"Önsorsrontó az Orbán-kormány politikája, nem tanultak a hibákból"

A magyar kormány – bár ezt még nem erősítették meg hivatalosan –, ismét vétót helyezett kilátásba egy Ukrajnának szánt, egyébként fegyvervásárlásra használható pénzügyi juttatás ügyében. Korábban, az utolsó decemberi uniós csúcson a magyar kormány is megszavazott Ukrajnának támogatást. Továbbá hét eleji hír, hogy kilenc orosz oligarchát vetetne le a magyar kormány a szankciós listáról.

Ezekről kérdeztük Hegedűs Dánielt, a German Marshall Fund elemzőjét, aki tisztázta: decemberben egy 18 milliárd eurós, hosszú távú, nem katonai segítségnyújtásról volt szó. Itt viszont – legalábbis a lengyel sajtóban először megjelent hírek szerint – az úgynevezett európai békekeretből folyósítanának 500 millió eurót katonai segélyként, amelyet Ukrajna fegyverekre, lőszerre költene. Ennek az 500 milliós segélynek a támogatásától zárkózik el a hírek alapján a magyar kormány. Hozzátette: az említett békekeretről szóló jogszabályokban az áll, hogy ha nem sikerül megegyezni a belső döntéshozatali fórumokon, akkor az Európai Tanács elé lehet vinni az ügyet és vélhetően politikai szinten is szükség lesz a magyar vétó megerősítésére, ha továbbra is ez lesz a szándék.

A német politikában és uniós szinten a ramsteini egyeztetés, a védelmi miniszterek találkozója dominált, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy milyen nagy figyelmet tanúsít a lengyel sajtó és a lengyel politika a magyar kormány oroszbarát lépéseinek. Ebből és a két magyar vétófenyegetésből a külpolitikai szakértő arra jutott, hogy a magyar kormány nem vonta le a megfelelő tanulságokat a decemberi eseményekből. Nem látja, hogy Magyarország elszigetelődésében és abban, hogy a Tanácsban szinte minden uniós tagállam vele szemben szavazott, mekkora szerepet játszik a kormány oroszbarát politikája és az Ukrajnának szánt támogatások folyamatos gáncsolása. Noha nem ez dominálta a médiát, pont azok a partnerek figyelik egyre nagyobb aggodalommal, akiknek a támogatását „aktívan elveszítette” a magyar kormány az utóbbi hónapokban: a lengyelek mellett a csehek.

Szerinte önsorsrontónak lehet nevezni ezt a politikát és úgy fogalmazott: Orbán Viktor képtelen felülvizsgálni korábbi külpolitikai irányvonalát, képtelen figyelembe venni az Ukrajnában dúló háború realitásait és az új nemzetközi realitásokhoz igazítani a magyar külpolitikát – és ennek valóban lehetnek „tragikus következményei” az ország elszigetelődését illetően.

Olyan autokratizálódó rezsimek, mint az Orbán-kormány, nem a nemzeti, hanem a rezsimérdek alapján döntenek, és az ő lépéseikben nem kell a nemzeti érdeket keresni, különösen február 24-e (a háború kitörése) óta nem – vélekedett. A térség minden állama egyértelmű biztonságpolitikai fenyegetésként éli meg az orosz agressziót, Magyarország nem, tehát szerinte „nem biztos, hogy objektív és racionális megfontolások húzódnak meg (…) a kormányzat politikájában”.

Hozzáfűzte: az elmúlt 12 évben Orbán Viktor erre a külpolitikai stratégiára tette fel az imidzsét bel- és külföldön, és vélhetően szeretné elkerülni annak az ódiumát, hogy be kelljen ismernie a tévedését. A miniszterelnök tényleg hisz a Nyugat alkonyában, ami alapján „stratégiailag rossz következtetéseket vont le” február előtt és azóta is arról, hogy ez milyen mértékben vezet Oroszország stratégiai leértékelődéséhez, illetve alulértékelte a nyugati válaszreakciójkat. Orbán úgy gondolja, hogy Oroszország ott lesz még a háború végén is többé-kevésbé olyan gazdasági, politikai és katonai hatalomként, mint előtte, és a magyar kapcsolatok profitálhatnak abból, ha nem vágja el a hozzájuk fűződő szálakat. „Nem biztos, hogy ezek racionális vagy megalapozott feltételezések”, de szerinte ezeken keresztül lehet megérteni a magyar kormány irányvonalát – „ha nem próbálunk olyan egyéb szálakat keresni a magyar miniszterelnök és a Kreml között, amelyeket nem tudnánk bizonyítani”.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher