Pásztor Erzsi: Belőle csak egy van

A színésznőről köztudott, hogy hallatlan energiái vannak, sokszor egyedül is táncra perdül. Azt mondja, biztosan lassult az évek során, de nem igen veszi észre, híres tempója megmaradt. Temperamentuma viszi előre, néha olyan lendülettel kell ki az ágyból, hogy attól fél, neki esik a falnak, mert olyan viharosan közlekedik. Hiába mondja magának, nem tud lassítani. Persze, időnként neki is fáj valamilye, de ha felmegy a színpadra már nem is érzi. A Turay Ida Színházban a Fergeteges látogatásban van egy jelenet, ahol a darabbéli unokája ül egy kanapén, és neki át kell lépnie a bútoron. Szerinte tudomásul kell venni, hogy az ember megöregszik, ezt nem lehet kivédeni. Tudja, hogy a nézők már azon is meghökkennek, hogy 87 évesen egyáltalán ki tud menni a színpadra, de neki ez természetes.

Pásztor Erzsi szinkront már csak ritkán vállal, színházban meg annyit amennyi kellemes neki. Jelenleg két színházban, havi négy-öt előadásban játszik. Azok a napok, amikor fellép mindig ünnepnapok, már reggel imádja az érzést.

Szerinte sokan azt képzelik róla, hogy úgy üstökösként haladt a pályája a híres, Szinetár Miklós által rendezett Koldusopera után, ahol Peacocknét alakította. Sosem felejti, hogy Uray Tivadar az előadás után azt mondta neki: „Magáról még hallunk!”. Végül úgy alakult, hogy egyáltalán nem volt egyenes az útja, azt mondja, fiatalon mostohán bánt vele a színház. Minden nagyobb szerepet, amik ugyan kedvező visszhangot kaptak, mindig hosszas csend követte. Ilyenkor bezárkózott, otthon sírt és arra készült, hogy ugrásra kész legyen, ha keresik. Máig sem tudja, miért maradtak el azok a szerepek, amik várhattak volna rá, de mindig érezte, hogy eljön az ő ideje, mert muszáj. Belül mindig tudta, hogy jó színésznő, ebben biztos volt. Azt mondja, az is számíthatott, hogy nem kérkedett, nem jár összejövetelekre. Tisztában van vele, hogy ezért biztosan sok mindenről lemaradt, ha más nem anyagilag. Érdekes módon most olyan szeretet árad az emberekből az irányába, amit évekkel ezelőtt kiböjtölt.

Kollégára soha nem irigykedett vagy haragudott, ha az általa vágyott szerepet másnak adták, mindig az igazgatót vagy a rendezőt akarta agyonlőni. Már tudja, hogy művészként nem lehet azt mondani, velem ezt nem csinálják. Szerepet is csak egyszer utasított vissza. A Turayban játszották a Hölgy a furgonban darabot, amiben Psota Irén kapta főszerepet, ő pedig csak pár mondatot. Ezt elutasította, mert úgy érezte, ez az ő szerepe kellene legyen. Végül úgy alakult, nem is lett sikeres az előadás, hamar kivették a repertoárból. Hatalmas légtételt érzett, amikor sok év múlva úgy alakult, hogy ő szinkronizálhatta a filmet.

A Vidám kísértetben pedig szintén úgy érezte, neki kellene az őrült jósnőt alakítania, hiszen a szerep teljesen rá van írva. De a rendező először Vári Évát, majd Lehoczky Zsuzsát kérte fel, akik viszont nem vállalták. Ő csak ezután került képbe. Az előadás után Németh Kristóf és Bank Tamás felváltva csókolgatták a kezét, hogy ilyen jól senki sem tudta volna eljátszani a karaktert. Mondta is nekik, hogy ahhoz képest, hogy ő volt a harmadik, menekülő útvonal, elég jó volt.

Azt mondja, a Madách Színházba protekcióval került, Székhelyi József barátja szólt az érdekében, amikor a Filmgyárban megszűnt a szerződése. Ádám Ottó rögtön alkalmazta is, úgy bánt vele, mintha nélkül bezárna a színház. Sajnos pár hónap múlva visszavonult, helyette Kerényi Imre jött, akivel nem találták a közös hangot, mert az igazgató szélsőséges volt vele, hol imádta, hol utálta. Egyszer behívatta és megkérdezte, mikor tölti be a hetvenötödik évét, mert nyugdíjba akarta küldeni, mondván, belőle három darab van. Majd pár hónap múlva felhívta, hajlandó lenne-e másod szereposztásban Békés Italával eljátszani Yentét a Hegedűs a háztetőben, azonnal igent mondott. Azt mondja, egy percig sem fordult meg a fejében, hogy visszautasítsa a felkérést, csakazértis meg akarta mutatni, belőle csak egy van. Egy nyár alatt, próbák nélkül megtanulta a szerepet, Kerényi már a próbán felordított, hogy: „Ez az!”. Az előadás után fel is terjesztette érdemes művésznek, olyan sikere volt.  

A színésznő magát nagyon alkalmazkodó kollégának gondolja, aki a színpadon megpróbál mindenkivel hangot találni, hiszen csak jó hangulatban tud együtt dolgozni. Azt mondja, biztosan sok tehetséges fiatal van, de a szakmát az elmúlt években teljesen lejáratták a művésznek nevezett celebek, akik hatalmas öntudattal jelennek meg. Emlékszik, hogy ő maga a pályája elején tele volt gátlással, kétségekkel, aminek ugyan nem volt konkrét kiváltó oka, belső feszültség és félelem szülte őket.