Rosszabb, mint ha megverik

A negatív gyermekkori élmények hatása a szenvedélybetegségek kialakulására és a megelőzés lehetőségei címmel tartottak konferenciát a Májbetegekért Alapítvány szervezésében. A rendezvény célja a társadalom figyelmének felhívása a szenvedélybetegség megelőzésére, és az annak hátterében húzódó negatív gyermekkori élmények feltérképezésére, leküzdésére.

A témában 1998-ban született az első kutatás, amit Káros Gyermekkori Élmények Kutatás néven publikáltak. Az Alapítvány konferenciáján bemutatták Makara Mihály, a Szent László Kórház főorvosa által vezetett hazai kutatás eredményeit, amit a negatív gyermekkori élmények nemzetközi kérdőívének alapján végeztek el (Adverse Childhood Experiences International Questionnaire – ACE IQ).

Makara Mihály a Klubrádiónak elmondta, negatív gyermekkori élmény kategóriájába tartozik a fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás; a fizikai és érzelmi elhanyagolás; illetve a szülőkre vonatkoztatva például a családon belüli bántalmazás, alkoholizmus, drogfogyasztás, depresszió. A családon kívül pedig például a bullying, azaz a terrorizálás, megalázás az, aminek szintén súlyos hatása van egy gyerek fejlődésére.

Nem megy egyetemre

Többek között azt találták, hogy a negatív gyermekkori élmények számának emelkedésével egyenes arányban nőtt az egyedül élők aránya, az öngyilkossági gondolatok és az öngyilkossági kísérletet elkövetők aránya is. Megdöbbentő adat, hogy azokkal szemben, akiket semmilyen súlyos negatív élmény nem ért, és normálisan működő családban nőttek fel, azok a megkérdezettek, akik többszörös negatív gyermekkori élményt halmoztak fel, tized annyi eséllyel szerezték meg a felsőfokú végzettséget.

A főorvos elmondta, a rossz élmények hatására a magatartászavarok szinte azonnal jelentkeznek. Kimaradás, rossz jegyek, agresszió – ezek mind lehetnek valamilyen jellegű bántalmazás, elhanyagolás következményei.

Legkeményebb

Az érzelmi elhanyagolás az egyik legkeményebb kategória – állítja Makara Mihály, aki szerint egy jó anyagi helyzetű családból ugyanúgy kerülhetnek ki kábítószeresek, és ők az előítéletekkel ellentétben nem a nagy jólét hatására nyúltak a droghoz, hanem talán azért, mert megalázták, mentálisan rosszul bántak velük gyerekkorukban.

Az érzelmi bántalmazás és a szexuális bántalmazás ugyanilyen durva kategória, a főorvos szerint még rosszabb, mint a fizikai bántalmazás. Elmondta, hogy egy-egy tényező még nem emeli a szenvedélybetegség kialakulásának lehetőségét, tragikus hatásuk akkor lesz, ha összeadódnak, ahogy az gyakran megtörténik.

Makara Mihály arról is beszélt, a negatív hatások következtében élettani változások lesznek kimutathatók: a génjeinken ülő fehérjék megváltoznak, és az agyi keringés is módosul, egyes agyterületek szinte lefagynak. Ebből felállni nagyon nehéz, fontos lenne tehát, hogy megelőzzük a problémát.

Biztos személy

Mit lehet tenni? A főorvos szerint a védőnőknek a szülészeteken kellene felvilágosítani a szülőket, a pedagógusoknak pedig nem szabad legyinteni, ha viselkedészavaros gyerekeket látnak.

A stresszel szembeni ellenállóképesség azon is múlik, hogy a gyermek életében van-e olyan biztos személy, aki kapaszkodót jelent neki – akár tanár, akár családtag –, aki abban tudja segíteni, hogy ne vegye át az otthon látott mintákat. Ismeretterjesztés, érzékenyítés, korai felismerés – ez lehet a kulcsa, hogy a negatív gyermekkori élmények ne kísérjék végig az életünket – tette hozzá.