Senki nem úgy megy az anyakönyvvezető vagy oltár elé, hogy majd maximum jól elválok, mégis ez megtörténik

Új ablakban

2025. február 10. Uniszex (2025. február 10., hétfő 14:00)

51:41

00:00

Műsorvezetők: Kerekes Borbála, Kovács Gellért Szerkesztők: Kerekes Borbála

Annak idején unikális történet volt ez, szociális munkásként sokat dolgoztam női klinikán, és ott jött a gondolat, hogy jó lenne azoknak a kezdő családoknak segíteni, akik még csak most ismerkednek a szülőséggel. Olyan segítséget szerettünk volna nyújtani, amely prevenciós jelleggel meg is tud maradni - kezdte történetüket Regős Judit.

Nyilván mindenki számára ismert az a mutató, hogy gyakorlatilag minden második házasság válással végződik, ez akkor sem volt másképp. Ez indította el a gondolatot, hogy mi lehet a probléma, hisz senki se úgy megy az anyakönyvvezető vagy oltár elé, hogy majd maximum jól elválok, mégis ez megtörténik.

"Akkor arra gondoltam, hogy lehet, hogy nem születik meg a család. És mivel átalakultak a szülői szerepek, a családi minták, a mobilitás, sok olyan dolog vezet oda, hogy talán nagyobb szükség van arra, hogy megfogjuk a szülők kezét, hogy beszélgessünk tabunak tűnő témákról, mint a párkapcsolat, a szexualitás újraindulása, az anyukák fáradtsága, a szülői szerepek kialakulása, és hogy erre jó lenne egy közösség, egy hely, egy tér. Így született meg tulajdonképpen a szülők háza gondolata"- idézi Judit a kezdeteket.

Mára már hat helyszínen van családi központja a Szülők Házának ahol egy közösségi térben - mondjuk egy játszóházban - az ott dolgozó pedagógusok, animátorok, akik kaptak egy módszertani képzést segítenek a családdá alakulásban. Értik a felmerülő problémákat és beszélgetések útján elkezdenek foglalkozni a szülőkkel, akik problémákat tudnak megosztani. Emellett vannak foglalkozásaik gyerekeknek. Zenés foglalkozás, tornás foglalkozás, kreatív programok, illetve mára már vannak családi bölcsődéik is. 

Ez azért is jó - mondja, mert a családi bölcsődéknek van állami normatívája, tehát mondjuk ennek az egész módszertannak a fenntarthatóságához is hozzájárul, hogy most már kis létszámú családi bölcsődéket is tudunk kínálni a szülőknek. 

Tíz évvel ezelőtt létrehoztak egy programot, amiről nem gondolták, hogy ilyen nagyra fog nőni, aminek az a neve, hogy Tegyél jót, és ebben állami gondoskodásban élő gyerekeket, illetve nevelőszülő családokban élő gyerekeket és családokat integrálnak a szülők, házas családok közösségébe. 

“Elsődleges célunk az volt, - akkor egy gyermekotthont vontunk be ebbe a programba-, hogy célzott támogatást kapjanak a gyerekek azoktól a családoktól, akik mondjuk megtehetik, hogy ruhákat adományozzanak, kapcsolatokat építsenek a gyerekekkel, vagy akár a nehéz sorsú családokkal, olyan értelemben is, hogy mondjuk ne kerüljön gyerekotthonba egy gyerek, ezért akár munkát tudtak kínálni a szülőknek, hogy meg tudjanak kapaszkodni". 

Mára már ebben a programban 650 kedvezményezett gyerekünk van, akik 14 gyermekotthonból vesznek részt a programjainkon, és nekik egy olyan módszertant dolgoztunk ki, ami a családi hátteret pótolja. Itt a munkatársak mellett önkéntesek is dolgoznak.

Szóba kerültek az állami gyermekvédelmi intézmények, melyeket Judit belülről is ismer, sokat járt ilyen intézményekben. Szerinte a szociális terület soha nem volt sikertörténet, tehát mint mondta: "aki abban méri a sikert, hogy valamit megcsinál, és az működik és kész van, az ne menjen szociális területen dolgozni".

A gyermekvédelem, ez egy nagyon nehéz téma, mert mindenkinek a szívügye. Először is mindenki volt gyerek, van élménye a saját szüleiről, a saját családjáról. Nagyon sok embernek van gyereke, vagy van barátja, akinek van gyereke, tehát mindenkit megérint az az igazságtalan dolog, hogy hogy lehet az, hogy valaki nem tehet arról, hogy hova születik, és akkor az ő sorsa már onnantól kezdve, hogy kik a szülei, milyen környezetben van, valamelyest meg van pecsételődve - mondja Regős Judit.

A gyermekvédelem tekintetében nagyon-nagyon eltérő, hogy melyik gyermekotthon milyen, melyik nevelő milyen. Maga a rendszer a jogszabályok tekintetében az egy megépítetten működő rendszer szerine.

Mint mondja, indig van, amit lehetne jobban csinálni, és talán arra azért jók ezek a botrányok, hogy elgondolkozzon mindenki, hogy hogyan lehet jobban, akár kommunikálni jól dolgokat is, mert azért történnek fejlesztések a gyermekvédelemben. Azért az általánosságban elmondható, hogy afelé megy a rendszer, hogy a nagy gyermekotthonok - ahol 50-60, gyerek élt egy épületben - szűnjenek meg. És most már sokkal inkább az jellemző, hogy lakásotthonok működnek, ahol maximum 15 gyerek él, és inkább egy ilyen nagy családhoz hasonlít

Regős Judit arról beszélt, hogy van kapcsolat lakásotthonokkal, elég sokban járt és ismeri a közösséget. Azt látja, hogy ahol van például egy hároméves gyerek, akinek a testvérei is ott vannak, azok segítik, támogatják egymást. 

Persze jó lenne, hogyha sokkal több ember menne nevelőnek, de azért azt látni kell, hogy ez a munka nagyon kivesz az emberből - hangoztatta. 

“És most nem is az alulfizetettségről beszélek, hanem a kötődésről, hogy ők tényleg mindannyiunk helyett szüleik ezeknek a gyerekeknek. Még ha meg lenne fizetve is ez a munka, akkor is nagyon nehéz lenne".

A lakásotthonok is hasonlóképpen működnek, mint a nevelőszülői hálózat, csak itt nem otthon nevelik a gyerekeket azok, akik nevelik, hanem ezekben a lakásotthonokban. Ők váltják egymást, de ugyanúgy ők főznek, elmennek bevásárolni, van konyha. Úgy kell elképzelni, mint egy családi házat. Van olyan, amiben mondjuk egy épületben több ilyen lakásotthoni egység van, de azok elkülönülten működnek külön konyhával. A gyerekek általában ketten-hárman vannak, maximum egy szobában.

Ahol én jártam, ott teljesen jó volt a fürdőszoba, szépen volt berendezve, tehát vannak otthonszerűek. Hozzátette: nyilván vannak olyanok, amelyek nem ilyenek, amin dolgozni kell - tette hozzá. 

Már önmagában az, hogy valaki nem nevelkedhet családban, hogy kikerül valamiért a szüleitől, az egy traumatizáló történet. Egyrészről nyilván nagyon nehéz szülőnek lenni, felelős szülőnek és önmagában az, hogy valaki ezt nem tudja megugrani, az sem feltétlenül az ő hibája, hiszen nagyon sokszor azok, akik maguk is állami gondozásban nőttek fel, sokszor nem is tanulnak olyan mintát, nincs meg a készségük, a tanultságuk ahhoz, hogy hogyan kapaszkodjanak meg az életbe, viszont nagyon kapaszkodnak egymásba. Párkapcsolat alakul, teherbe esik, nagyon sokszor a lányok azért is szeretnének gyereket, mert nekik nem volt olyan kötődésük a saját szüleikkel. Így nagyon sokszor látjuk azt, hogy aki maga is állami gondozásban nőtt fel, előfordul nagyobb eséllyel az ő gyereke is odakerül.

A szociálpolitikus szerint sokkal jobban kellene a családok alapvédelmét megerősíteni a szociálisan hátrányos helyzetű családoknak, hogy ne kerüljön intézménybe a gyerekük. Arra fordítani pénzt, paripát, fegyvert, mert ha a családból kikerül, az már önmagában egy törés.

Regős Judit azt mondja, mindent nem tud a rendszer és a gyermekotthonoknak a számlájára írni. Szerinte nagyobb szupervízióra, mentális támogatásra, a nevelők továbbképzésére lenne szükség.

Szerinte nem a civilek feladata az állam el nem végzett munkáját elvégezni. Mint mondja, nekik az a feladatuk, hogy bevonják a társadalmat, a civil embereket, a közszereplőktől a nem közszereplőkig, és egy olyan hidat képezzenek a gyerekek és a társadalom között, ami az ő befogadásukat fogja majd segíteni amikor ők kilépnek a gyermekotthon kapuján.

Regős Judit úgy érzi, az állam hagyja is, hogy ők tudják végezni a feladatukat. Példakánt említette, hogy már nyolcadik éve csinálják a karácsonyi angyal programjukat.

"Minden gyerekotthonnal szerződésünk van, minden intézményvezető ismer minket, fogadnak, vannak olyan programjaink, ahova kihozzák a gyerekeket, tehát ezek a minden hónapban megrendezésre kerülő családi napjaink jönnek több gyerekotthonból. És bár mi nem nevelőszülőket keresünk ezeken a programokon, de ha valaki szeretne nevelőszülő lenni, akkor mi kapcsolatban vagyunk nevelőszülői hálózatokkal, így meg tudjuk adni neki a lehetőséget arra, hogy ott megismerkedjen a gyerekekkel és ha kell össze tudják kötni az érintetteket.