Pedagógia jó kezekben – Dési János jegyzete

Lassan minden a helyére kerül ebben a szép új világban. A magyar rendőrség hosszú, empatikus és szeretetteli közleményt hozott forgalomba az év végi iskolai bizonyítványosztással kapcsolatban. Fontos és megszívlelendő tanácsokat adnak azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni, ha a gyerek rossz érdemjegyeket hoz haza. A beszélgetés, biztonság, türelem és szeretet négyest ajánlja a rendőrség.

És ez nagyon helyes, valóban nem feltétlenül a korszerű pedagógia szellemében történik matek bukás esetén nadrágszíjjal elnáspángolni a büdös kölyköt. A rendőrség pedagógiai ajánlása szerint tehát a rossz jegyet szerzett nebulót ne üssük-verjük, mint a répát, mert akkor még a végén elkóborol, és kész a baj.

Idézzük tovább a jó szándékú rendőrségi közleményt: Ha gyermekük tisztában van azzal, hogy biztonságot, szeretetet nyújtó családja, otthona van, nem fontolgat szökést egy mélabús pillanatban. Tudatosítsák, hogy az iránta érzett szeretetük feltétel nélküli, nem kötődik érdemjegyekhez és teljesítményhez!

Ennyi az egész. Mióta az oktatásügy a rendőrminisztériumhoz tartozik, máris minden klappol. Visszautasítjuk, hogy az oktatásügynek nincsen gazdája a legfelsőbb szinten. Már hogyne lenne! A Belügyminisztériumban jó kezekbe került a pedagógia. Hol van már az a bizonyos makarenkói pofon, amellyel új embert próbáltak kovácsolni? Szomorú és ijedt lesz a gyermek, mert rossz a bizonyítványa: ne verjük el, kérem szépen, hanem szeressük továbbra is, mert ha kicsit butácska és lusta, akkor is a miénk.

Természetesen elvben felvetődhetne a kérdés, ha nem a belügy rendezné el a pedagógiai kérdéseket, akkor esetleg szóba kerülhetne egy olyan iskolarendszer kialakítása, amelynek nem az lenne a működési modellje immár bő évszázada, hogy aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére. Esetleg az iskolarendszer jobban igazodhatna a tanulók egyéni képességeihez, nem az lenne a munkamódszer, hogy ha szamárfüles a füzeted, akkor hopsz, egy egyes, továbbá fejből tessék felsorolni, és aki nem tölti gyermekkora legszebb éveit különórákon, az annyit is ér, akkor talán kevesebb gyerek szökne el.

De hát engem is vert az apám, mégis ember lett belőlem. Továbbá eb ura fakó.

És hahaha tanulni érdemes, lásd a biológia tanárodat – na jó, azt éppen nem látod, mert nincs, akkor a kémia tanárod – jó, az sincs, vagy a bioszt – ő izé, tegnap még volt. Szóval a vallástanárodat – ő még van –, mennyit tanult, vörösödött a szeme a vizsgák előtt, újságot hordott ki hajnalban, hogy meglegyen a diplomája. És most tessék, él mint Marci hevesen, majdnem megkeresi a népgazdasági átlag felét. De szünet az egész élete. Ha kifestette a tantermet, visszahordta a bútort, elkészítette a faliújságot, elvitte a gyerekeket kirándulni, visszahozta őket, megtartotta a szülői értekezletet és beleírt mindegyikük üzenőfüzetébe. Valamint mióta gépesítették a bizonyítványírást, és ettől sokkal, de sokkal időigényesebb és bonyolultabb lett a dolog, de négy-öt éjjel nappali folyamatos műszakkal az is megvan így év végére. Most már csak a tankerület csuklóztatja őket egy kicsit, de sebaj, szóval Marci hevesen.

Mert arról nincs rendőrségi közlemény, hogy vigyázz a tanárodra, ne bántsd, mert elszökik. Mert az egyik eleve olyan hülye, hogy nem szökik el, és ha mégis, kinek fog hiányozni. Majd azt gondolják ott fent, már megint szünetük van.

Dési János jegyzete a 2022. június 20-i Esti gyorsban hangzott el.