Robert Palladino: Magyarországra is aranykor köszönhet Trumpnak köszönhetően
13/04/2025 08:06
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
| Szerkesztő: Bárkay Tamás
Bemutatkozott az új amerikai ügyvivő, aki Paks lehetséges bővítéséről is beszélt.
Szokatlannak találhatjuk, hogy úgy mutatnak be a nagyérdeműnek ügyvivőt, mintha nagykövet lenne. Ez volt ugyanis a benyomásunk, amikor Robert Palladinót, az új amerikai ideiglenes ügyvivőt a Magyar Külügyi Intézet ceremoniálisan mutatta be, színpadi beszélgetés keretében – méghozzá a nagyon elegáns Károlyi-Csekonics Palotában. Ügyvivőnek nem szokott ilyen hangsúlyos szerep jutni. Mi lehet a háttérben?
Meglepő volt az is, hogy ugyan már márciusban itt volt az ügyvivő, de hivatalosan április 7-étől foglalta el helyét, és a rákövetkező nap, 8-án már kinn is ült a színpadon Budapest belvárosában. Hogy illusztris vendégeknek mondhassa el, miért is jött. Miért volt ez ennyire sürgős? – vetődött fel bennünk az újabb kérdés. A meghívottak alapvetően a Budapestre akkreditált nagykövetek – a német például az első érkezők között tűnt fel -, első beosztottak, illetve a diplomáciai testület beosztottjai voltak. És a sajtót sem zárták ki, ennek köszönhetően a Klubrádió is ott lehetett a keddi eseményen.
S az is megütötte a fülünket, hogy az amerikai külügyminiszter, Marco Rubio mindössze hét napot adott neki a csomagolásra, úgyhogy alaposan össze kellett szednie magát, hogy magyar ügyekben tájékozottnak tűnjön. És ebből a szempontból a bemutatkozás nem is sikerült rosszul, mert volt itt Mátyás templom, Budai vár az óriás rekonstrukciójával, volt magyar korona, aminek hazahozatalát Carter elnöknek köszönhetjük. S nem volt kényelmetlen a számára a demokrata elnököt dicsérni. Valószínűleg ebből is levonható, nemhiába emlegetik karrierdiplomataként.
Egyébként Trump első mandátuma idején sem érezhette magát mellőzöttnek, főkonzulként szolgált Irakban, aztán hazahívták és a külügyminiszter-helyettes kabinetfőnöke volt, majd külügyi szóvivő is. Korábban Ázsiában és a Közel-Keleten teljesített szolgálatot. Beszéli a kínai mandarint és olaszul is tud. Nős, két lánya van. Egyébként a hét napos felkészülési időt arra hozta fel példának, hogy Trump elnök nagyon gyors tempót diktál, nemcsak magának.
Furcsa páros volt fenn a színpadon: a Magyar Külügyi Intézet elnöke szintén amerikai. Gladden Pappin. Erre sem adott soha magyarázatot a kormány, miért is. Megvolt az összhang az amerikai duó között. Egy nyelvet beszélnek. Így is, meg úgy is. Ehhez képest Palladino nagyon komolyan felkészült a beszélgetésre, mert folyamatosan nézte a térdére szorított papírkáját, véletlenül se csússzon be egy rossz kifejezés, félremagyarázható kijelentés.
S a bő félórán át tartó beszélgetés során egyetlen egyszer sem tért ki a NATO megváltozott szerepére, mindössze egyszer hangzott el a NATO-szövetségesek kifejezés kritikus jelző kíséretében. Annál nagyobb nyomatékot kapott viszont a két ország közti védelmi-katonai együttműködés.
Sejtetni engedte, hogy nagy eseményre készülnek, amikor a jövő héten Magyarországra érkezik a Pentagon egyik miniszterhelyettese, merthogy ilyen magas rangú, kétoldalú megbeszélésre az utóbbi időben nem került sor.
A beszélgetés visszatérő eleme volt, ami Pappin számára láthatóan fontosnak tűnt, hogy a Biden-kormány diplomáciai képviselete nem építette ki a hagyományosan elvárható jó kapcsolatot a fogadó országgal. Csak éppen azt nem tette hozzá, hogy ez nem a liberális demokrata nagyköveten múlott. David Pressman nevét egyszer sem kiejtve jó párszor belengették őt, és kifogásokat fogalmaztak meg vele szemben. Ám azt az egyáltalán nem mellékes körülményt tekintetbe kell vennünk, hogy ugyebár a magyar külügyminiszter egyszer sem hívta meg hivatalába, a külügyminisztérium épületébe be sem tehette a lábát. Fotó készült arról, hogy egyszer valami nyilvános helyen - kávézóban, étteremben? - titokban találkoztak, de a kormánynak esze ágában sem volt felvenni a hivatalos kapcsolatot vele. Sőt kifejezetten mellőzték őt, minden bizonnyal azért, mert Orbánnak az alkotmányban is rögzített családmodelljétől messze állt a demokrata nagyköveté. Pedig Mark Palmer óta kevés olyan nagykövet volt itt, akit valóban érdekelt a vidék, a hétköznapi emberek, a mindennapok valósága. Nemegyszer nyakába vette az országot, civil szervezeteket, jótékonysági intézményeket, iskolákat, egyetemeket keresett fel, hogy megismerje a magyarokat. S persze keményen bírálta a jogállam hiányát, a sajtó nagy részének kormányzati kontroll alá vételét, a civilek elhallgattatásának politikáját.
