Nyemcov öröksége – Zsanna Nyemcova apjáról mesélt

Új ablakban

2021. május 08. Hetes Stúdió / részlet, Zsanna Nyemcova interjú (21.05.09.)

11:12

00:00

"Ez a kérdés elég váratlanul ért. Először is természetesen nagyon hiányzik. Másodsorban nagyon éleselméjű, megfontolt ember volt" – foglalta össze érzéseit Zsanna Nyemcova édesapjáról, aki Alekszej Navalnij előtt az orosz ellenzék egyik megmeghatározóbb alakja volt, míg meg nem gyilkolták, hidegvérrel. Négy lövést adtak le rá 2015 február 27-én – közvetlenül a Kreml lábánál. Pedig Borisz Nyemcov a hatalomból került az ellenzék soraiba. Jelcin elnök egyik kedvence volt, miniszterelnök helyettességig vitte, sőt, Jelcin ki is szemelte utódjának, hisz a posztszovjet éra első igazi gazdasági reformját készítette elő a tehetséges, egykori Nyizsnyij Novgorod-i kormányzó. De aztán megváltozott a csillagok állása… és ugyan a Kremlből indult politikai karrierje, de aztán a Kreml urának, Putyinnak lett kíméletlen kritikusa. Nem is tűrte meg a hatalom.

Nagyon mély volt a kapcsolatom apámmal, mindent meg tudtam vele beszélni, mindig érdeklődött, mire jutottam, mit értem el, és tudomásul kellett vennem, ezeket most már hat éve nem tudom vele megbeszélni. Emlékére létrehoztam a Borisz Nyemcov a Szabadságért Alapítványt Németországban még 2015-ben. Kis alapítvány vagyunk, de azért egyre több programot tudunk szervezni – például kulturális programokat és vitaesteket, vagy éppen újságíró képzést nyári tábor formájában Prágában. Utóbbira 900 jelentkezőnk volt az ötven helyre – szóval azt gondolom, elég versenyképes alapítvány lettünk, együttműködünk a Károly Egyetemmel. Minden évben megtartjuk a Borisz Nyemcov fórumot, 2020-ban Varsóban Alekszej Navalnij és Francis Fukuyama volt a fő előadónk. Díjat is alapítottunk, a „Borisz Nyemcov Kurázsi-díjat” (Boris Nemtsov Prize for Courage), a legutóbbi díjazottunk Navalnij volt. Segítünk politikai menekülteket és bebörtönzötteket. De igyekeznek minket is korlátozni, ahogy csak lehet.

 

Zsanna Nyemcova Fotó:

MTI/EPA/Jacek Turczyk

 

Önöket is elérik, pedig külföldön tevékenykednek?

Nemcsak minket. A Medúzát, az egyik legismertebb független médiaportált két hete nyilvánították külföldi ügynökszervezetnek. Egy hét alatt elvesztették összes hirdetőjüket. Közben a rendőrség váratlanul lecsapott rájuk, házkutatást tartott. Szóval segítünk, ahol lehet. Oroszországban egyre több NGO-t, nem kormányzati szervezetet minősítenek nemkívánatosnak és lehetetlenítik el a független újságírókat is.

Ön is újságíróként kezdte a pályát és halálos fenyegetések miatt kellett elmenekülnie hazájából.

A közösségi hálón érkeztek a halálos fenyegetések, de más is közrejátszott. Gazdasági tv-nél dolgoztam, és elég nyíltan beszéltem bizonyos politikai ügyekről, közben apám meggyilkolása után nyomoztam is, éreztem, hogy előbb-utóbb kirúgnak. Jó döntés volt otthagyni Oroszországot. Harmadrészt nem tudtam volna az alapítványunkat sem gondozni, lásd Navalnij alapítványát is.

Ön szerint mi lesz a sorsa a korrupciós ügyeket nyomozó Navalnij Alapítványnak? Teljesen felszámolják?

