Pápalatolgatás – Hardy Mihály jegyzete
4/03/2023 13:35
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Én még emlékszem 1991-ben arra az ultraliberális, vagabund, szókimondó és néha a jóízlés határait is átlépő fiatalos pártra, amely az újságja címoldalán egyenesen "Cápalátogatásnak" nevezte II. János Pál, a lengyel pápa magyarországi vizitjét.
Alaposan felizzította a kedélyeket a héten a bejelentés: április végén három napos látogatást tesz Magyarországon I. Ferenc pápa. A bejelentés több, mint meglepő, hiszen ez lesz az első alkalom, hogy a római katolikus egyház feje másodszor keres fel egy államot, az eddig megtett 41 külföldi útja között. 2021-ben már járt Magyarországon, igaz, rövid ideig a nemzetközi eucharisztikus kongresszuson és akkor hangsúlyozottan rövid időt töltött a Szépművészeti Múzeumban a magyar politikai vezetőkkel.
Most azonban más helyzet. A háromnapos látogatás kétségtelenül Magyarországnak szól, méghozzá úgy, hogy pénteken délelőtt a köztársasági elnökkel, majd a szomszédságában tanyázó miniszterelnökkel is találkozik a pápa. Nehéz megérteni a diplomácia-protokolláris okokat, hogy vajon miért. A jelek szerint vagy nem működik jól a pápai nunciatúra magyarországi képviselete vagy nagyon-nagyon rövid a vatikáni diplomaták emlékezete. Segítek felidézni, hogy miért is furcsa ez a pápai kiállás a magyar politikai vezetés mellett. Akik – és ebben legyünk biztosak – egyfajta politikai áldásként állítják majd be I. Ferenc pápa budapesti látogatását.
Ugyanazok, akiknek a fizetett bértollnokai nem is olyan régen még "demens öregembernek" titulálták Ferencet, csak azért, mert a Földközi-tengerből kimentett menekülteket fogadott, és arra biztatta a katolikus egyház tagjait, hogy mutassanak keresztényi könyörületet az életüket mentő emberekkel szemben. A magyar katolikus egyház azokban a napokban lenyelte a nyelvét és hallgatott, mint a hal szatyorban.
Az argentin származású pápa pedig nagyon is jól tudja, hogy a katolikus egyház miféle legitimációt adhat egy-egy diktatúrának a puszta jelenlétével, hiszen személyesen is átélte Buenos Airesben a tábornokok véres leszámolásait a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Az a dosszié sincs még mindig megnyugtatóan lezárva, a Casa Rosada, az argentin elnöki palota előtt még mindig rendszeresen felvonulnak fehér fejkendőben a palota előtt, a Plaza de Mayo-n csütörtökönként a nyomtalanul eltüntetett hozzátartozók, főleg anyák és immár nagyanyák fehér fejkendőben.
Ha valahol, hát akkor a vatikáni diplomáciai szolgálatnál nagyon pontosan kell ismerniük mind a magyarországi politikai vezetés múltját, mind a jelenlegi, Európában és a civilizált világban egyre elszigeteltebb helyzetét. Én még emlékszem 1991-ben arra az ultraliberális, vagabund, szókimondó és néha a jóízlés határait is átlépő fiatalos pártra, amely az újságja címoldalán egyenesen "Cápalátogatásnak" nevezte II. János Pál, a lengyel pápa magyarországi vizitjét. Nagyot fordult azóta a világ, és még nagyobbat fordult a Fidesz, amely nemcsak fiatalos merészségét és politikai tisztaságát vesztette el, de sokunk szemében minden hitelét is. Hiába hányják a tagjaik magukra annyit a keresztet, az elmúlt tizenkét év fényében rájuk égett, hogy fent és lent, tömegesen vétettek a hetedik parancsolat ellen, azt működésük központi elemévé tették. A hetedik parancsolat pedig így szól: Ne lopj!
Ezt a rendszert legitimálja háromnapos látogatásával Ferenc pápa, akármit is mond a szűkkörű találkozókon az őt fogadó vendéglátóknak, vagy bármit is hirdet a nyilvános szentmiséken. A Vatikánban nyilván jól tudják, hogy miért. És a magyar katolikus egyház ismét megnyugodhat, évekig megint nem kell szembenéznie sem a tagjai által elkövetett súlyos bűnökkel, sem Európa egyik legszégyenteljesebb rezsimjének, az Orbán-rendszernek a buzgó és aktív támogatásával. Mindez – tegyük hozzá – szépen hoz a katolikus konyhára, hiszen soha annyi palotát, kúriát, ingatlant, kórházat, egyetemet és iskolát nem kapott a magyar katolikus egyház, mint az elmúlt tizenkét évben. Annyit, hogy újabb állami tízmilliárdok nélkül, pusztán a hívek adományaiból működtetni sem tudná azokat. Jól ismerjük a farizeus választ erre, hogy "az egyház közfeladatokat is ellát". Csak hát erről éppen a "közt" vagyis a népet nem kérdezték meg, hogy vajon tényleg akarja-e az adófizetők pénzét papi pompára költeni, vagy lenne annak jó helye a magyar költségvetésben máshol, például a szegény családok gyermekeinek a támogatásánál.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy az istenhit (már ha van valakinek) az egyik legszentebb magánügy, senkinek semmi köze hozzá. De fontos különbséget tenni az intézmény, vagyis az egyház és a hit között. A kettő ugyanis távolról sem ugyanaz. Nagyon nem.
Lengyelországban egyébként máris felvetették, hogy a pápa ugyan miért nem oda látogat vagy a háború sújtotta Ukrajnába? Ott nagyobb szükség volna mind a lelki támogatásra, mind a háborúban megnyomorítottak vigasztalásra. Van benne igazság…
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2023. március 04-i adásában hangzott el.