Robert Palladino többször kiemelte, hogy újra kell éleszteni a magyar-amerikai kapcsolatokat, amelyben nagy könnyebbséget jelent a hagyományoson is túlmutató Trump-Orbán barátság. A nagy barátságra tekintettel nem esett szó arról, hogy Rogán Antal is jó barát, és kicsinyes bosszú miatt – ahogy azt a magyar kormány artikulálja - kellett szankciót hozni ellene. Biztató mondatot nem hallottunk arról, hogy esetleg kikerülne a szankciók hatálya alól. Sőt a világot megbotránkoztató, Trump-féle vámtarifák említésekor sem került szóba, hogy többek között a magyar közbeszerzések miatti korrupció is oka volt az uniós bűntetővámok kivetésének. S ezt a lesújtó korrupciós jelentést, a magyar kormány állításával szemben, nem David Pressman diktálta. S ha már Európánál tartunk, akkor az ukrajnai béke kérdése összeköti a két vezetőt.
Az ügyvivő itt beismerte, hogy olyan fázisba jutottak a diplomáciai tárgyalások, amelyek során – őszintén – nagyon nehéz kiharcolni a tartós békét. A mostaninál is több erőfeszítésre van szükség – szögezte le.
Mint ahogy azt is nagyon határozottan leszögezte, hogy Európának sokkal több felelősséget kell vállalnia a saját biztonsága érdekében. Nem függhet Amerikától, ki kell építenie a saját védelmét. Egyértelművé tette, amit már a müncheni biztonsági konferencián az alelnök felvezetett, és amire Trump minduntalan figyelmeztet: Európa ne számítson Amerikára – legalábbis az elkövetkező szűk négy évben, amíg le nem jár Trump mandátuma. Ennek ellenére cáfolta, hogy megromlott volna a kapcsolat Európa és Amerika között:
„Túlzó az a megállapítás, hogy szétváltak volna Amerika és Európa útjai. Ez egyszerűen nem igaz. Hisz közös a történelmünk” - utalt a világháború közös harcaira, a vérontásra, az áldozatvállalásra, és hangsúlyozta, hogy a nyugati civilizáció értékeit kölcsönösen elismerjük. Gyerekeink jövőjét is a közös útban látja. „De ma Amerikának az erősebb és biztonságosabb Európa lehet az igazi partnere.” Nem mellesleg a háború kapcsán beszélt arról is, hogy az oroszok elleni szankciók támogatásában számít hazánkra. Szijjártó Péter legutóbb Londonban lepte meg hallgatóságát, amikor előadásában arról beszélt, Trump elnök nyomásának engedve, megváltozik a magyar kormány szankciós álláspontja, ha kell, akkor nem vétóz többé Brüsszelben – nem kis cinizmussal számolt be a 180 fokos fordulatról a nemzetközi sajtó. Miután elég sok jó pontot szerzett a Kremlnél, most ideje Trumpnál is hasonlóképpen cselekedni. Egy ide – egy oda.
Az energiapolitikát az első helyen említette az ügyvivő, amikor az amerikai-magyar kapcsolatok prioritásait sorolta. Rögtön konkrétumokkal is szolgált, merthogy rövid ittléte, gyakorlatilag kinevezésének hivatalos megkezdése előtt találkozott Lantos Csaba miniszterrel és Magyar Levente külügyi államtitkárral. Sőt, ellátogatott Paksra is.
„A nukleáris fűtőanyag – fontos. Mert tudják, az energiafüggetlenség egyben a nemzetbiztonságot is jelenti.” Arra nem kaptunk magyarázatot, hogy az oroszokkal való atomenergetikai együttműködésből hogyan lesz amerikai, és egyáltalán miként értelmezhető állítása alapján a magyar szuverenitás kérdése. „Ellenben óriási növekedési potenciált látok a kisebb moduláris reaktorok kiépítésében” – jelezte az atomipari együttműködés új irányait. Ezek a kisebb reaktorok már működnek Tennessee-ben, Texasban és Wyomingban, „nem látom annak okát, hogy Lengyelország és Románia után miért ne lehetne ezeket Magyarországon is megépíteni, különös tekintettel arra, hogy az autóipari akkumulátorgyártás felpörgetésével Magyarországnak különösen sok energiaforrásra van szüksége. S ebben amerikai vállalatok készek segíteni.” Tudomása szerint nagyszámú delegáció készül Amerikába a kereskedelmi kapcsolatok bővítése céljából.
A beszélgetés során felcsendült a legnépszerűbb trumpi szlogen is, miszerint Amerikát ismét naggyá kell tenni, s örömmel nyugtázta Palladino, hogy Orbán Viktor is hasonlóképpen gondolkodik.
Optimizmusát azzal erősítette meg, hogy szerinte „az amerikai-magyar kapcsolatok magukban hordozzák az „aranykorszak” eljövetelét”. Nyomta be a trumpi szép reményeket. Legyen így! Az ez irányba tett lépés egyik biztató jeleként értékelhetjük azt, hogy nem beszélt woke-ideológiáról, nem érezte magára nézve is kötelezőnek a kisebbségek iránti orbáni gyűlölet hirdetését, nem beszélt ideológiai összetartásról. Ami persze lehet a problémák szőnyeg alá söprésének a jele is, de Robert Palladino roppant visszafogott modora és megfontoltsága alapján inkább arra következtethetünk, hogy a 21. századi liberális és nem a kirekesztő republikánus kultúrát képviseli. Like és smiley face.
A beszámolót a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. (Ha appon keresztül éri el oldalunkat, a lejátszó nem jelenik meg, ezért a beszélgetések meghallgatásához, kérjük, lépjen át a klubradio.hu-ra.)