Tulajdonképpen már fel is számolták. Bezáratták az ország számos pontján működő úgynevezett kampányirodáikat. Az alapítványra is ez a sors vár, mert szélsőséges szervezetté nyilvánították, ami nyilvánvalóan nem marad következmények nélkül. Ha jól tudom, már több vezetőjük nem is tartózkodik Oroszországban. Világossá vált, hogy új működési formát kell kidolgozniuk. Ezt próbálják most kitalálni és összerakni. Végeredményben azt kell mondjam, hogy Oroszroszág nem hibrid rezsim, ahogy ezt még korábban hívták, átmenet a dmeokrácia és a diktatúra között. Nem, Ez most már tiszta diktatúra.

Túlnőtt az autokrácián is?  

Messze. Az ellenzéket megfojtják. Sorra olyan törvényeket hoznak, amelyek nemcsak az alapítványokat, de a szabad- vagy másként gondolkodókat is büntetik. Legutóbb az oktatás bizonyos formáit kezdték ellenőrzés alá vonni. Például a you tube-on sem oktathatsz csak akkor, ha hivatali engedélyt kapsz rá.  Szigorúan ellenőrzik, ki a külföldi ügynök. Gyakorlatilag csak állami egyetemet engedélyeznek működni. Most, május 4-én pedig egy olyan tervezetet nyújtottak be, hogy nem indulhatnak a választáson azok a jelöltek, akiket Navalnij alapítványa szponzorál.   

Kik és milyen módon segíthetnek ezen a helyzeten? A szankciók, amiket kivet az Egyesült Államok és az Európai Unió Oroszországra, segítenek a rendszer gyengítésében?

Nem akarok a szankciókról beszélni, mert ez annál egy sokkal bonyolultabb kérdés, és én nem értek hozzá. Gyakran beszélnek az emberek olyanokról, amiben nem illetékesek. Ami a legsürgősebb most, hogy az Európai Unió adjon vízumot azoknak az oroszoknak, akiknek az élete veszélyben van. Angela Merkel épp erről beszélt a minap. Van remény, hogy ezen a téren elmozdulás lesz. Emellett mindenféle ösztöndíjprogramokat kellene biztosítania Nyugatnak, ami szintén nagy segítség lenne. Sajnos én is ismerek olyan fiatalokat, akiket most rúgtak ki az orosz egyetemekről, mert tüntetéseken vettek részt. A nyugati egyetemeknek át kellene venni őket, és egyszerűsíteniük kellene az átjelentkezési procedúrát, hogy minél hamarabb sínre kerüljenek a diákok.

Az ön édesapja és Navalnij nemcsak elvtársak, de jó barátok is voltak. Amikor Németoszágban kezelték a mérgezést követően, megpróbálta rábeszélni Navalnijt, hogy maradjon, és ne térjen vissza Oroszországba? Hisz sejteni lehetett, mi vár rá a hazájában!  

Először is, nem találkoztunk Németországban, mert akkor éppen én nem voltam itt. Másodsorban ő egy olyan önálló személyiség, hogy nem is venném a bátorságot ahhoz, hogy Alekszejt ilyenről győzködjem. Természetesen beszéltem vele, emaileket váltottunk, de biztos voltam abban, hogy hazamegy. Ő is vívja a maga harcát Putyinnal, mint az apám, hihetetlenül bátor és munkabíró, emellett nagyon tehetséges. Kevés ilyen ember van sajnos a világon.

A következő választásokon Navalnij még mindig börtönben lesz? Mire lesz képes az ellenzék? Mire számít?

Álljunk meg egy szóra, itt már rég nincs normális választás. Ezek megkoreografált, megrendezett választások. És ennek ellenére az államfő és körei meglehetősen aggódnak a parlamenti választások kimenetele miatt. Legfőképp attól tartanak, ami Beloruszban történt a választásokon. Az orosz vezetés nagyon fél attól, megeshet ugyanez Moszkvával. Világos, hogy nem akarnak ellenzéki jelöltet a szavazólapokon látni, ezért őszintén szólva arra számítok, csalás lesz, meghamisítják a választási eredményt. Igen, Navalnij még börtönben lesz, és valami csodának kellene történnie, hogy onnan kiszabaduljon. De nem akarok spekulálni.

Nem tudom, mennyire van képben Orbán és Putyin barátságát illetően. A külföldi sajtó rendre azt mondja, mi vagyunk Putyin trójai falova, amit behúzott az Európai Unióba.

Nem követem szorosan az eseményeket, de nagyon is tisztában vagyok Orbán politikájával. Tudom, leveri a független sajtót, tudom, hogy Soros György egyetemét elűzte az országból.

