Ő volt a magyar Robert Plant - Kóbor Jánosra emlékeztünk
11/12/2021 09:19
| Szerző: Klubrádió/pj
A Basszusban Kóbor Jánosra emlékeztünk, Herskovits Iván zenei szakíró, újságíró segítségével, illetve vendégünk volt Gerendás Péter is, akit új albuma, a Holdvilág kapcsán invitáltunk a stúdióba, de ő is megosztotta az Omega énekesével kapcsolatos emlékeit.
Herskovits idézte Kóbort, aki szerint kb. 5 éves periódusokra és hármas lemezekre lehetett osztani az Omega karrierjét. Nem is művészi periódusok ezek, mert ugyancsak Kóbort idézte az újságíró, aki azt mondta, "amit ő csinál az nem művészet, amit Kocsis meg Ránki csinál, az a művészet" és inkább a futballhoz hasonlította saját munkáját az Omega frontembere. Alkotói periódusok ezek inkább.
Időben visszafelé az 1987-es Babylon, az 1986-os A Föld árnyékos oldalán és az 1981-es Arc volt az űrrock korszak utáni háromlemezes periódus, az utolsó igazi Omega-időszak, ami már afféle útkeresés volt a zenekarnak, túl a zenitjükön. Ebben a korszakban az együttesnek megjelent még egy lemeze, az 1982-es Omega XI, amely azonban kevéssé lett népszerű.
Az űrrock korszak három lemeze az Időrabló (1977), a Csillagok Útján (1978) és a Gammapolis (1979), amikor külföldön is komoly sikereket ért el az Omega. Ez részben hihetetlen szorgalmuknak volt betudható, részben pedig annak is, hogy a "legeurópaibb" magyar zenészek voltak, Nyugat-Németországban partnerként tudtak tárgyalni az ottani zeneipar képviselőivel. Benkő anyanyelvi szinten tudott németül, Mihály Tamás pedig olyan kulturális háttérrel rendelkezett családilag, ami nem volt jellemző a magyar zenészekre. És bár Kóbor nem volt kiemelkedően jó énekes – ezt ő maga is elismerte –, frontemberként és előadóként mégis volt kisugárzása és több stílusban is képes volt énekelni. "Ő volt az Omega főnöke, az agy, Benkő László pedig a végrehajtó."
Herskovits szerint a legjobb lemezük az ezt megelőző időszakban született, a Nem tudom a neved (1975), de kiemelte még a klausztrofób, sötét hangulatú, de nagyon izgalmas Éjszakai Országút (1970) lemezt, amiről megjelenésekor mind Kóbor, mind Presser egyaránt azt gondolták akkor, hogy rosszabb lett, mint a megelőző 10000 lépés (1969).
Gerendás Péter elmondta, hogy utoljára nyáron találkozott Kóbor Jánossal a Balatonon. Szakmai kapcsolatuk nem volt, az Omegához sem igazán kapcsolódott zeneileg – ő inkább LGT-t hallgatott –, de Mecky "egy fantasztikus színpadi figura volt, a magyar Robert Plant, aki betöltötte a színpadot", a mi ikonunk és emberileg is közel állt hozzá; Presser Gábor volt a kapocs köztünk, akinek 1983-as angliai LGT-turnéján ő maga is zenélt. Amikor pedig találkoztak, mindig nagyon kedves volt hozzá Kóbor, és másokkal is ilyen volt, ezért is gyászolják most ilyen sokan őt. Gerendás örül, hogy az utolsó nyári találkozásukkor el is mondta neki, hogy mennyire szereti őt, aminek így utólag még jobban örül ebben a gyászban.
Amikor az Omega az első lemezfelvételen 1968-ban lemezt akart felvenni Londonban, Kóbor nem volt kint. Az angol zeneipari emberek akkor látták, hogy a dobos Laux József és az akkor még Omega-tag Presser Gábor azok, akik igazán tehetségesek. Ők is látták, hogy ahhoz, hogy nyugaton sikeresek legyenek, más zenei partnerekre lesz szükségük, és ezért is jött jó ötletként az LGT megalakítása a számukra.
"Az Omegában az a jó, hogy nagyon sok embernek egész mást jelentett, nagyon sokan megtalálták benne azt, ami érdekelte őket."
Herskovits a Huszadik századi városlakó című dallal búcsúzott a műsorban; Kóbor kedvenc Omega-száma volt ez, soha előtte, soha utána nem készítettek ilyen dalt.
A december 11-i Klubdélelőtt első beszélgetésében egy régi Kóbor János-interjút vett elő Kun Zsuzsa, érdemes azt is meghallgatni.
2021. december 7. kedd 20:00
Műsorvezető: Bencsik Gyula
Szerkesztő: Göczey Zsuzsa
