„Köszönjük
Belső közlés

Röhrig Géza: Találkozás

16/05/2020 11:03

| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió

A költészet napjától kezdve a karanténidőszak végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül, hogy az otthon maradást ezzel is tartalmasabbá, könnyebben elviselhetővé tegyük. Szombatonként olykor az alapvető irodalmi művek közé tartozó verseket választunk a honlapra. Ma Röhrig Géza Találkozás című versét hallgathatják meg a szerző elaődásában.

2020. május 16. Belső közlés (2020.05.16. Röhrig Géza)
04:40
00:00
Az Oscar-díjas Saul fia óta nem kell bemutatni a film főszerpelőjét, Röhrig Gézát, aki ugyanakkor eredeti hivatása szerint költő, s akinek hosszú ideig, amíg csupán az avatott irodalmárok közege tartotta számon értékes alkotóként, a Múlt és Jövő könyvkiadó adta ki a köteteit. Röhrig egyébként a rendszerváltás idején még amolyan korabeli slammerként kezdte, tőle származik a Fidesz korabeli jelmondata, a „nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol a törvény csak a kólát védi” is; hajdani koncertjéből is hangzott el felvétel a Belső közlés vele készült adásában.

Ebben a műsorban olvasta föl a mától a Klubrádió honlapján is meghallgatható versét is, amely ugyanakkor sokkal nehezebb kérdést, talán az emberiség egyik legnehezebb témáját dolgozza föl, annak megfelelően sokkoló nyelvhasználattal és előadásmóddal. A vers narrátora felnőtt férfiként fölkeresi édesanyját, aki gyermekkorában elhagyta őt, a szélsőséges helyzet és a szülő elutasító reakciója ugyanakkor agressziót és nemi vágyat vált ki belőle. Bizonyos, a tudomány által megalapozatlannak ítélt feltételezések szerint ez egyébként általános jelenség is lehet. A szerző ráadásul olyan átéléssel olvassa föl versét, hogy az József Attila költeményeivel emeli egy sorba azt.

A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. A vers írott változata:

Röhrig Géza: Találkozás

lehet hogy él még
eszembe jut néha
egyszer találkoztunk
kerek harminc éve

házszám sehol
a kéményből fa nőtt
anyámban rossz volt
meglátnom a nőt

hunyorgott kacéran
’kit keres’ kérdte
’Úristen’ kapta
arcát kezébe

melltartó semmi
mell annál inkább
nem szólt nem szóltam
ittuk a pálinkát

’a kéményből fa nő’
törtem meg a csendet
’ritkán fűtünk indulj’
türelmetlen lett

’mit akarsz
látod nincs mit adjak’
fölállt a micsodám
’add akkor hát magad’

vonítottam belül
röstellve magányom
’itt nem maradhatsz
egy kettő három’

tárta ki az ajtót
elborult a világ
Istenem fogj le
hisz neked sincs anyád

gyilkossá ne tégy
Irgalom Atyja
vasban vinnének
őt letakarva

forrósodott nyálam
gyűlt a gyűlölet
robbantam volna
egy angyal átölelt

nem volt könnyű dolga
ám hogy Te parancsolsz
a körtepálinkát
basztam csak a falhoz

lehet hogy él még
rántást pirít rámol
a kéményből fa nő
mint én az álmából