S most jön majd egy kínai egyetem helyette.

Erről inkább egy politológust kellene megkérdeznie, akinek ez a szakmája. Gyűlölöm azokat, akik mindenhez értenek és mindenhez hozzá tudnak szólni. Én csak nagy általánosságban ismerem Orbán politikáját. Annyit tudok, nagy fejfájást okoz az Európai Uniónak, és hogy valóban nagy a barátság közte és Putyin között. Sok, kiszámíthatatlan fejlemény következhet még be!

A brit sajtó tavaly nyáron előszeretettel írt arról, hogy Putyin beteg? Ön mit tud erről?

Ezek csak szóbeszédek, szerintem semmi alapjuk nincs. Évek óta pletykálnak erről. Jó egészségnek örvend Putyin.

Meddig marad hatalmon?

Ha rajta múlik, élete utolsó napjáig, ez a benyomásom. De őszintén, senki nem tudhatja előre, milyen globális és helyi politikai változásoknak nézünk elébe. Sajnos rövid távon nézve a várható fejleményeket, én nagyon pesszimista vagyok. Középtávon már kevésbé. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincs mit tennünk. Az fontos, hogy ne veszítsük el a realitásérzékünket!

Édesapja halálának körülményei tisztázódtak már? Vagy legalábbis ön elégedett azzal, amit eddig tudni lehet? Mert ön kezdettől fogva harcolt az igazság kiderítéséért.

A hivatalos nyomozás még tart. Az ügyet egyelőre nem zárták le. De úgy tesznek, mintha azok után nyomoznának, akik megszervezték a gyilkosságot és akik a háttérben vannak. De ez csak a látszat. Oknyomozó újságírók nemrég jelentettek meg egy írást a MediaZona oknyomozó portálon, amelyben voltak új információk a számomra is. Konkrét neveket és konkrét eseményeket derítettek ki, s ebből az látszik, hogy a gyilkosság szervezésébe nagyon sok embert bevontak. Számomra ezek után egyáltalán nem kérdéses, hogy Ramzan Kadírov, a Csecsen Köztársaság első első számú vezetője részt vett a bűncselekményben. A gond az, hogy büntetlenséget élveznek magas szinten azok a politikusok, akik érintettek az ügyben, hiába derítették ki bűnüket az újságírók.

Ellenben nagy eredményként könyvelheti el, amit elért Washingtonban, hogy az orosz nagykövetség előtti teret édesapjáról nevezték el.

Ez nem az én érdemem. Pontosabban úgy fogalmaznék, hogy én is közreműködtem abban, hogy apám neve ott szerepeljen a téren elhelyezett táblán. Először egyébként Prágában értük ezt el, Washingtonba egyébként sokat utaztam, felszólaltam számos eseményen. Aztán ott is elnevezték a követség terét apámról.  Vlagyimir Karamúrzának és Natalja Arnónak köszönhetek sokat. Most már Moszkvában is van egy hely, ahol tüntettek apámért és most tüntetnek Alekszej Navalnijért, és Vilniusban valamint Kijevben is ugyanígy.

Még mindig kijárnak virággal az emberek a gyilkosság helyszínére?

Igen, Moszkva szívében, a Moszkva folyó kis hídjára vezető úton még mindig visznek virágokat az emberek. A Kreml közvetlen közelében. Nem csoda, hogy a Kreml őrei állandóan – amint kirakják, rögtön el is tüntetik ezeket a virágokat és mécseseket. Most a járványra hivatkoznak, de hát ez nevetséges, mert senki nem tartja be az előírásokat. Azok csak hivatkozási alapnak jók. Hogy betiltsák a gyülekezési jogunkat. Pedig apám halálának 6. évfordulóján, ami nemrég volt, 10 ezer ember gyűlt össze a tilalom ellenére. 

Nem mellékesen azért elmondanám önnek, hogy az Amnesty International Magyarország Navalnij szabadonbocsátásáért most is gyűjt aláírásokat.

Köszönettel veszi, és elmondja, felhagyott az újságírással, távozott a Deutsche Wellétől és minden idejét édesapja alapítványának szenteli, az ottani munkák előrevitelében segétkezik teljes erőbedobással.