Nosztalgia a moziban és a moziról

Szöllőskei Gábor filmes szakújságíró elmondta, hogy az ezredforduló idején volt egy nagy érdeklődés a 71-es évekbeli filmek és sorozatok iránt, ami látható abból, hogy a filmesek mely alkotásokat álmodták újra a vászonra. Olyan egykori sikersorozatok, mint a Charlie angyalai, a Starsky és Hutch vagy a Hazárd megye lordjai mozivásznon kelt ismét életre, a 2000-es évek sztárjaival. Ugyanakkor jellegzetes műfaji filmeket is remake-eltek az alkotók, így nagyon sok horror kapott új formát, mint például a Halloween sorozat, A texasi láncfűrészes, vagy az Ómen, vígjátékok, mint a Vakáció, és persze sci-fik, többek között a Solaris.

A filmes újságíró kiemelte, hogy az említett alkotások némelyikének az volt a célja, hogy a 70-es évek hangulatát hozza vissza, mások azonban áthelyezték a történetet a jelenbe, és csupán az egykori sikert akarták meglovagolni.

A szombati adás folytatásában Vízer Balázs filmkritikussal a járvány és a járványkezelés filmekre gyakorolt hatásáról beszélgettünk. Több példán keresztül vizsgálva arról is szó esett, hogyan változtak mozis premier dátumok, illetve sorozatok folytatásának időpontjai, valamint, hogy miképpen alakította át esetleg egy-egy alkotás cselekményét is, hogy később, vagy más módon kellett forgatni.

Vízer Balázs elmondta, hogy a járvány legelején érezhető volt egy egyértelmű stop a filmgyártásban. Hozzátette, a tapasztalat azt mutatta, és mutatja most is, hogy a forgatáson a legnagyobb körültekintéssel végezték a munkájukat az alkotók.

A beszélgetésből kiderült, hogy az a tendencia, amely szerint egyre többen választják az otthoni „mozizást” a valódi filmszínház helyett, csak tovább erősödött a járvánnyal, és az azzal járó bezártsággal. Ami nagyobb gond, tette hozzá Vízer Balázs, hogy ez a most már több éve tartó helyzet azt eredményezte, hogy bár már mehetnének az emberek moziba, nem nagyon kaptak kedvet. Amerikai statisztikákra hivatkozva elmondta a filmkritikus, hogy láthatóan csökkent a moziba járók száma, és ezzel egyenes arányban a forgalmazók kevesebb, illetve kevesebb „nagy” filmet hoznak moziba. A jelenséget pedig tovább generálhatja, hogy a színészeknek a továbbiakban sokkal nagyobb dilemma lesz, mint korábban, hogy filmben szerepeljenek, amelyet talán csak egy-egy fesztiválon mutatnak majd be, vagy sorozatban, amely folyamatos munkát jelent, és nagyobb ismertséget.