Soltész Rezső a karanténban megdöbbent magán, de „újra visszamászik a színpadra”

Sosem ünnepelte sok emberrel, nyilvánosan a születésnapját, de a 75-re igazi nagy kerti patit terveztek, aztán a járványhelyzet miatt végül most is otthon, szúk családi körben köszöntötték, amolyan karanténos bulit tartottak maszkban és kesztyűben – mondta el a Klubrádióban Soltész Rezső akit leginkább az 1981-es táncdalfesztiválon előadott Szóljon hangosan az ének! című daláról ismer a fél, vagy majdnem az egész ország.

A nagyobb ünneplést tehát egyelőre halasztják – tette hozzá Soltész Rezső, aki arról is beszélt, a karanténhelyzet számára nem okozott ijedelmet, mert „az embert azért érik meglepetések az életben”, bár azt nem gondolta, hogy ilyen világméretű probléma következik.

Tudomásul vette, hogy a veszélyeztetett korosztályba tartozik, és oda kell figyelnie a szabályok betartására, vagyis otthon kell maradnia. Abban a szerencsés helyzetben van azonban, hogy sok olyan dolga van, amit a lakásából is intézni tud, tehát ebben az értelemben nem unatkozik, „és ez is már egy nagy dolog”. Azért elgondolkodott rajta, hogy is van ő ezzel a bezártsággal meg egyedülléttel, és az jutott eszébe, hogy a külföldi turnéin is nagyon sok időt töltött egyedül. Ez egyfajta tréning is volt számára, hogy feltalálja magát, és okosan használja ki az idejét – tette hozzá.

Felfedezés és döbbenet

A mostani hetekben, amellett, hogy saját cégében dolgozik – négy szakmai magazint ad ki, amelyeket maga szerkeszt – sokat olvas. Ebben ugyanis a karantén előtt már óriási restanciája gyúlt fel. Házi könyvtárának polcairól olyan köteteket vesz a kezébe, amelyek valódi, új felfedezéseket jelentenek neki, és ez nagyon jó – tette hozzá.

Újra elővette régi hangszerét is, amelyen a dalait szerezte, de ez nem várt élménnyel járt számára. Azt kellett konstatálnia, hogy kijött a gitározásból, ami komoly megdöbbenést okozott számára, mert a zenélés egykor mindennapi foglalatossága volt. Most azonban elkezd „újra visszamászni a színpadra” – fogalmazott a gitárral való ismeretségének felelevenítéséről.

Az utolsó hajó volt, amire felkerülhetett

Soltész Rezső szerint szakmai pályájának sikeressége több mindenen múlott, számított a tehetsége, kitartása, de abban is biztos, hogy jókor volt jó helyen, amit az 1981-es táncdalfesztivál esetében különösen igaznak tart. Úgy emlékszik vissza, hogy ez volt talán az utolsó hajó, amelyre fel tudott kerülni. Előtte már két éve nem volt zenekara a Corvina és az Oxigén nevű együttesei megszűnésével, aztán a táncdalfesztiválon elért sikere egy csapásra megváltoztatta az életét.

Hozzátette, hogy akkoriban, a kereskedelmi televíziózás és a többcsatornás rendszer előtti időkben még más világ volt, az olyan műsoroknak, mint a Ki mit tud? és a táncdalfesztivál, az emberek hatalmas jelentőséget tulajdonítottak. Annyira nagy figyelem övezte ezeket a közvetítéseket, hogy a televízióadások ideje alatt szinte az utcák is elnéptelenedtek.

Még a könnye is kicsordul

Elmondta, hogy a „Szóljon hangosan az ének!” című slágere valójában a saját életéről szól, benne van a története a kicsit eltörött gitárral együtt. Szerencsésnek érzi magát, mert képes volt dalba önteni érzéseit azt, hogy amíg csak él, énekelni fog és mindezt sikerült olyan optimizmussal és reménnyel telve megfogalmaznia, hogy az sokakat megérintett.

A sikert mutatja, hogy abban az időben 150 ezer eladott példány után válhatott csak aranylemezzé egy album, vagyis ez a szám már nagyon nagy sikernek számított. Ehhez képest az ő lemezéből 450 ezret kapkodtak el a rajongói.

Soltész Rezső arról is beszélt, a lírai szerzemények mindig is közel álltak hozzá, ezért is ment el a korábbi rockosabb zenei világból a pop irányába – szemben a szintén corvinás Szigeti Ferenccel, aki aztán a Karthago alapítója lett –, és ezért énekel Szécsi Páltól is dalokat. Érzelmes embernek tartja magát, néha annyira meghatódik, hogy nem csak a magánéletében, de a közönsége előtt, a színpadon is kicsordul a könnye. 

Maga alá került, aztán jött a Sziget

A nyolcvanas évekbeli nagy sikerei után egy évtizeddel, nagyot változott körülötte a világ, karrierje megtörni látszott, aminek szomorúan emlékezetes pillanata volt, amikor a lemezgyárban visszautasították koncertalbuma kiadását. Ez nagyon szívbe markoló volt számára, és nagyon maga alá került. Kényszerből évekre eltávolodott az énekesi pályától, és a lapszerkesztést választotta, ami biztosabb megélhetést nyújtott, mint a színpad vagy a szövegírás. A

Aztán egy Sziget fesztiválos fellépés után, illetve alatt – amit először el sem akart vállalni – a nagy sikert látva úgy érezte, van még dolga énekesként is, és azóta is rendszeresen fellép. A Szóljon hangosan az éneket máig énekli a fellépésein, ha nem tenné, meg is köveznék – indokolt Soltész Rezső.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!