Optikai csalódás, hogy javult volna a sajtószabadság helyzete Magyarországon
4/05/2022 11:34
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
"Más országokban is romlott a helyzet, de olyan súlyosan sehol, mint Magyarországon." Interjú a Riporterek Határok Nélkül szervezet európai igazgatójával, Pavol Szalaival. Csernyánszky Judit összeállítása.
Magyarország valóban progressziót mutatott e téren, 7 helyet ugrott előre és ezzel a 85. helyre került, de ezt össze kell hasonlítani az előző évek jelentéséhez képest. Így ebben a tekintetben viszont már nincs előrelépés a sajtószabadság terén. Ehhez tudnunk kell azonban azt is, hogy más metodológiával állítottuk össze a jelentést, így például azért került jobb pozícióba az ország, mert maga mögé utasította Görögországot, ahol megöltek újságírót és Albániát is, ahol jelentős mértékben romlott a sajtószabadság. Egyébként épp emiatt romlott a helyzet Hollandiában is. Tehát a más országokban lévő drámai helyzet miatt tűnik csak jobbnak a sajtószabadság helyzete Magyarországon, de úgyis fogalmazhatnék, hogy ez optikai csalódás.
Ráadásul az Európai Unió kötelezettségszegési eljárást is indított a magyar kormány ellen – épp a Klubrádió miatt. Ami szintén meghatározó fejezetet tesz ki az önök jelentésében.
Nos, ezt tényleg önök tudják a legjobban. Amikor Brüsszelben már tudni lehetett erről a lehetséges eljárásról, akkor volt némi remény a helyzet jobbra fordulásában. Ám ez mégsem következett be, a kormány nem tett semmit a sajtszabadság javításáért. Ráadásul a jelentésünkben kimutatott progresszió megítélésében abból a szempontból is óvatosságra intenék pozitív következtetést levonni, hogy tudvalevő a választási kampány során tapasztalt kormányzati médiatúlsúly. A jelentésünk pedig a választások előtti helyzetet tükrözi, de a 2023-as összefoglalónkban ez már kimutatható lesz. Merthogy számunkra teljesen nyilvánvaló, hogy Orbán a sajtószabadságot, mint egy ragadozó, fogságba ejtette. És ezeket a szempontokat nemcsak világviszonylatba helyezve értékeljük, hanem európai rangsorban is szembeötlő az, hogy Magyarország alulról a harmadik, azaz csak Bulgáriában és Görögországban rosszabb a helyzet a magyarnál.
Ha már a választásokat említi, akkor megemlíteném számos magyar és nemzetközi elemző véleményét, tekintve például az EBESZ-megfigyelőékét is, akik számos kifogással éltek, amikor a kampányt értékelték. De azonkívül, hogy nyilvánosságra hozták és sajtótájékoztató keretében bemutatták az értékelésüket, nem nagyon tudtak mást tenni. Viszont elemzések sokasága bizonyítja, hogy a kormány a hamis propagandának – méghozzá az orosz háborús propaganda mintájára írt álhíreknek köszönhetően nyert választást, mert az ellenzékről azt terjesztették, hogy a férfiakat az ukrajnai háborúba be fogják sorozni.
Köztudott, sajnálatos módon, hogy az orosz propagandát a magyar közszolgálati médiába is bevitte a kormány. Ide értve természetesen az MTI-t, és a híreit is. Sőt tudvalevő, hogy eleinte – épp az orosz kormányzati propagandához hasonlóan – az MTI-ben nem lehetett használni a háború kifejezést sem, csak azt, amit a Kreml ura megengedett.
Különleges művelet.
Ilyen durva törvénysértést máshol nem tapasztaltunk az európai összehasonlításban. És ha már itt tartunk, akkor arra is felhívnám a figyelmet, hogy más európai országban azt sem tapasztaltuk, csak Magyarországon, hogy a Pegazus programmal a saját állampolgárait, újságíróit figyeltette meg a magyar kormány.
A Fake News és a dezinformáció világában élünk, mi újságírók – már akik a demokráciát értéknek tekintik – úgy érezzük, hogy valóságos dezinformációs háborút kell vívnunk. De vajon mindezek után van még értelme az effajta újságírásnak, amikor vereségre állunk?!
Hát, persze. Szükségünk van a szavahihető, minőségi újságírásra. Szükségünk van azért, hogy jogainknak érvényt szerezzünk, legyen szó az egészségügyi ellátáshoz való jogunkról vagy a biztonságunkról. Látva az ukrán menekültek helyzetét és a háborús propagandát, az orosz agressziót, most különösen fontos a tényfeltáró újságírás. Kontroll alatt kell tartaniuk az újságíróknak a politikusokat, és társadalmi vitát generálni. Demokráciában a sajtószabadság elengedhetetlenül fontos, helyét semmi más nem képes átvenni, ezért is fontos, hogy sokszínű legyen a média. Hozzá kell tegyem, ebben a tekintetben más országokban is romlott a helyzet, de olyan súlyosan sehol, mint Magyarországon.
Az Önök intézménye fel tud csillantani valami reményt, ami útmutatóul szolgál?
Remény persze hogy van. A Klubrádió példája is mutatja. Hiszen önök közösségi támogatásból tartják el a rádiót, ami azt jelenti, hogy az emberek mégiscsak értékelik az őszinte szót. A hallgatók jutalmazzák az önök munkáját. Állami támogatás és állami reklámhirdetések nélkül is talpon tudott maradni a rádió annak ellenére, hogy kiszorították az éterből, és önálló, új életet kezdett az online térben. Ez óriási eredmény. Ugyanez mondható el a Telex szerkesztőségéről is. Ezek mind azt mutatják folytatni kell a propagandával szembeni harcot. Tehát, igenis van remény, mi továbbra is támogatjuk magukat, a munkájukat, védjük az önök érdekeit, méghozzá európai uniós szinten.