Párbaj – Józsa Márta jegyzete

Egy autós – amúgy egy középkorú kereskedelmi utazó – elindul egy kis forgalmú országúton valahol a kaliforniai sivatagban. Többször is megelőz egy lassan haladó, üzemanyagot szállító teherutót, a kamionos egyre agresszívabban reagál erre, macska-egér játék alakul ki az értelmetlen küzdelemből, az aránytalan erőviszonyok és a kamiont vezető ismeretlen csatája védtelenné teszi az üldözöttet. Ismerős a jelenet? Steven Spielberg 1971-ben, 25 éves korában forgatott filmjéről beszélek, Párbaj a címe. Nagyon sokszor bevillannak a jelenetei olyankor, amikor méltatlanul, váratlanul és az erőfitogtatást sem nélkülözően kergetnek valakit vagy valakiket olyan helyzetbe, amelyből nincs menekvés, legfeljebb kétségbeesett menekülés. Természetesen értelmetlen és értelmezhetetlen szituációkról van szó. Az ember úgy tud üldözötté válni, hogy sokszor maga sem veszi észre.

És az üzenetek néha nagyon áttételesek tudnak lenni. Valaki észrevette például, hogy egy nagy, nemzetközi telekommunikációs cég karácsonyi reklámjainak főszereplője egy tanár. Nagyon profi kisfilmekről beszélünk egyébként, jól komponáltak, az üzenet is erős, felhívja a figyelmet az odafigyelésre, az emberi kapcsolatokra. A tanártársadalomnak is nagy szüksége van arra, hogy pontosan lássuk: amit ők csinálnak, az nem csak arról szól, hogy átadják az ismereteket. Talán még ennél is fontosabb az, hogy részeseik diákjaik életének, és egy életre meghatározó lehet, ha egy pedagógus észreveszi mondjuk a bánat, vagy éppen az öröm jeleit egy gyerek arcán. Nos, ezt a katarzist a magyar közönségnek szánt reklám nézői nem élhetik meg. Számos környékbeli ország reklámfogyasztóival ellentétben.

A magyar használatra készült, egyébként a maga műfajában szintúgy profi reklám főszereplője egy női buszsofőr, aki amúgy megérdemel minden empátiát. Arra az újságírói érdeklődésre, hogy nálunk miért cserélték meg azt az üzenetet, amelyet például Németországban, Horvátországban, Montenegróban, Észak-Macedóniában, Ausztriában, Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában és Romániában a tanárok fókuszba való helyezésével igyekeztek közérthetővé és érzékenyítővé tenni, válasz is érkezett. A cég kommunikációs igazgatója azt mondta: szakmailag nem érezték helyénvalónak, hogy egy társadalmi-politikai vitát a reklámozói térbe emeljenek. Tehát – mert ezt máshogy nem tudom értelmezni – a kamion elől menekülőnek egyetlen esély jutott: az, hogy észre sem vesszük; úgy csinálunk, mintha fölösleges, sőt káros volna a küzdelmük. Ma a tanár felesleges és idegesítő tereptárgy a hatalom asztalán, és multik témaérzékeny kommunikátorai veszik a lapot. Egyszerűbb kihagyni százezernyi embert mint témát, van más lehetőség elég, jobb a békesség. Nehogy kivessenek rájuk még netán valami különadót.

És még valami, ettől teljesen függetlenül – de szót ejtünk majd róla a beszélgetésben – tudják, hogy ki Django? Ő Jean-Baptiste Reinhardt, egy Belgiumban született vándor cigány család gyereke, műfajt teremtő roma dzsesszgitáros. Akinek egy lakókocsitűzben megégett a keze, két ujja maradt csak a gitárt pengetni, így vált virtuózzá és világhírűvé. Nem mindegy, hogy miként gazdálkodunk a bátorsággal és a kockázatvállaló képességünkkel.

Spielberg filmjének végén egyébként – bocs a spoilerért, de egy több mint ötven éves alkotás esetében megengedhető – az autós egy kanyonba kanyarodik, szembefordul a kamionnal, kitámasztja a gázpedált és kiugrik a kocsijából. A kamion lelöki az autót, de késve fékez, ezért maga is lezuhan a szakadékba. Sokszor gondolok erre a jelenetre, amikor körülnézek az üldözöttek között. Az esélytelenek nyugtalanságával.

Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2022. december 15-i adásában hangzott el.