el világraszóló tudományos eredményeket – külföldön. Mások honfitársaik és a magyar állam üldözései elől menekültek el. És akkor még nem beszéltünk azokról a zseniális alkotókról, akiket öngyilkosságba, alkoholizmusba kergetett a magyarosch-nemzethy különlegesség, így „sch-val és thy-al” a végén. Azokról pedig végképp nem beszéltünk, akiket – sok más honfitársunkkal együtt – származásuk miatt Don-kanyari munkaszolgálatra vagy éppen auschwitzi társasutazásra küldtek a kakastollal ékesített különlegesen nagy magyarok.

Az óvatosságra intő példáért pedig nem is kell messzire mennünk. Elég csak felidézni, hogy a szomszédban vajon hány ember értelmetlen és hiábavaló halálát okozta a szerbek, a horvátok, a bosnyákok vagy éppen az albánok történelmi különlegességről elmondott gyújtó hangú beszéd!

Szerintem nyugodtan vegyék le a tévékészüléken a hangot, amikor az olimpiai közvetítés szünetében a sörreklám megy. Jobban járnak vele!

Hardy Mihály jegyzete a 2021. július 26-i Esti gyorsban hangzott el.